Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

4l. országos fllés 189É, április 29-én, pénteken, 409 is létezik s a panaszolt hivatalnoki befolyás a választásoknál nem sokkal több a semminél. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Van a felhozottakon kívül, t. ház, még egy vád, a mely csak ujabban merült fel, de a mely jelentőség tekintetében a többieket messze meg haladja. Bár félnem kell, hogy már úgy is igen fölös mennyiségben vettem igénybe a t. ház figyelmét, még sem végezhetem be szavaimat a nélkül, hogy e vádra ki ne terjeszkedjem, mert e vádaskodás már olyan térre vezet, a ho) az alaptalan vád már nemcsak hiba, hanem bűn is. Ez a nemzetietlenség vádja, a mely ellen e párt részéről tiltakozni kötelességem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Tenni fogom ezt azzal a hig­gadtsággal, mely nem kíván egyforma maradni a támadások módjával, hanem a mely tisztán a tárgyilagos igazság megállapításához vezet. Őszintén megvallom, félve nyúlok e tkemához, mert azután az erőszakos félremagyarázás után, melylyel e házban a t. ministerelnök úr nyilat- • kozatát kísérték, talán nem ok nélkül félhetek attól, hogy az én, bár természet szerint sokkal csekélyebb jelentőségű szavaim szintén félrema­gyarázásra, fognak alkalmat nyújtani. (Halljuk! Halljuk!) S midőn e pártot a hazafiatlanság ellen védelmezem, esetleg egyes emberek szemében igen könnyen magam eshetem a hazafiatlanság igazta­lan, de annál fájóbb vádjába. Mégis inkább ki­teszem magamat annak, hogy a szenvedélyek fekete szemüvegén látók még feketébbnek lássanak, sem­hogy ne teljesítsem kötelességemet, ha csak egy porszemmel is képes v gyök azon fal kiépítéséhez járulni, melyet a nemzetietlenség vádja ellen emelni akarunk (Tetszés jobb felől.) A t. ministerelnök úr nyilatkozatára vonat­kozólag Hoitsy Pál t. képviselőtársunk Boden­staedtnek néhány soros költeményére hivatkozott, a melynek értelme, ha jól fogtam fel, az, hogy ha jól van mondva valami, a józan eszű ember megérti. Én azt gondolom, t. ház, hogy e nyilatko­zatnak kellő megértését nemcsak a józan ész hiánya, hanem a higgadt-ág hiánya is lehetetlenné teszi sokszor. (Úgy van! jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) Csanády Sándor: Rágalom! (Derültség.) Ragályi Lajos: A nemzetietlenség vádját, melyet a kormánypárt ellen legutóbb hangoztat­tak, Helfy Ignácz t. képviselőtársunk kettős módon indokolja meg. Az első, a mit felhoz, az, hogy a t. kormány elnök úr, a ki nem volt ott az aradi leleplezési ünnepélyen, elment Bécsbe a Radetzky-szobor leleplezésére. Hát, t. ház, ez a tény önmagában a t. ministerelnök úr nemzetietlenségét, hazafiatlan­ságát egyáltalában nem alkalmas bizonyítani. E részben felmentve érzem magam a bizonyítás KÉPVU. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. kötelesgége alól, mert hiszen ebben a kérdésben gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, a ki a nemzeties iránynak a nemzet összes ellenzéki tagjai előtt a leghivatottabb képviselője, ezt a vádat a képviselőház előtt a ministerelnök úr ellen nemcsak nem emelte, de midőn Pázmándy Dénes t. képviselőtársunk a t. minister urat ezen bécsi útja miatt meginterpellálta, gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk ezen váddal szemben együtt szavazott velünk és a ministerelnök úr válaszát elfogadta. Ez az egy tény teljesen be­bizonyítja azt, hogy a bécsi út olyan következ­tetésekre, tnint a milyeneket ahhoz a t. ellenzéki és különösen Helfy t. képviselő úr fűzött, nem alkalmas. (Helyeslés. Úgy van! jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) S azért csak egyet kívánok még megérinteni. Ha, Helfy t. képviselőtársunk mind­azokat az embereket nemzetietleneknek tartja, a kik az aradi ünnepélyen részt nem vettek, akkor meg vagyok győződve, sőt egészen biztosan is mondhatom, hogv ilyen nemzetietlen férfiak a saját táborában is sokan vannak. (Ügy van! jobb felöl. Nagy mozgás a szélsőbalon.) Bocsána­tot kérek, meg fogom magyarázni, hogy miért gondolom én ezt. Én ámbár kormánypárti va­gyok és kormánypárti voltam abban az időben is, mint egy vidéki küldöttségnek a tagja részt vettem az aradi leleplezési ünnepélyen és őszin­tén mondhatom a t. háznak, hogy valóságos bosszankodással láttam, milyen számosan hiányoztak a függetlenségi párt igen t. tagjai közül a nemzeti szabadságharcának ezen nagy apo­theosisán. (Nagy mozgás a szélsőbalon.) A nemzetietlenség sújtó vádjának másik bizonyítékaképen as ellenzéki pártok közt a hírlapok közlései szerint, de e házban tett nyi­latkozatok szerint is az újabban ismét szoro­sabbra fűzött fegyverbarátság megpecsételése­ként a két ellenzék t. vezérszónoka közös egyetértéssel magyarázták félre a ministerelnök úrnak ez iránt itt a házban tett, a csendőrségi kardbojtokra vonatkozó nyilatkozatát. (Halljuk ! Halijuk! a bal- és szélsőbalon.) Én azt hiszem, hogy bár megbízás nélkül, de mégis a kor­mánj r párt többségének nézetét fejezem ki akkor, mikor megnyugtatom Helfy Ignácz t. képviselő­társunkat, bog)' ha a ministerelnök úr elkövette volna azt, a mivel őt vádolja, hogy meggyalázta volna a nemzetnek színét és czímerét (Zaj és mozgás a bal- és szélsőbalon. Egy hang : Ezt csak nem tagadják ! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és megkezdette volna közjogunknak Helfy kép­viselő úr által látott foszlányokra tépését: bár­mit mondjanak is önök rólunk, biztosíthatjuk önöket arról, hogy az a ministerelnök, a ki ezt csakugvan elkövette volna, hiába vetette volna fel e párttal szemben a bizalmi kérdést, (Zaj és ellenmondás a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Hatt­52

Next

/
Thumbnails
Contents