Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-41
406 41. orssäsrost Blés 1898. április i9>én, pénteken. így azután az általa szándékolt cloture-törvényjavaslat benyújtására ürügyet kovácsolhasson. (Igaz! a szélsőbalon.) Az érvelésnek azon részére vonatkozólag, a mely tagadja azt, hogy a t. ellenzék obstruetionalis szándékkal bírna, felesleges arra a forrásra hivatkoznom, a melyet gr. Apponyi Albert t. képviselő úr tegnap szintén csak felemlített, t. i. a pártok közti barátságos érintkezés alkalmával tett nyilatkozatokra; mert én is hivatkozhatnám arra, hogy ezen barátságos érintkezésben az ellenzékigen t. tagjainak egyike-másika ezt a szándékot nyíltan be is ismerte. Még csak a hírlapokra sem kell hivatkoznom, a melyekben ez a szándék nyíltan és határozottan benne van, hanem elég a t. ház figyelmébe ajánlanom a budget-tárgyalás eddigi menetét, a mely minden egyéb forrástól eltekintve, teljesen igazolja, hogy a t. ellenzék, habár nyíltan nem is vallja be, de tényleg méffis azt czélozza, hogy meddővé tegye e parlament működését. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbalon.) Meszlóny Lajos: 1867. óta nem volt rövidebb költségvetési vita ! (Úgy van ! bal felől.) Ragályi Lajos: Meddővé tegye pedig azért, hogy azután egy bizonyos idő leteltével ismét a kormányra hárítsa a parlamentaris működés meddőségeért a felelősséget. (Igaz! Úgy van! Tetszés jobb felöl.) Helfy Ignácz t. képviselőtársam érvelésének az a része pedig, mintha a kormány akarná beleterelni az obstruálásba az ellenzéket, szerény meggyőződésem szerint híján van minden alaposságnak; (Úgy van! jobb felől.) mert ellenkezőleg, az ő véleményével a kormány és pártja ennek az indemnytinek a megszavaztatásával épen azt kívánja elérni, hogy a t. ellenzék, látván azt, hogy a parlamenti meddőségre irányuló törekvései meghiúsulnak, hogy parlamenti zűrzavar semmi módon nem támasztható, térjen vissza a parlamentaris ellenőrzés azon kötelességéhez, a- melyet Helfy Ignácz és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársain tegnap igen helyesen fejtettek ki. (Helyeslés és tetszés jobb felöl.) De ha, t. képviselőház, a kormánynak ezt a ezélt elérnie sikerülne is, még ezzel nincs teljesen biztosítva a parlamentáris reform működés eredményessége, meit ehhez még szükséges az, hogy a t. ellenzék akarjon és tudjon is objectiv lenni, (Úgy van! jobb felöl.) objectiv bírálatában és cselekvésében egyaránt (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és sem ítéletében, sem cselekvéseiben magát szenvedélyesség által ne vezettesse. (Élénk helyeslés jobb felől.) A t. ellenzék azonban eddig, legalább az én szerény véleményem szerint, igen kevés egyesek kivételével, a kik ami elismerésünket teljesen ki is érdemelték, a tárgyilagosságot eddig inkább csak ajkain hordozta; mert alig volt az ellenzéknek oly szónoka, a ki, midőn minket a legnagyobb, legképtelenebb, legigaztalanabb vádakkal illetett, . . . Csanády Sándor: Jogosan! (Derültség jobb felől.) Ragályi Lajos: . . . akkor is ki ne nyilatkoztatta volna, hogy ő objectiv akar lenni és objectiv is fog maradni, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) elkezdve Horánszky t. képviselőtársamon, a ki első beszéde alkalmával képletesen kijelentette, hogy ő az objeetivitás habitusában áll előttünk. Ha azonban ezt az objectiv ellenzéki habitust figyelmesen megvizsgáljuk, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az igen lenge öltöznék (Úgy van! jobb felöl.) és ha a képviselő urakat ebben az objuctivitási habitusban lefestenék, azt hiszem, hogy azt a képet nem lehetne aí országgyűlési almanachok szerkesztőinek közlés végett átszolgáltatni, mert annyi szövet, a í,mennyi az ellenzéki szónokok beszédeiben feltalálható, (Mozgás, nyugtalanság a bal- és a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Bagoly mondja a verébnek! Felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk!) még egy baüerina színpadi ruhájára is kevés lenne. (Derültség. Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a bal és a szélső baloldalon.) Ue önök ezt tagadják. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy tagadjuk!) Ha nem tagadják, annál inkább igaz. Vájjon objectiv-e az a bírálat, t. ház, mely inkább a ministerelnök személyével, mint a ministerelnök tényeivel foglalkozik? (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) És midőn a tényekkel foglalkozik is, akkor is kétféle bírálattal él? (Úgy van! a jobboldalon.) Objectiv-e az a bírálat, a mely a ministerelnököt megrójja oly esetekben, midőn erélyt alkalmaz és másfelől a ministerelnök ellen panasztól azt hozza fel, hogy nem elég erélyes? (Úgy van! a jobboldalon. Mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Objectiv-e a bírálat, mely róla, ha óvatosan jár el, azt mondja, hogy rémlátó, ha pedig nem jár el elég óvatosan, akkor azt mondja, hogy vak ? Gr. Károlyi Gábor: Mondom, hogy egyszer Celestin, máskor Floridor. (Derültség a szélső baloldalon.) Ragályi Lajos: Mely, ha a ministerelnök pártjával nem tanácskozik, azt mondja, hogy autokrata, ha pedig pártjával tanácskozik, azt mondja, hogy szellemszegény? Objectiv-e az a bírálat, mely akkor, mikor a t. ministerelnök úr — ezt róla minden elfogulatlan ember kétségkívül és feltétlenül elismeri — rajta van azon, hogy mind az a corruptio, a mely éveken át, űzetik, (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Félkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk !) végre nap fényre kerülvén, kiirtassák, azzal vádolja őt, hogy a corruptioval czimboraságra lép ?
