Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

32 25. országos ülés 1892,'márezius 31-é)i

5 csütörtökön. Gr. Apponyi Albert: Csak annyiban térek azokra vissza, a mennyiben a felirati vita által felderített politikai helyzetnek következtetéseit vonom le abban az álláspontban, a melyet a költségvetéssel szemben elfoglalok. (Halljuk!) De a t. túloldal részéről találkozhatnám avval az ellenvetéssel, hogy a pénzügyi helyzetnek az a javulása a melyet mi is beismerünk, önmagában véve, szintén a politikai helyzetnek egyik alkotó elemét képezi; és hogy a kormány és az azt támogató többség a pénzügyi helyzetnek javulását a maga aetivumára írhatja: és vájjon nem bír-e ez a magyar állami életben oly súlylyal, hogy már maga ez a körülmény talán indokolatlanná teszi, talán meg nem engedi azt a merev politikai magatartást, a melyet a költségvetéssel szemben elfoglalunk? Ezt mondhatnák ;i túloldalon. Ámde, t. ház, egészen más és egészen különböző két kérdés az : vájjon a költségvetés tisztán pénzügyi szempontból bír-e a realitásnak kellékeivel, mutat-e fel deficitet vagy sem, szóval egy javult, egy aránylag kielégítő helyzetet juttat-e kifejezésre; és más kérdés, vájjon ezt a relatív kedvező helyzetet magának tulaj, doníthatja-e érdemül a jelenlegi kormány és az azt támogató többség; (Igaz! Ugy van! bal felöl.) vonható-e le abból a kormány és az azt támogató többség politikájára nézve kedvező következtetés és mily mértékben ? Hogy ezt megítélhessük, csak igen röviden visszatérek a múltra, hogy lássuk, minő áron vették meg a pénzügyi helyzet ezen javulását, vájjon milyen phasisokon keresztül érik azt el, hogy abból a t. kormány politikai értelemben vett mily érdemet formálhat. Mindenki tudja, hogy a jelenlegi szabadelvüpárt köréből alakúit első kormány 1875-ben zilált állapotban vette át a pénzügyeket s hogy azok rendjének helyreállítása képezte programmjának legkimagaslóbb pontját. Történt is a szabadelvíípárti első kormány működésének első három esztendeje alatt nagy erőfeszítés a deficit megszüntetésére. Ez volt az az első nagy igénybevétele a nemzet teherviselési képességének , az új adók behozatala, mindennemű áldozatok elvállalása, a melyekkel a szabadelvű pártkormányzatnak első epochájában sikerült, ha nem is a pénzügyi rendnek helyreállítását, ha nem is a deficit megszüntetését, de a legalább a pénzügyi rend megközelítését elérni. Sajnos azonban, ezen első epocha után 187S-tól kezdve — az okokat nem kutatom, csak tényeket constatálok-—teljes visszaesés állott be a pénzügyi zavarokba. Azok a nagy áldozatok, melyeket a nemzet a szabadelvű pártkormányzat előbb említett első epochájában hozott, jóformán kárba vesztek és consummaltattak a második epochában követett pénzügyi politika mulasztásai és hibái által, úgy, hogy azon nagy áldozatok daczára, 40 millió deficit rögződött meg — hogy úgy mondjam — államháztartásunkban. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ez tartott éveken keresztül s a nemzetnek sem engedtek pihenést ezeken az éveken keresztül a teherviselés tekintetében, hanem — ha szabad e kifejezéssel élnem — apró adóemelésekkel, apró és sok tekintetben vexatorius pénzügyi rendszabályokkal folyton nyugtalanították, a nélkül, hogy azzal a költségvetés szempontjából bárminemű észrevehető eredményt értek volna el. (Igás! Ugy van! bal felől.) Azt a hosszú epochát, t. ^ház, a midőn a szabadelvű pártból első pénzügyministerének kiválása után s a jelenlegi ministerelnök urnak pénzügyministersége alatt az eddig történt erőlködések gyümölcse elveszett és újabb zavar állott be a pénzügyekben, ezt a hosszú epochát ignorálni nem szabad, hogyha kinek-kinek érdemét, mulasztását és így a mérleget igazságosan akarjuk megbírálni. (Igás! Úgy van! bal felől.) Csak miután ezek a zavarok, a melyekre, valamint azok forrásaira ezekről a padokról szakadatlanul rámutattunk, olyan fokot értek el, hogy már-már az államhitelnek megrendülésétől is kellett félni: akkor határozta el magát a t. kormány, a jelenlegi ministerelnök úrnak, mint pénzügyministernek abból történt kiválása után, erélyes és mélyreható rendszabályokig. Azokat az erélyes és mélyre ható rendszabályokat nem lehetett kikerülni — én vagyok az első, a ki ezt mondtam, mondtam akkor és mondtam a választások alkalmával is — az elkövetett hibák következményeit a nemzet adózási erejének íVjból való igénybevétele által kellett eltüntetni, expiálni kellett. Ez meg is történt, Bekövetkezett az adó- és teher-emelések második seriese és pedig leginkább a fogyasztási adók czímén, a melyek megdrágították a népnek minden élelmi és élvezeti czikkét, sőt világítási eszközeit is. Mélyen belenyúltunk a nemzeti vagyon tárházába, annak tartalékaiba, hogy abból a szabadelvű párt pénzügyi politikájának második epochája hibáit és ezeknek következményeit orvosolhassuk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez sikerűit, t. ház! Sikerűit a nemzet nagy áldozatkészségének a révén, a nemzetnek jelenleg rendelkezésére álló erőreserváinak úgyszólván teljes igénybevételével az, hogy a deficit eltűnt. Ez olyan eredmény, a melyet el kellett érni; a melyet minden kormánynak el kellett érni melyet más kormány sem érhetett volna el más eszközökkel. De lehetetlen, hogy azon politikai tényező, a melynek vezetése és kormányzata alatt azok a hibák történtek és az a helyzet előállott, a mely a nemzet áldozatkészségének ilyen újból