Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-39

89, országos Ülés 189S, április 2f.én, szerdán, 357 nak leginkább végrehajtása ellen, azonban oly j képen való végrehajtása ellen, a mint az tulaj- 1 donképen foganatot nyert. Ugyanis a tűzrendtartási kormányrendelet 8. §-ában nagyon szépen meg van írva, hogy a | községek a lakosok számarányához képest hány és milyen szívó- és nyomó fecskendőket tartoznak beszerezni. Ezek igen drága szerszámok. A 15. §-ban pedig a rendelet elősorolja, hogy milyen fajta tűzoltóságok alakítandók és azokat három osztályba sorozza s ha az egyik községben nem sikerül létesíteni az egyiket, elrendeli, hogy létesíteni kell azt a másikat. Közigazgatásunk ez említett kormányrendelet 8. §-át már csakugyan kezdi végrehajtani, de attól félek, hogy a mily sokáig várt e 8. §. végrehajtásával, a 15. §. végrehajtása talán csak 10 év múlva fog bekövetkezni; (Halljuk! Halljuk!) pedig ne feledjük azt, hogy nem j annyira fecskendők, mint a tűzoltóság felállítása volna előbb szükséges és ezt kellene előbb szervezni, mert ezek a drága szerszámok — saját tapasztalatomból beszélek — megérkeznek a községbe, mert ezeket a főszolgabíró kíméletlenül végrehajtja a községeken és pedig olykép, hogy ha járásában vannak is talán praetieus tűzoltók, ezeket nem kérdezi meg, hanem maga megy a gyároshoz és megveszi járása részére a fecskendőket, a melyek egy községnek 1000—1200 forintjába kerülnek. Tehát e fecskendők megérkeznek a községbe és ez úgy van velők, mint egy úri ember járt a chronometer órájával, a ki, mikor az óra lejárt, kereste az órakulcsot, hogy felhúzza az órát. A község nézi a fecskendőt, de egyebet nem tud vele tenni, minthogy a kisbíró betolja abba a fészerbe, a melyben pulykái tanyáznak. Ezt magam láttam. Ezekkel az új fecskendőkkel annyi sincs elérve, mint a régi fecskendőkkel. Szükségesnek tartom határozati javaslatot benyújtani az iránt, hogy a tűzoltóság a nyújtott subventioval emeltessék arra a rangra, abba a helyzetbe, a melybe a budapesti önkéntes tűzoltóság is van. Azonban csak a napokban olvastam, hogy Budapest főváros legutóbb tartott közgyűléseinek egyikén (Halljuk! Halljuk!) egyhangúlag azt a határozatot hozta, hogy felterjesztésében felkéri a belügyministeriumot, gondoskodjék oly törvényjavaslat kidolgozásáról, a melyben a tűzkár elleni biztosító intézetek nemcsak a fővárosi, hanem a hazai tűzoltóság javára bizonyos adóval rovassanak meg. S az áll is, hogy a tűzoltóság működése a tűzkár elleni biztosító intézetek érdekét előmozdítja, ezeket tehát igazságtalanság nem éri; s így, miután remélem, hogy e felterjesztés rövid idő múlva foganatot nyer, csak azon kérelmet vagyok bátor a belügyministerhez intézni, hogy kegyeskedjék már ez évben utat és módot keresni, hogy legalább e két ezer forintos subventio emeltessék egyenrangra a budapesti önkéntes tűzoltó-egyletnek adott segélylyel. (Helyeslés hal felől.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnökmint belügyminister: T. képviselőház! Az arány a megszavazott két összeg közt, felfogásom szerint, nem ahban keresendő, hogy a szóban levő egj^esííletnek egyfelől és az említett szövetkezetnek másfelől mekkora a feladata, mert ha ezt mérlegelnők, akkor csakugyan bármennyire fontos érdekeket képvisel is a budapesti tűzoltóság, azon szövetkezetnek, mely az egész országra terjed ki, kétségkívül tetemesebb segélyben kellene részesülni, mint minőben a fővárosé részesül. De itt csak azt kell alapúi venni, hogy vájjon az állam hozzájárulása egyáltalában szükséges-e; továbbá kívánatos tudni, hogy az mily alapon kéretett.. Midőn annak idején a budapesti tűzoltóság hozzá járulást kért az állam részéről, ez azon a czímen történt, hogy Budapesten igen sok állami épület van és így az állam is érdekelve van a tűzoltóság szervezésében és fentartásában. Ezen az alapon kéretett és adatott meg az egyesületnek az 5.000 frt suliventio. Néhány esztendővel később az országos szövetkezet fordult hason irányú kéréssel a kormányhoz és törvényhozáshoz, de nem kérte, hogy a megszavazandó összeggel az országban levő különböző egyletek segélyeztessenek, hanem azt, hugy az állam költségvetésileg járuljon hozzá a központi költségekhez. Ezen összegről van itt most szó. Beismerem, hogy mindkét összeg a feladattal szemben, mely teljesítendő, nem mondható nagynak, de ne essünk az ellenkező hibába se, hogy mindent tisztán az állam költségén akarjunk létesíteni. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azon ügyeket, melyek saját tárczámra tartoznak, lehetőleg igyekezni fogok felkarolni a jövő költségvetésben is, ennek is van azonban egy határa, melynek megszabása nem kizárólag tőlem, a belügyministertől függ és ez az ország pénzügyi szempontja, melylyel utóvégre mindenkor számolnunk kell. T. képviselőház! Áttérve magára a tűzoltóság szervezetének kérdésére, megengedem, hogy az egész országban még kívánni valót hagy hátra, de mégis be kell ismernie mindenkinek, hogy e téren is nagy haladás történt. (Helyeslés jobb felöl.) Befiectálva a felhozott nehézségekre, részemről nem merném azt állítani, hogy ne szerezzünk be vizipuskákat, hanem a tűzoltóság szervezésére szorítkozzunk, mert tűzoltók vizipuskák nélkül ismét nem volnának képesek működni; együtt kell haladniok mindkettőjüknek, általában pedig lendítenünk kell az ügyön tovább is úgy, a mint az eddig is történt, a mit én szem előtt tartani mindig kötelességem-