Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-39

354 89. országos Hlés lft»2. április 2J.én, ssserdán. dek olvasására akarjuk az ország népét felhívni, a melyek az ellenzéki oldalról tartatnak, (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) hanem óhajtjuk, hogy az ország közönsége a Pulszky képviselő úr beszédeiről is tudomással birjon, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy tudja, miképen dolgozik a t. képviselő úr (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és milyen argumentumokat használ, mert azok bizonyára annyira ismeretlenek a magyar nép előtt, hogy újságot képeznek előtte. (Élénk helyeslés, tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) És t. ház, hallottunk egy sajátságos tant, a mely tekintetben, úgy látszik, dús tárházzal rendelkezik a t. államtitkár úr. Azt mondta ugyanis, hogy becsempésztettek a törvényekbe is oly kifejezések, melyek Magyarország közjogával nem férnek össze. Es rámutatott mi ránk, az ellenzékre, hogy elvégre nekünk kötelességünk azokat ellenőrizni, hogy tegyünk mi magunknak szemrehányást, hogy nem revideáltuk a törvényjavaslatokat elég gon dosan. Hát, t. ház, ez a tan nem áll. Ott, a hol a parlament lelkiismeretesen fogja fel kötelességét, ott nemcsak az ellenzéknek kötelessége az ellenőrzés. Fájdalom, mi azt látjuk, hogy az ellenőrzés jogát és kötelességét, melyre minden alkotmányos országban minden párt nagy súlyt fektet, a többség teljes készséggel engedi át a kisebbségnek, maga pedig azt kényelmetlennek, alkalmatlannak, fáradtságosnak tartja. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig a t. képviselő uraknak épúgy kötelessége a kormányzat ellenőrzését gyakorolni, mint az ellenzéknek. Ne ruházzanak tel tehát csak minket oly jogokkal, a melyeket, hogy önök is kellő módon gyakoroljanak, épúgy szüksége van az országnak, mint arra, hogy az ellenzék ellenőrizze a többség cselekvéseit. Az államtitkár úr úgy tartja, hogy a feladat legfőképen az ellen zéket illeti meg. Szalavszky Gyula: Azt nem mondtam! Horváth Gyula: Az államtitkár úr azt mondja, hogy ő nem az ellenzékre mondta ezt: hát akkor valószínűleg valaki mást értett, a ki e házban van, mert az ellenőrzésnek kétségkívül e házban kell gyakoroltatnia. Nos hát, ha nem az ellenzéket értette, akkor kétségkívül az egész parlament kötelessége az ellenőrzést úgy gyakorolni, hogy még az alantas állásokban sem tűr meg oly tisztviselőket, kik az ország közjogi helyzetével nincsenek tisztában; olyanokat pedig, a kik magasabb felelősséggel járó állásokat foglalnak el és még sincsenek tisztában a közjogi helyzet követelte kifejezésekkel, megtűrni egyáltalában nem szabad. (Helyeslés a Illés szélső baloldalon.) Nem szabad legkivált akkor, a mikor elérkeztünk azon időhöz, hogy az elnézésből törvény lesz, midőn azt mondják, hogy ha valamit ennyi és ennyi ideig elnéztünk, miért nem nézzük el tovább is? S ugyanakkor szavazással döntik el itt, hogy oly dolgok, melyek nemcsak az ország közjogát, hanem közérzííletét sértik, a melyek bántják minden polgár tisztességérzetét, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) megmaradjanak-e; szavazással döntik el azért, mert a közjogi helyzet tisztázása iránt való törekvés az önök szemében forradalmi törekvés, főkép ha e törekvés oly intézmények, czímerek és lobogók ellen irányúi, melyek ellen egykor az egész nemzet teljes erejével küzdött. Nem fogadom el a tételt. (Zajos helyeslés bal felől.) Lázár Árpád jegyző: Csanády Sándor! Csanády Sándor: T. ház! Ugy hiszem, hogy a kormánypárti képviselő ur/ik nem veszik szívesen, hogy köztudomásra jussanak azon be szedek, melyek a képviselőházban napvilágot látnak. Tudjuk ugyanis, miszerint a Szapáryféle kormány közös ügyes lovagokból összeállított gárdája (Derültség a szélső baloldalon.) mindent elkövet arra nézve, hogy a nemzet érdekeivel ellentétes irányban működjék. Mit tettek önök, uraim, mióta tagjai e képviselőháznak'? Alig tettek egyebet, mint folytonosan emelték magasabbra az adókat, újabb és újabb adókat róttak a nemzetre s nem tettek egyebet, minthogy a nemzet virágát, az ifjúságot, az idegen Ausztria-Bécs érdekében vérpadra hurczolták. Igen természetes dolog, hogyha az e házban önök ellenében elmondott beszédek és nyilatkozatok napvilágot látnának, nem szívesen fogadnák önöket még azon, isten tudja micsoda felsővidéki kerületekben is, a honnan kikerültek. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, miután tudom azt, hogy mi a nép, a nemzet választottjai vagyunk; hogy mi annak a nemzetnek, mely bennünket bizodalmával megajándékozott, számolni tartozunk : helytelenítem azon eljárást, mely szerint önök nem akarják azt, hogy az országgyűlési teremben lefolyt dolgokról hivatalos tudósítás adassék; nem akarják azt, hogy a nemzet tudomására jöjjenek azon haza- és nemzetellenes bűnök, melyeknek műhelye ez országgyűlés és épen ezért óhajtom, hogy egy hivatalos lapban nyomassanak ki az e képviselőházban történt dolgok és azok az ország minden részében közöltessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. ház! A hivatalos lap tételénél én is kötelességemnek tartom felszólalni, annál is inkább, mert egypár momentum a vita folyamán elkerülte azon t. képviselőtársaim figyelmét, a kik erről az oldalról felszólaltak. Azt mondta ugyanis az igen t. államtitkár ár,