Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-38

88. országos flSés 1892. áprllti 26-rtn, kedden. 349 Kálmán képviselő úr azon megjegyzésére, hogy közéletünkben közjogi állásunknak meg nem felelő kifejezések használtatnak, kijelentenem, hogy ez valósággal így van. Sajnos, hogy törvényeinkben is fordulnak elő ily kifejezések és ezt én annak tulajdonítom, hogy a törvények részleteinek megállapításánál nem vagyunk többé oly óvatosak és nem veszünk többé magunknak annyi fáradságot, mint a törvények általános tárgyalásánál. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Thaly Kálmán t. képviselő úr óhajtása természetesen olyan, melylyel ellenkezőt senki sem kívánhat; de legyen szabad megnyugtatására annyit megjegyeznem, hogy a belügyministeriumban legutóbb is folytak tárgyalások az iránt, hogy még külföldön is közjogi állásunkkal egészen conform kifejezések használtassanak. (Mozgás bal felől: Van is látszatja!) Remete Géza képviselő úr indítványára nézve megjegyzem, hogy az egyáltalában nincs a magyar sajtó érdekében. (Úgy van! jobb felől.) Mert a hivatalos lapot csak arra kell szorítani, a mi tisztán hivatalos és a hivatalos lappal a magyar sajtónak concurrentiát csinálni nem szabad. Mert minél több olyan anyagot ölel fel a hivatalos lap, a melyet a közönség szívesen olvas, annál inkább fog csökkenni a magyar hírlapok előfizetőinek száma. (Űgy van! jobb felöl.) És én csak azért nem járulok hozzá Eemete képviselő úr indítványához. Megengedem^ hogy nagyon szükséges lenne olj vállalat, a mely az itt lefolyt tárgyalásoknak szó szerinti híi képét nyújtaná, vagyis a gyorsirodai kiadványok másolatát képezné. Maga az óhajtás nagyon helyes, de az a módja, hogy a ^Budapesti Közlöny* útján valósuljon meg, az én felfogásom szerint a magyar sajtóirodalomra nézve veszedelmes s azért nem fogadom el. (Helyeslés jobb felöl.) Ugron Gábor: T. ház! Sajátságos elmélet kezd a kormányférfiak által a parlamentben hangoztatni. Az imént Szalavszky Gyula képviselő úr, ki a belügyi kormánynak támasza és államtitkára, azt az elméletet állította fel, hogy k

hibás közjogi kifejezések fordulnak elő törvényeinkben, mert nem fordítunk kellő figyelmet a részletes tárgyalásra. Hát mit szóljunk mi arról a kormányról, mely azokat a törvényjavaslatokat hibás közjogi kifejezésekkel terjeszti elő? (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Egyéb tanácsot nem tudok adni a 25 esztendő óta uralkodó és folytonosan többséget képező pártnak, hogy méltóztassék oly ministereket, oly politikai férfiakat bízni meg törvényjavaslatok alkotásával, kik Magyarország közjogáról tisztult fogalommal bírnak és helyes kifejezéseket használnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Mi ellenőrizzük, de figyelmünk minden egyes részletre ki nem terjedhet, mert épen a t. kormánypárt az, mely megakadályozza, hogy osztályokban történjék a törvényjavaslatok megvitatása, hol minden képviselő résztvehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A javaslatok csekély számú szakbizottságok elé jönnek és ha megvitatásuk alkalmával egyes kifejezések helyesbítését kívánjuk, azonnal előáll a vád és a nagy türelmetlenség az örökké hallgatagul és némán ülő kormánypárt részéről, hogy mi obstrutiót csinálunk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Tessék a t. túloldalnak a maga parlamenti kötelességét több lelkiismeretességgel teljesíteni, (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon. Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a törvényjavaslatok szövegét megbírálni és nem oly botrányos felirati javaslatokat szerkeszteni, mint a minő legutóbb a ház elé terjesztetett. (Zaj ) Oly szemrehányásokkal kell minket illetni, a melyek jogosultak. Jogosult az, hogy nem tudunk elég erőt kifejteni, hogy önöket parlamenti kötelességeik teljesítésére szorítsuk ; (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Zaj jobb felöl) de azt a szemrehányást velünk szemben nem tehetik, hogy mi nem teljesítjük a magunk kötelességét, mert a sok botlás és ferdeség mellett, a melyet mi megtámadunk, ha megesik, hogy némelyek szemeink elől elsiklanak, annak egyszerűen csak az az oka, hogy oly tömegesen fordulnak elő, hogy a legéberebb ellenzéki politika mellett sem lehet azokat kellőleg ellenőrizni. {Élénk helyeslés hal felöl.) Azt monodtta a t. államtitkár úr, hogy az országgyűlési beszédeknek a hivatalos lapban való közlésére nincs hely, mert az a lap csak hivatalos dolgokat közöl. De kérdem: hát az országgyűlés nem az államnak egyik legjelentékenyebb, hivatalos működésben levő organismusa-e? Hiszen minden országban, hol az alkotmányoságról és a parlamenti működésről helyes fogalommal bírnak, és a hol iránta az érdeklődést ébren akarják tartani, arra törekednek, hogy a parlamenti tárgyalások egész hiteles szövegben mihamarabb a közönség rendelkezésére álljanak. Es a hol nem az a czél, hogy a közvélemény meg ne tudja, hogy mi történik a törvényhozásban, hanem a hol minden párt büszkén és bátran áll a közönség elé azzal, a mit cselekszik, azokban az államokban mindenütt a hivatalos lapnak a hivatása, hogy a parlamenti tárgyalások hiteles szövegét közölje. De nálunk úgy látszik, félnek attól, hogy a közönség meg tudja, hogy a törvényhozás termében mi történik. Már pedig, ha parlamenti kormányt akarunk, akkor kell, hogy jó törvényhozási gépezet is legyen, a melynek factorai, a pártok, ne féljenek attól, hogy köztudomásra kerül az, a mit tettek. Ha valaki e törvényhozás termében szép