Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-38

334 38. országos ülés 1802. április 26-án, kedden. czigányok kóborlásainak megakadályozására ez irányban teendő szigorú intézkedéseknek megtételére hívom fel a civilisatio, a humanismus, a közbiztonság érdekébea a t. kormányt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen a vándorezigányok ezen kóborlása legalább a felvidéken, melyet ismerni szerencsém van, mind nagyobb mérveket ölt. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az ezzel járó warczolások, a közönségnek ezzel járó megfélemlítése és rettegése immár tűrhetetlen. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Találkoztunk mi azelőtt is az országutakon hébe-korba 3—4 kocsiból álló karavánokká], de ma 15 — 20 kocsiból és 45 lélekből, felfegyverkezett férfiakból álló karavánok kóborolják be keresztül-kasul a vidéket, rettegést keltve és sarczolva mindenütt. Gr. Károlyi Gábor: Épen úgy, mint a kormány! (Zajos derültség bal felöl.) Bujanovics Sándor: Ha ily karaván a községben megjelenik, megretten a község, őrszemeket állít fel, ellátja az illetőket élelemmel, ellátja lovaikat takarmánynyal, félve a felfegyverkezett emberektől, teljesíti sarezolásaikat és csak akkor léiekzik fel szabadabban, ha a karaván eltávozott. Akkor veszi csak számba házi állatait, melyekben rendesen károsodást tapasztal, a mint tapasztaltam én is és ez magyarázza meg érdekeltségemet is. De alig lélekzett fel, rövid pár nap múlva megérkezik a második karaván és alig távozik ez, visszajő az első és ez így megy télen-nyáron szakadatlanul. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Eltekintve, t. ház, a, kisebb lopásoktól és kártételektől, csak az Isten a megmondhatója, mennyi bűntény fogamzik meg és hajtatik végre ily karavánok által. De ha nem is veszszük számba a közerkölcsiségi szempontokat, valóban a bumanismus is követeli, hogy ennek vége vettessék, mert az ember szíve elszorul, ha télen ily karavánokkal találkozik. A sátoros lepel alatt találj;-: az aggot, a gyermekágyas asszonyt, a meztelen gyermekeket, úgy, hogy valóban a, bumanismus is kívánja, hogy e tekintetben valami történjék. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, t. ház, hogy ily állapotokat egy civilisalt országban eltűrni nem lehet és kell módot találni, hogy ezen kóborlások korlátoztassanak és ezen ügy valahára rendeztessék. (Helyeslés.) Ha kell, kényszer-telepítéssel, ha kell, más módokkal, ha kell a szomszédos államokkal kötendő nemzetközi egyezmények utján; de módot kell találni, hogy a föld népe ezen sarczolásoktól megszabadíttassák. (Helyeslés.) Elég nekünk, t. ház, a faluvégi czigány, bár ez sem valami hasznos tagja a társadalomnak, de van legalább illetősége, dolgozik annyit, a mennyit és eltengődik a községi lakosok könyöriiletességéből; de a vándorló czigányok kóborlásának megakadályozására, a humanismus, a civilisatio és a közbiztonság érdekében kötelességemnek tartottam a kormány figyelmét felhívni. (Általános helyeslés.) Gr. Károlyi Gábor: Egy főispánt kell nekik kinevezni. (Élénk derültség. Egy hang jobb felől: Gr. Károlyi Gábort! Derültség. Felkiáltások a szélsőbalon: Jobb less Körösi Sándor! Derültség.) Lázár Árpád jegyzői Nagy István! Nagy István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad a Pázmándy Dénes és Bujanovics Sándor t. képviselő urak által felvetett kérdésekhez nekem is néhány szerény észrevételt fűznöm. (Halljuk! Halljuk!) A kóbor czigányok elleni panaszok több izben kerültek ide a t. ház elé. Talán száznál többre megy azon törvényhatóságok Száma, a melyek kérvénynyel fordultak a t. házhoz, hogy a kóbor czigányok garázdálkodásainak a t. kormány valahára véget vessen. Egy izben voltam bátor e tárgyban felszólalni é-5 az akkori belügyminister, b. Orczy Béla nekem azt felelte, hogy a csavargókra vonatkozólag ma is fennálló törvények és törvényes intézkedések alkalmazandók ezen kóborló czigány okra is. Én azonban azt hiszem, hogy ezen intézkedéssel, ezen u. n. czigány-kérdést soha sem lehet megoldani. Ennek csak egy módja van. (Halljuk! Halljuk!) Ezen mód pedig az, hogy a vándorlási bajiam, mely e népségben oly nagymértékben megvan, abból gyökeresen kiirtandó. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Az nem lehet!) Igenis lehet! Ha valaki, én vagyok nagy tisztelője a családi jogoknak; de azokkal szemben, a kik a törvénynek és a törvényes rendnek ellenszegülnek, még a családi jogaikba való beavatkozásra is jogosítva vagyunk, (Közbeszólások a szélső baloldalról: De hogyan lehetséges ez ?) Nagyon egyszerű módon. Úgy, hogy 3—4 éves korban levő gyermekeiket elszedjük, államköltségen, óvodákban neveltetjük; később ipari iskolákba küldjük és talán ezen az úton idővel lehetséges lesz ezen, különben értelmes és nagy kézbeli ügyességgel bíró fajból a társadalomnak hasznos tagokat nevelni. (Ellenmondások.) Az öregebbeket pedig kényszertelepítés utján lehetne a rendhez szoktatni. (Halljuk! Halljuk!) Ha ezzel szemben valaki azt mondja, hogy ez a családi jogba való beavatkozás, erre azt válaszolom, hogy azon garázdálkodásokkal szemben, melyeket ezen vándor czigányok naprólnapra elkövetnek, még az ilynemű beavatkozás is nemcsak jogos, de sőt kötelesség is lenne e tekintetben intézkedai. És ha aztán azt mondják, hogy hiszen más országokban, külföldi államokban is találtatnak vándor czigányok, erre válaszom az, hogy ezen ügyet nem tartom oly jelentéktelennek, hogy még nemzetközi úton is ne kísértsék meg or-