Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-35

81. orssságos ülés 1893. április 22-én, pénteken. %1 licae süpremá lei esto esetében engedi meg, ha a jogbíró alanynak létele van veszélyeztetve. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) A jogbíró alany létele pedig nemcsak hogy nincs veszélyeztetve, de maga a belügyminister úr sem állítja és rende­letében egyetlenegy körülményt sem hoz fel, a melyből ilyen vagyoni bukás esete kilátszanék. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az én igénytelen felfogásom szerint a vizsgálat, a megtorlás nem csak joga, de kötelessége a belügyi kormány­zatnak, de zárgondnokságot állítani fel egy olyan városnak, a mely városnak, mondjuk, a múltban voltak szabálytalanságai, mondjuk, a múltban voltak mulasztásai, mondjuk, a múltban voltak visszaélései, de ezeket 25 éven keresztül elnézésben részesítették, addig, míg ezen város­nak kormánypárti képviselője volt; (Zajos felkiál­tások a bal- és szélső baloldalon: Igaz ! Úgy van!) és akkor, midőn a város képviselője ezen pado­kon (a baloldalra mutat.) foglal helyet, nemcsak vizsgálatot, nemcsak megtorlást alkalmazni, ha­nem ezen várost zárgondnokság alá helyezni : ebben én törvényes igazságot nem látok. (Zajos helyeslés a hal- és szélső báloldalon.) Én erre vo­natkozólag a t. ház tagjaival és az ország választókerületeivel szemben azzal fejezem be beszédemet, hogy hodie mihi, cras tibi. Ez az én felfogásom szerint egyike azon kipróbált segéd­eszközöknek, a melyek hívatva vannak azt a hangosan hirdetett pártszervezést diadalra vezetni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezekből, azt hiszem, t. ház, sikerült kimu­tatnom, hogy azok, kik egy alkotmányos állam szabad polgárai, de nem egy hatalmi czélok eléréséért megrendszabályozott országnak jog nélküli lakosai akarnak lenni, nem szavazhatják meg oly tárcza költségvetését, melynek műkö­désében a jogok védelme és biztosítása helyett azoknak kiirtását naponta észleljük. (Igaz! Úgy van! bal felől) És t. ház, ha az államéletnek a közigazgatás, a kormányzat ügykörébe eső bár­mely nyilvánűlását tekintjük, sehol sem találunk a haladás azon mérvére, a melyet alkotmányos­ságunk helyreállításának 25. évében és az ország­meghozott anyagi áldozatai mellett bizony elvár­hatunk. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha találkozunk is a t. belügyi kormány részéről, eszmékkel, a melyeket azonban legtöbbször erről az oldal­ról vettek át s a melyek megvalósításra méltók lennének is, sajnosán kell tapasztalnunk azt, hogy azok nem a bennök rejlő nemes czélok elérése, hanem a kormányhatalom növekedése végett rakatnak le törvényjavaslatok alakjában a ház asztalára; olyan törvényjavaslatokat azon­ban, melyek a közszabadságnak biztosítására és fejlesztésére szolgálnak, a t. kormány nem ter­jeszt be. Tekintsük, t. ház, a legutóbbi években meg­KÉPVlí. NAPLÓ, 1892 - 97. II. KÖTET hozott közigazgatási törvényeket; tekintsük a nem rég előterjesztett közigazgatási javaslatot és nézzük a gyakorlati életet, a melyben ezen törvények szelleme megtestesítést nyer; hason­lítsuk össze ezeket az alkotmányosság helyre­állításának első évei eredményeivel: és meg kell győződnünk arról, hogy haladás nem az egyéni és közjogoknak fejlesztése és biztosítása, hanem azoknak megszorítása és megtámadása körül mutatkozik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Már pedig, t. ház, kormány és köz­igazgatás egy jogállamban azon feladattal bír­nak, hogy a köznek nevében működjenek. És a köznek nevében való ténykedés egy alkotmá­nyos államban csak úgy lehetséges, ha a köz­akarat úgy, mint a nép szabad meggyőződése jut kifejezésre és mihelyt ezen szabad meggyő­ződés helyett egy mondva csinált közakarat jelentkezik: a kormány és közigazgatás már ellentétbe helyezkedett az alkotmányosság alap­elveivel. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mert, t. ház, a közigazgatás és kormánynak feladata az, hogy a nemzet fejlődésére irányuló köztörekvéseket, mintegy önmagában csoportosítsa; de mihelyt a kormány és közigazgatás azt tűzi ki czélúl, hogy a nemzetnek a közszabadság iránti lelke­sedését kiirtsa: akkor engedelmet kérek, nem a nemzet fejlődésére hatnak, hanem a nemzet lételét veszélyeztetik, mert Magyarországot egy ezredév viharaiban annyi kül- és belellenség közepette csak a közszabadság iránti lelkesedés tudta megvédelmezni. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, ha a belügyi kormánynak a szorosan vett közigazgatás terén tanúsított el­járásából felmerült visszafejlődés a kormány hatalmi törekvéseiben meg is leli magyarázatát, annál kevésbbé tudom megérteni azon mulasztá­sokat, a melyek ezen kormányzati ág körébe eső humanitárius ügyek köríti mutatkozik. (Hall­juk! Halljuk!) A mi haladás az egészségügy körűi ezen 25 év alatt általán véve mutatkozik is, arról is elmondhatjuk azt, hogy az állam nem saját erejével és nem saját intézményeivel, hanem legtöbbnyire a községek és törvény­hatóságok megterheltetésével és igénybevételével haladt előre, a minek azután szomorú következ­ménye az, hogy oly szegényebb vidékeken, a hol a községek a közegészségügy terheit viselni nem képesek, az a legkezdetlegesebb állapot­ban van. De, t. ház, van egy a belügyi kormány körébe tartozó par excellence humanitárius fel­adat, melynek megoldására eddig vajmi keveset tett s a melynek megoldása elől pedig, felfogá­som szerint, már többé kitérni nem lehet s a melynek megoldása czéljából az épen most megindult társadalmi mozgalom az állam rész­83

Next

/
Thumbnails
Contents