Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-33

^14 38. országos líés 1892, április 9-én, sssonübateli. saturált megcselekedése, esinálgatása, fentartása, az egész államhatalommal való istápolása. Hát rámutatok azokra a társadalmi simptomákra, nem tudom a belügyminister ur nevet-e majd hozzá. Ot azért érdekli ez, mert a t. háznak háromszor esküdött, ép rígy, mint Péter apostol esküdött Jézus ellen háromszor, ő háromszor esküdött, hogy Zsilinszky főispánt megtartja Csongrádmeííye élén. A t. belügyminister úr elmegy, hanem azért az én szavaimnak és a Csongrádmeííye kormányzatával szemben táplált megyei közvéleménynek lesújtó ítélete kíséri a t. minister urat e házon kívül is. T. ház! Milyenek a társadalmi viszonyok, melyeket ez az állapot teremtett? Olyanok, hogy pl. Szentesen a nép olyan lelkesült, hogy ha odajön egy elkopott hegedűművész, vagy zongorareparáló, és azt mondják: ez derék ári ember, rögtön összeül a nép s tart bankettet. Vagy kiküld a ministerium egy osztálytanácsost, és ha talán még nincs eZrongálva a neve az igen t. úrnak, rögtön összejön ellenzék, ko.imánypárt és megbankettozza. (Derültség balfelöl) Ezt felhoztam jellemzésére az ottani kedélyvilágnak, mely szűz, tiszta és jóindulattal van saturálva teljes mértékben. Hát Zsilinszky úr, a mi vármegyénknek szeretve tisztelt főispánja lehozta egyszer — méltóztassék megkérdezni, így van-e •— Reményi Edét, a világhírű nagy hegedűművészt. Papp Samu: Nem tartozik ez ide! Hoitsy Pál: Mi köze hozzá ! (Felkiáltások a szélső halon: Ez a$ elnökre tartozik! Zaj Halljuk! Halljuk.') Sima Ferencz: Mondom, lehozza a t. főispán ár ezt a világhírű hegedűművészt, a szentesi közönség elmegy a concertre, elfoglalnak minden legkisebb helyet is, űzeti mindenki fent is, lent is, mindenképen, a hogy lehet. De azután a mélyen t. főispán úr, hogy Szentes város társadalmát is bemutassa Reményi úrnak, bankettet akart rendezni tiszteletére. A vármegye összes tisztviselői hét napon át jártak-keltek a városban, de mert tudták, hogy Zsilinszky Mihály főispán vezetése alatt akarnak bankettet rendezni valakinek a tiszteletére, nem lehetett az asztalhoz vendéget fogni, mert a szentesi közönség elmegy ugyan Reményi hegedüjátékát meghallgatni és azon lelkesül, de olyan banketten, melyen Zsilinszky főispán a belügyministernek esongrádmegyei főbizalmasa, első trónonülője és képviselője akar helyet foglalni az elnöki székei), ottan a szentesi társadalom nem található. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Csak azt nem tudom, hogy az érzék, vagy a belátás hiánya-e, avagy a helyi viszonyokban való teljes tájékozatlanság, hogy Magyarország belügyministere ily viszonyok tudatában itt az országházban háromszor esküszik hűséget a többségnek Zsilinszky Mihály főispán mellett. Addig tarthatja Őt a belügyminister úr, a meddig akarja: de egy bizonyos, hogy ő használni nem használhatja, mert ő is csak akkor használhat akármely állami közeget, a míg annak működése az államkormányzat gépezetében csakis a közjó érdekében fejti ki erejét (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy ember szereplése, legyen a főispán, állása nagyságánál fogva melyebbre és messzebbre nyulik romboló hatásában, mint azt a csongrádmegyei táiisadalmi állapotokban látjuk, hogyha azt oly szeretettel veszi körűi, mint a mily szeretet Csongrád vármegye mélyen t. és közszeretetben álló főispánját övezi, (Derültség a szélső baloldalon) annak a szeretetnek hiányát aztán igyekszik is a főispán úr, már t. i. addig, a meddig birja, teljes erővel és kihatással éreztetni a közélet minden tényezője ellen, a ki vele szemben áll. Az is tény, a mit most mondok és mint concret dolgokat, annak idején bizonyítani is fogok, hogy elég Csongrád vármegyében az is, hogy valaki pl. egy vezérczikket írjon az ellenzék vezetői ellen, vagy hogy párbajra hívja ki azokat, vagy egyáltalán bármiként megtámadja őket, abban a pillanatban meg van azoknak a qualificatiojuk valamely előnyös megyei vagy városi állásra. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ez nálunk a qualificatio. Az, hogy pl. valakit a nép szeret és iránta bizalommal viseltetik, vagy hogy valakinek a múltban érdemei vannak, a melyek piedestálját képezik annak, hogy hivatalos állásában emelkedjék, előbbre menjen, az számba sem jön, az semmi sem, sőt ellenkezőleg : az bűn. A fődolog az, hogy valamely fiatal ember a főispán úr gárdájában a legvakmerőbb módon garázdálkodjék az ott közbizalomban élő emberekké]. Elég például, hogy valaki a Horváth Gyula arczképének leleplezésére vonatkozó határozatot megfelebbezte, vagy aláírta, arra, hogy az illető abban a pillanatban polgármestere, vagy főjegyzője legyen Szentes városának. Ezek az emberek úgy foglalnak helyet ott abban a képviselőtestületben, hogy a gyűlést zsandárokkal kell körűivétetni s a mai szabad szólás gyakorlata mellett, a mai községi autonómia alapján szurouyhegygyel felállított zsandárok előtt kell tárgyalni a képviselőtestületnek gr. Szapáry Gyula belügyminister szabadelvű uralkodásának dicsőségére. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) De, t. ház, annak a szervezetnek, mely nálunk a vármegyei kormányzatot és a belügyminister vezetését is körűiveszi, nemcsak társadalmi, nemcsak a város culturalis előhaladása szempontjából vannak rendkívül erős visszahatásai, hanem messze kiható visszahatással bir-