Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-33

gQg ti. országos fiSés 18»2. rámutatni az állami kormányzatban felmerülő bajokra, azt nem azért teszi, mintha áhítoznék azokra a gyümölcsökre, melyeket a ministt-r ár hord a zsebében, melyeket ő osztogathat a maga párthívei közt; hanem teszi ezt a haza, a nemzet, egyenesen az ország Jóvolta érdekében (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ezen Lírálattal szemben, meggyőződésem szerint, a legcynieusabban hangzik Magyarország ministerelnökének szájából, hogy hiszen csak örüljön az ellenzék annak, ha a ministerelnök vezetésében képtelenséget lát nemcsak az ellenzék, hanem az ország nagy többsége, mert hiszen úgy is az ellenzékre vár ennek a gyümölcse minél előbb. Mi nem a gyümölcsre áhítozunk itt, t. ház, hanem kritikánk, politikai küzdelmünk oda irányúi, hogy Magyarország kormányzása úgy általánosságban, mint a, kormányzat egyes ágaiban az ország jóvoltának, a nemzet közszabadságának ós a haza közérdekének minden tekintetben megfeleljen. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! A ministerelnök úr azonban ugyanazon válaszában — és ez is a mai politikai erkölcsöknek egy sajátos symptomája — azt mondja zárószavaibari, hogy arra nézve, hogy a helyzet csakugyan úgy áll, a mint önök gondolják, akár capacitálhatom önöket, akár nem, hivatkozom a lefolyt felirati vitára, meíynél a parlament többsége a kormányelnok úr vezetési képességének igazolására szolgált. T. ház! Ezen igazolással szemben a ministerelnök úrnak nem szabad elfelejtkezni arról, hogy nem az ő szellemi fölénye és vezetésének tisztasága és erkölcsi ereje az, a mit igazolt itt a parlament többsége a felirati vitánál; hanem azon hatalmi állás, melyet elfoglal (Úgy van! a a szélsőbalon.) és az ezen hatalmi állással járó érdekösszeköttetés és hatalmi szövetség az, mely ebben a bizalomban nyilvánul, (Úgy van! a szélső baloldalon.) úgy, hogyha nem gr. Szapáry Gyula t. belügyminister úr, hanem erről az oldalról akárki foglalná el holnap azt a széket, épen olyan módon és lelkesülten nyilvánulna a vezetés iránti bizalom, mint a hogy a t. ministerelnök úr iránt nyilvánul. Az a cynismus, melylyel a t. ministerelnök úr a párturalmat itt benn a képviselőházban, a képviselőházon kivfíl, egyáltalán az általa vezetett belügyi kormányzat minden ágában és minden részében igyekszik érvényesíteni, ez maga a leginkább jellemző alakban nyilvánul a hevesi főispán pártszervezkedése kérdésében is, a hol, mint már hangoztatva volt, a helyett, hogy nyíltan, a politikai tisztaság követelményéhez képest arra adott volna választ az e kérdésben hozzáintézett felszólalásra, hogy helyesli-e azt, hogy az állam által fizetett, a kormányhoz bizalmi viszonyban április 9 én, mmfeaton. álló megyei főhivatalnok álljon élén a megyei pártszervezkedésnek, a belügyminister úr nem válaszolt, hanem azt mondotta, hogy hiszen a főispán époly polgára az államnak, mint akármely polgára a megyének, tehát ő a főispínokat politikai jogaik szabad gyakorlatában gátolni egyáltalán nem kívánja. Á t. minister úrnak ebben teljesen igaza van és mindjárt rá fogok mutatni arra, hogy a t. belügyminister úr által vezetett, kormányzott ', és az ő utasítása szerint élő és uralkodó főispánok mennyiben nincsenek korlátozva politikai jogaik szabad gyakorlatában. (Halljuk! Halljuk!) Legközelebb Szarvason országos képviselő választás volt. (Halljuk! Halljuk!) Érdekes az eset és az igen t. belügyminister urat politikai szempontból, de mindenesetre az egész t. többséget is komolyan érdekelheti a választás tisztasága és a hivatalos befolyás szempontját tekintve. (Halljuk ! Halljuk !) Az eset a következő. Megboldogult gróf Csáky István elhunyta következtében Szarvason képviselőválasztás léyén, két jelölt állt egymással szemben: dr. Szivák Imre, a kormánypárt és Haviár Dániel, a függetlenségi párt részéről. Szivák Imre érdekében nem pusztán Békés vármegyének ez idő szerint teljhatalommal uralkodó főispánja és kormánybiztosa és a teljhatalommal kormányzott községi és megyei tisztviselők igyekeztek teljes befolyásukat érvényesíteni, hanem még Csongrád vármegye főispánját is segítségül küldötte a belügyminister úr Szivák Imre megválasztása érdekében vendégszereplésre. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Jellemző, hogy a hivatalos hatalom, azou óriási erőn kivfíl, a melylyel egy főispán a rendelkezésére, álló hivatalos eszközök alkalmazásával befolyást bir gyakorolni a választás sorsára, mily külön erkölcstelen eszközöket igyekeztek bevinni a politikai küzdelmekbe a kormánypárt érdekében. (Halljuk! Halljuk!) Zsilinszky Mihály Csongrád vármegye főispánja a szarvasi szabadelvű párt elnökéhez, Mikoli Mihály királyi közjegyző úrhoz, néhány nappal a választás előtt a következő táviratot küldötte! »Szívák Imre. jelöltetéséhez gratulálok« — én is — »kerületnek önfeláldozóbb képviselője nem volt Magyarországon. Csongrádnak félmilliót részint szerzett, részint megmentett. Ajánlom őt mindnyájatoknak lelkemből«. (Helyes! Helyes! jobb felől. Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Helyes, nagyon helyes, de meglátom, méltóztatnak-e majd helyeselni, ha látni fogják ama consequentiákat, melyeket a tiszta politikai erkölcs nevében minden elfogulatlan és egyáltalában a szabad választás iránt érzékkel biró