Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-32

Í94 12. országos Ülés 1892, április 8-án, péátekeö. tulajdonképen ma Magyarországon az a nmnicípalis közélet? Erdekek harcza, egyéb semmi. Van egy, az anyagi érdekek által összetákolt nagy párt, vannak érdekcsoportok, vannak kifejlett rokonságok, ezeknek fejei összesngnak, megalkusznak egymással, az »x« érdekcsoport belesegíti az érdekcsoportnak tagját valami jövedelmező hivatalba, s ezek azután megmarkolják az apróbb embereket érdekeiknél fogva és viszik őket tetszésük szerint. (Úgy van! a szélső halóidalon.) Ha nem látnám a főispánok kezében lobogtatott zászlóra felírva a szabadéivü'ség jelszavát, akkor nevezhetném a kormány egész táborát egy nagy részvénytársaságnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső halóidalon.) Mert hiszen, ha itt-ott akadnak párttagok, a kikben elég naivitás van arra, hogy valami felett scrupulusaikat nyilvánítsák, akkor könnyű azokat megrendszabályozni, ha valamely érdeke van, kitapogatják, ha valamely atyafia van valamely hivatalban, üldözik és ezek után arra kell felébrednie, hogy nincs érzete, nincs véleménye. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Valóban nincs oly jól szervezett zenekar, a melylyel oly szép kunsztokat lehetne produeálni,' mint egy jól szervezett többséggel. Mondhatom, hogy ezek a kunsztok, ezek a műveletek a mindenható főispánok commandoja alatt elég jól is sikerűitek. (Tetszés a szélső haloldalon.) Ezek után joggal kérdhetem, t. ház, mi van itt ma Magyarországon? Igenis van az érdekek által összetákolt nagy párt; van a kormány adóprése által elcsigázott népesség, melyre a kormánynak kegye vagy annak egyetlen Ígérete épen oly jótékonyan hat, mint a kiaszóban levő vetésre a permeteg eső. (Tetszés a szélső' baloldalon.) T. ház! Kell-e tehát ilyen rendszer mellett a közélet vezetéséhez valami nagy tapintat, nagy bölcsesség talán? Bizony a legkevésbbé sem kell, mert hiszen azt kell tapasztalnunk, hogy a közélet vezetése ma egy nagy zenekar dirigálásához hasonlít, mert ez a mai nyilvánulásában egy primitív szerkezetű muzsikává lett, melyet bárki is elforgathat is eligazgathat. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kintorna!) Hogy azután ezen belügyi költségvetés keretében a főispáni állás és az azzal egybekötött titkárok fizetésére 334.86G írt van felvéve, ez okozza, hogy ezen költségvetés keretébe nem vehető fel oly összeg, melynek a költségvetésbeni felvételét az egyes bajok elhárítása és egyes igazán égetően szükséges dolgok valóban mulhatlanúl kívánatossá tennének. Itt van, t. ház, mindjárt ezen költségvetés hetedik czímében felvett közegészségügyi kiadásoknak a rovata. Ezen rovatnak egyes tételeibe nem vehető be egy olyan összeg, mely lényegesen szükséges volna egyes ragályok és jáfványok elhárítására. Hát lehetséges-e, t. ház, hogy ne fogja el az embert a lehangoltság érzete, ha látja és tudja, hogy nem jut elegendő összeg egy oly járvány elhárítására, a milyen ma nálunk a trachoma-járvány. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Azon járvány, a mely a magyar alföldön csaknem tízezer embert fenyeget és veszélyeztet örökös vaksággal. Nem régen olvastam egy Csongrád megyében megjelenő lapban, hogy a t. belügyminister azt felelte az egyptorni szembetegség meggátlása miatt egy járványkórház felállítását kérő csongrádmegyei közigazgatási bizottságnak, hogy egy ilyen kórház felállítására nincsen pénz; a mi azt jelenti, hogy hadd pusztítsa a trachoma a magyar alföld jó magyar ajkú polgárait, a t belügyminister azzal semmit sem törődik. (Tetszés a szélső baloldalon. Egy hang: Vakulj magyar!) Helyes a közbeszólás és helyesen nevezi e rendszert a »Szegedi Napló« is » vakulj magyar rendszer«-nek. És ha a t. belügyminister úr őszinte szavakat akar hallani, kérdezze meg akár a szegedi kormánypárti hatósági közegeket is, hogy mit tartanak arról a vétkes közönyről, melylyel félévről-félévre egykedvűen tudomásul veszik ama jelentéseket, hogy mily mértékben terjed a magyar alföldön a trachoma és hogy a trachomások száma már magában Szeged városában meghaladja a 2000-et. A belügyminister úr erre azt mondhatja, hogy nincs igazam, mert az 1891-iki és az 1892 iki költségvetésbe is fel volt és fel van véve a trachoma elfojtására 40.000 frt. Igaz, hogy az a 40.000 frt fel lett véve, de én, a ki a közéletből és nem megbízhatatlan hivatalos informatiokból merítem adataimat, mondhatom, hogy az a pénz minden egyébre lett fordítva, csak a trachoma elfojtására nem. (Halljuk!) Mondom, 40.000 frt fel van véve a költségvetésbe, de itt is érvényesült az az usus, mely a nagy háborúkban szokott érvényesülni, hogy t. i. a legfőbb haszon nem a győzőké, nem a katonáké, hanem a liferansoké szokott lenni, a kik a nem liierálásból szoktak meggazdagodni. Itt eszembe jut az, hogy mikor egyszer a Komáromot ostromló hadsereget egy császári főherczeg meglátogatta, azt kérdezte, hogy miért nem feketék a komáromi vár összes falai, mikor hiszen magára a tintára 30 000 frt volt fölvéve a mérnökkar költségvetésébe. De hát mit is tettek ezen járvány elfojtására? Hát kiküldöttek legelőször is egy közegészségügyi felügyelőt, illő napidíjjal a vidékre, hogy trachoma tanfolyamot tartson. Ez nem is volt helytelen intézkedés, mert igen sok orvos