Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-32
190 SS. ftrsífigws fiiéi 18W. äprílíz g.án, pénteken. mily visszaélések történnek; nevezetesen, hogy ÍIZ utolsó darab bútorát, az utolsó darab ágyneműjét lefoglalják az ily ápolási költí-égekkel tartozónak. Én 11 évig működtem a közigazgatási pályán s közvetlen tapasztalásból állíthatom, hogy ott a legnagyobb kegyességgel találkozunk minden esetben úgy a törvényhatóságok, mint a magas ministerium .-észéről (Ellenmondások a szélső haloldalon.) s még oly esetben is, a hol az illetőnek némi csekély vagyona van, a melylyel a költségeket fedezhetné, de azon költség fedezése teljes megrontásra vezetne: az illeiő költségek a törvényhatóságok betegápolási alapja terhére fedeztetnek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Fölhozta azt is a t. képviselő úr, hogy a szabad letelepülés is akadályozva van. Az 1886: XXII. tczikk határozottan két esetre szorítja a községek azon jogát, mely szerint megtagadhatják, hogy valaki kebelükben letelepülhessen. Az egyik eset az, hogyha az illető bűnvádi eljárás alatt áll; másik eset az, hogyha az illető magát a község terheltetése nélkül fentartani nem képes. így tehát abból, hogy valaki az ápolási költséget fizetni nem képes, vagy valaki után annak fizetését á törvényhatóság megtagadja, tőkét arra, hogy az illetőnek a letel épülés megtagadtassék, egyáltalában nem lehet kovácsolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Á esendőrségre nézve azt állította Szinay Gyula képviselő úr, hogy a csendőrségnél oly intézkedés áll fenn, melynek értelmében a csendőr, a képviselő úr szavai szerint, az emberekkel tehet, a mit akar. A csendőrség a szolgálati utasítás értelmében a közigazgatási hatóságnak föltétlenül alá van rendelve, annak fölhívását minden esetben teljesíteni tartozik s annak bírálatába előzetesen nem bocsátkozhatik. Ha az illető parancsnokságnak aggályai vannak, azokat fölterjesztheti a felsőbb hatósághoz, azonban a meghagyást előzetesen teljesíteni tartozik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az előnyomozás teljesítésére vonatkozólag pedig a csendőrök szabályszerű oktatásban részesülnek. S hogy ezen oktatás mennyire alapos, hogy az illető mag, a melyet a esendői-parancsnokságok a csendőrökben elhintenek, milyen jó talajra talál, ezt leginkább bizonyítja azon körülmény, hogy a legtöbb bűnesetet épen a csendőrök derítik ki. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ezek azok, a miket előttem szólott Szinay Gyula t. képviselő úr beszédérc előadni kívántam, 8 most kijelentem, hogy a belügyministerium költségvetését általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor jegyző: Ivánka Oszkár! , Ivánka Oszkár: T. ház j (Halljuk 1 Halljuk'.) Úgy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak ismételten tapasztalt gyászos sorsa, mint az országgyűlésnek indokolatlanul és idején kivtíl való feloszlatása és az azt követő választások megérlelték bennem azt a meggyőződést, hogy a választási törvény revisioja a legsürgősebb és legégetőbb reform. Kijelentettük ezt programmunkban, a választókhoz intézett felhívásunkban, kijelentettük és megindokoltuk felirati javaslatunkban is s felhasználjuk a legelső alkalmat, a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalását arra, hogy határozati javaslatot terjeszszünk a ház elé, melyben e reform létesítésétmegsürgetjük s melylyel egyúttal módot nyújtunk arra, hogy a t. kormány nyilatkozzék és szándékai felől a házat tájékoztassa. T. ház! A határozati javaslat indokolása alkalmából nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy a választási visszaélések concret eseteinek hosszú felsorolásába bocsátkozzam, hanem azért mégis szükségesnek tartom a visszaélésekkel foglalkozni. Teszem ezt pedig egyrészről azért, mert ezeket oly gyalázatos sebnek tartom közerkölcsiségünkön, hogy szükséges, mikép mentül gyakrabban rántsuk le róla a leplet, hogy tőlük megundorodva, egyértelműen siessünk azokat orvosolni ; de szükségesnek tartom ezt másrészről azon modornál fogva is, a melyet a t. ministerelnök űr részéről tapasztaltunk, valahányszor a választási visszaélések ez ülésszak alatt szóba hozattak. E választási visszaélések különböző alakban nyilvánulnak; elkövetik azokat a jelöltek, a választók, a választási elnökök, a hivatalos apparátus; de szerintem e választási visszaélések valamennyien egy ősforrásra vezethetők vissza és ez az ősforrás: a kormány által elkövetett választási visszaélések, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) de az alatt nem értem azt, t. ház, hogy a kormány, vagy annak egyes tagjai saját személyükben követnének el ily visszaéléseket, hanem értem ez alatt a kormányzatnak azon szellemét, mely a helyett, hogy e visszélések gyökeres kiirtására törekednék, hosszú uralmának ideje alatt ezek megszüntetésére nemcsak semmit sem tett, hanem e visszaéléseket eltűri, sőt gyakran a hivatalos közegeknek illetéktelen beavatkozása által ezek orvoslását, a felmerült sérelmek megtorlását igen megnehezíti, sokszor épp lehetetlenné teszi. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Találom a kormányzati szellemet különösen azon nyilatkozatokban, melyeket, midőn e választási visszaélések felhozattak, a t. ministerelnök úr, mint belügyminister tett, mert a t. ministerelnök úr minden alkalommal ékesszólásának egész erejét törekedett felhasználni arra, hogy e visszaéléseket szépítgesse, takargassa és leplezgesse, a hol pedig ez már egészen
