Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-32

82. orszftges ülés 1892. április 8-án, pénteken. } g5 lalásában igen élénk és —- tegyük hozzá — hű színekkel festette azt a nyomort, a melyben az ország felső vidéke, különösen a Szepesség van, azt a hanyatlást, a mely a felső vidéknek, különösen a Szepességnek népénél ipari és közgazdasági tekintetben tapasztalható s mely e vidék népének kezébe a koldus- vagy vándorbotot adta és egyúttal constatálta azt is, hogy a felvidéki, különösen a szepességi városok, melyek hajdan oly virágzók valának, ma kénytelenek a városi szervezetet feladni és a fala színvonalára sülyedni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Teljes elismeréssel vagyok t. képviselőtársam azon nyíltsága iránt, hogy ezen igazi és való állapotokat onnan, azokról a padokról constatálta s ezzel beismerte azt, hogy a mit mi innen a költségvetés általános tárgyalása alkalmából is nem egy izben hangoztattunk, az ország pénzügyi egyensúlya helyreállításának odakünn az országban nagyon szomorú, sőt itt-ott gyászos háttere van. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Midőn azonban ezért a nyíltságáért elismerésemet fejezem ki, egyszersmind csodálkozásomnak is adok kifejezést, mert sehogy sem tudom megérteni azt, hogy ép e praemissákból kiindulva, midőn az általa ecsetelt szomorú állapotok javítása iránt a kormánytól még csak ígéretet sem nyert, sőt az ígéretnek még csak egy árva hangját sem hallotta, t. képviselőtársam hogy tudott oda concludálni, hogy bizalmat szavazzon azon kormánynak, a mely ezeket az állapotokat éveken át tétlenül s tanácstalanul nézi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meglehet, hogy azért e conclusio helyes, de én, megvallom, annak helyességét véges elmémmel fölfogni nem tudom. A mi magát, az előttünk fekvő költségvetést illeti, az ország belügyi igazgatását a legfontosabb állami feladatok közé sorolván, azt tartom, hogy maga e fontosság indokolttá teszi azt, hogy a törvényhozás a belügyi tárcza körébe eső kérdésekkel általánosságban is behatóbban foglalkozzék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Annak a pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, megbízásából kívánok én is e tárczához általánosságban szólani (Halljuk! Halljuk!) s kezdem azon, hogy mert azzal a kormányzati politikával, melylyel a beligazgatás terén találkozunk, azokkal az állapotokkal, a melyekben belügyeink vannak, én nem oda, a hova Bobula t. képviselőtársam concludált, hanem oda concludálok, hogy megelégedve nem vagyok s miután azon törekvésekkel, melyeket a bajok állítólagos gyógyítása -czéljából a kormány kifejt, egyet nem értek, én ennélfogva e tárcza költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felszólalásomnak előbb jelzett általános jelKépvn. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. lege felment engem attól, hogy az: előterjesztett költségvetés ezítneinek sorrendjéhez alkalmazkodjam felszólaláson folyamán és kezdem azon, a mit a közigazgatás terén a legfontosabbnak tartok, a mi nézetem szerint az első helyet foglalja el és a mi nem egyéb, mint a megyei közigazgatás és annak keretében az árva- és gondnoksági ügyek kezelése. (Halljuk! Halljuk!) E fontos közigazgatási ághoz igen fontos, országos, nemzeti, megyei és községi érdekek fűződnek, sőt fűződnek ahhoz nagyon fontos érdekek a magánosok részéről is és pedig nemcsak vagyoni, de a személyi és családi jogi, sőt büntető jogszolgáltatási téren is. Ez a fontos igazgatási ág, t. ház, a melyre nézve nagyon, de nagyon sok panaszszal találkozunk, a mely annak a, jelzőnek átka alól, mit közéletünknek egyik jeles munkása sok évvel ezelőtt reá akasztott, az »ázsiai állapot« átka alól, ma sem bírta magát teljes mértékben emancipálni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Engem évek hosszú során át közvetlen közelben szerzett tapasztalat győzött meg arról, hogy ha ez a jelző már kissé itt-ott túlzott is, de a panaszkodásra teljes ok van. Hogy a panaszkodás kútforrása, a bajnak gyökere igen mélyen fekszik és a ki ezeket a bajokat őszintén akarja orvosolni, annak nagyon messzemenő, nagyon radicalis curához kell folyamodni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Méltóztassék megengedni, hogy felsoroljam én ezeknek a bajoknak nem mindenikét, hiszen a jelen felszólalás keretébe ez nem is illenék be, hanem felsoroljam azokat, a melyeket én a magam részéről fontosabbaknak tartok. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbalon.) Első és legfontosabb bajnak ítélem én az államhatalom részéről azon minden határon túlmenő általános centralisticus törekvést, a mely az országban széthelyezett hatóságoknak, a megyéknek, a városoknak, a községeknek minden Önigazgatási jogát absorbeálui törekszik s abból a központi kormány és a kormány külképviselőinek, a főispánok keze .... Madarász Józsefi Azok a jó madarak! (Mozgás a szélsőbalon.) Szinay Gyula: . . • . carricaturát csinál ... Madarász József: Az bizonyos! (Derültség jobbról.) Szinay Gyula: Ez a közigazgatási tevékenység, t. ház, a közélet terén a munkakedvet, sőt a közügyek iránti érdeklődést is teljesen kiirtja. (Úgy van! a szélsőbalon.) Kit is érdekelnének a mai megyegyuléseknekjava részben chablonszerű intézkedései, az a munkásság, melyről előre tudjuk, hogy értékkel csak annyival bír, a mennyiben esetleg a főispán tetszésével találkozik, (Úgy van! a, szélsőbalon.) mert ellen esetben sorsa a kormány által való megsemmisítés, a 24