Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-31
172 81. országos Ölés 1891. április ?-6Ü, csüt5rt6kÖii, tanokat hiszek és vallok én és kérdem t. képviselőtársamat, vati-e ebben valami immoralitás, vagy sem? (Élénk helyeslés jobb felöl.) Szederkényi Nándor: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Kötelességem t. kép viselőtár-animál szemben megtenni azt, a mire fölhívott, t. i. válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Én nagy megnyugvással látom a fölvilágosítást, csak azt sajnálom, hogy azt nem a ministerelnök úr adta meg. De bocsánatot kérek, azzal hibát nem követtem el, hogy t. képviselőtársam fontosságát az által akartam kiemelni, hogy ő az ország legfontosabb bizottságának előadója, így tehát minden tőle jött kijelentés fontosabb és súlyosabb,mint más egyszerű képviselő kijelentései. Ezzel nem kisebbíteni akartam a t. képviselő urat, hanem a maga valóságában bemutatni. Egyet azonban megjegyzek: hogy magának a tannak nagy hibája van. El nem bírom képzelni ugyanis, hogy egy megyében a íőispán hogy vehet részt a szabadelvű párt szervezésében, úgy, hogy hivatalos hatalmát igénybe ne vegye. Igenis részt vehet a pártéletben, de nem a maga megyéjében, hanem másutt. Ez az én felfogásom. (Élénk helyeslés bal felől.) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben kérek szót. Kénytelen vagyok az előttem szólott Horváth Gyula t. képviselő úrnak nem a magam, hanem igen tisztelt választóim érdekében néhány szót szólani.Többször hullottam mintegy szemrehányásul, hogy én nem tudok az iigynevezett magyarság által lakott kerületekben mandátumhoz jutni, kénytelen vagyok oly helyre menni, a hol nem ismernek, (Úgy van! bal felöl.) Eu erre általánosságban megjegyzem, hogy nem követnek politikai eszélyességet azon t. barátaim, a kik Magyarország jól megszövött zászlaját szálakra széthúzgálják (Úgy van! a jobboäaloti.) és azt mondják, hogy ez a piros a magyar, emez a fehér a szász, ama zöld az oláh. (Úgy van! jobb felől.) Hagyjuk Magyarország e gyönyörű háromszínű zászlaját abban a szerencse és a jósors által megállapított együttes szövetben és ne oklogassuk itt szét a szerint, hogy miféle nyelvűek milyen képviselőt küldenek ide. (ügy van! jobb felöl.) De különösen kénytelen vagyok szót emelni az iránt, mintha a hazaszeretet a magyar ajkú honpolgárok kizárólagos tulajdona volna. (Felkiáltások bal felöl: So J <a sem mondta senki!) Ezért különbséget tenni választó és választó között nagyon hibás dolog. (Tetszés jobb felöl.) En részemről kénytelen vagyok kimondani, hogy bár felléphettem volna egészen magyar városban is és valószínűleg ott is megválasztattam volna: de előre megmondtam, hogy én sem politikai, sem társadalmi és legkevésbbé felekezeti küzdelem árán ez országházban helyet foglalni nem akarok. (Tetszés jobb felöl.) Ezért léptem vissza ott, a honnan nagyon valószínű, hogy mint a magyarság képviselője jöttem volna ide. De én azon derék, becsületes választókat, kik bizalmukkal megtiszteltek, deterioráltatni, mások alá rendeltetni semmiképen nem engedem és büszke vagyok megválasztatásomra. (Élénk helyeslés jobb felől.) Horváth Gyula: Sajnálom, de én minderről egy szót sem szóltam, csak midőn a képviselő úr közbeszólt beszédembe, annyit mondtam : meg vagyok győződve, hogy a választók irodalmi működése Iránti lelkesedésből választották meg. C Úgy van! Úgy van ! a baloldalon.) Ez nem' azt teszi, hogy magyarok, vagy románok voltak-e a választói, hanem azt, hogy oly kerületben méltóztatott megválasztatni, a hol nem a lelkesültség adja a mandátumot. (Úgy van! a baloldalon.) Gr. Ápponyi Albert: T. ház! (Halljuk!) Jókai Mór t. képviselőtársam indít arra, hogy néhány szót elmondjak. A t. képviselő úr megtette újra, a mit a felirati vita folyamán és más alkalmakkal többször hallottunk a túloldal részéről, hogy figyelmünkbe ajánlották az ország összes lakóinak egyenjogúságát, vallás- és nyelvkülönbség nélkül. Elmondta nekünk, hogy nem cselekszik eszélyesen az, ki az ország polgárait nyelvkülönbség szerint különböző kategóriákba akarja osztani; az egyiknek kevesebb jogot ad, mint a másiknak és ez által a viszály magvát elhinti. Tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak. Áz ezen padokon ülő képviselők közül soha senkinek sem jutott eszébe ily osztályozást tenni, sőt senkinek sem jutott eszébe a nem magyar ajkú honpolgárokat másodsorozatú hazafiaknak tekinteni. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A mint tőlük a kötelességeknek ugyanazon mértékét kívánjuk, úgy tőlük a jogok teljességét sem tagadhatjuk meg. (Élénk helyeslés bal felől.) Én arra kérem a t. túloldalt, hogy ezen általa, velünk szemben felesleges hévvel védelmezett helyes elméletet következetesen alkalmazza is, mert nekem e tekintetben a múlt éveken át voltak tapasztalásaim, hogy valahányszor merészkedtem az ellenzék elveit és az ellenzék [szervezkedését oly vidékeken hirdetni, illetőleg keresztülvinni, a melyen nem magyar ajkú honpolgárok laknak, a t. túloldal sajtójában, de a parlamentben is történtek czélzások és mindig szememre lobbantották, hogy államellenes és államveszélyes dolgot cselekszem, (Igaz! Úgy van! a baloldalon) mert az a nem magyar^ajkú választó, az önök szokásai és sajtója szerint és itt a múltban történt nyilatkozatai és felfogás szerint is egyenjogú hazafi, kihez még a gyanúnak kételye sem fér, míg a kormánypártot támogatja; (Zajos helyeslés a baloldalon.) de hogyha merészkedik ellenzéki pártra
