Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

24 országos ülés 1892. mAreains SMJ«án. szerdán. \ j a valuta rendezése alkalmával a bankot, mint ilyent, nem nélkülözheti az állam, a mi igen valószínű, méltóztassék arra ügyelni, hogy a fennálló szerződés lejártakor a nemzetnek teljesen szabad keze maradjon. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ez a kérésem. Kérdésem pedig vonatkozik az adók reformjára. Erre nézve előttünk itt e házban az igen t. minister úr eddig részletesen nem nyilatkozott, esak jelezte azt. Minapában a t. ministerelnök ár egyik beszédében hivatkozott arra, hogy a ministerek külön-külön részletes programmot adtak a magok szakmájáról és hatásköréről. Én ennek folytán kikerestem magamnak azt a beszédet, a melyet az igen t. pénzügyminister úr saját kerületében a választások idején, január 18-án tartott és ott láttam, hogy abban kissé részletesebben érintette az adóreform kérdését, de még sem eléggé részletesen ahhoz, hogy képes volnék megítélni, tulaj donképen milyen iránya lesz e reformnak. Ott csak annyit látok, hogy ő két részre osztja terveit. Az egyik rész olyan, a melyet csak akkor lehet keresztülvinni, ha a közigazgatás az ő felfogása szerint reformálva lesz ; a másik rész pedig olyan, a melyet már most rövid idő múlva végre lehet hajtani. Kivettem, hogy ez csak az egyenes adókra vonatkozik, nevezetesen inkább a 2. és 3. osztály arányosítására nézve. Ha csak ennyiből állna az egész, az magában véve reformnak nem nevezhető. De miután tudom, hogy az igen t minister úr komolyan szokta venni, a mit mond, föl kell tennem, hogy vannak ennél messzebb menő reformtervei is. Erre nézve azt a kérdést volnék bátor hozzá intézni, hogy a mennyiben a dolog már megvan érlelve, méltóztassék talán a vita folyamán a házat tájékoztatni ezen reform iránt, a mely az egész ország adózó polgárait a legközvetlenebbül érinti; és egyúttal bátor vagyok arra is kérni, a mit már két évvel azelőtt egy beszédemben kifejtettem, habár némelyek az u. n. progressiv adórendszertől, mint valami rémségesen radicalis eszközfői fáznak, méltóztassék ezen reform alkalmával e kérdéssel komolyan foglalkozni, mert szerintem, ha van ország, melyben az indicálva van — igen természetesen mérsékelt arányokban — ez épen Magyarország, a hol a vagyon oly aránytalanul van elosztva. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Kem kívánom, mondom, hogy ez bizonyos theoreticus túlzással legyen fogalmazva, de óhajtanám, hogy a kiindulási pontja egy létminimum legyen, mert azzal az állam semmi czélt sem ér el, ha egy rakás szegény embert abban a helyzetben tart, hogy vagy meg ne tudjon élni, vagy ne teljesítse kötelességét az állam irányában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn így a t. pénzügyminister úr, mint ilyen iránt elismerésemet fejeztem ki, arra kérem őt, mint a eabinet tagját, hogy abból, a mit ezentÍLÍ mondani fogok, méltóztassék ő is, mint mindegyik ministertársa, a kiket talán nem is fogok megnevezni, a maga illetékes részét kivenni. Áttérek az általános politikai helyzetre és azon tanulságokra, a melyeket abból szerintem le kell vonni. (Halljuk! Halljuk!) Maga az a tény, t. ház, hogy ma márczius 30-án kezdjük meg az 1892-iki költségvetés tárgyalását, önmagában jellemzi a helyzetet, jellemzi a cabinetet. Az az állapot, a mely ez idő szerint van, egy bizonyos neme az interregnumnak, mert rendes parlamenti kormányzatot alig lehet egy országban folytatni, ha az egész éven át egyébbel nem foglalkozhatunk, mint költségvetéssel. Ma kezdjük meg a folyó évi költségvetés tárgyalását, erre bizonyos idő kell; azután beáll a szünet és szünet után fogjuk kezdeni a második költségvetési vitát. Mi okozta ezt az állapotot, a mely mintegy fennakadását jelzi a parlamentaris működésnek és magának a parlamentaris kormányzatnak is? Okozta a kormánynak az az eljárása, a melylyel az országgyűlést tél idején feloszlatta. Ennek psychologiai okával később fogok foglalkozni, most csak a tényt constatálom, hogy feloszlatta az országgyűlést helytelenül és szerintem — mint akkor is jeleztem — alkotmányellenesen (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a költségvetés megszavazása előtt. Mondom, bizonyos tekintetben törvényellenesen is, mert ha az 1867 : X. tezikket értelme szerint akarják felfogni, meg fognak győződni arról, hogy habár az megszüntette az 1848 : VI. tcz. intézkedését, mely világosan kimondta, hogy budget nélkül nem szabad az országgyűlést feloszlatni, mi által a koronának joga volt korlátozva, de abban az 1867-iki törvényben kötelességévé van téve a kormánynak, hogy a jövő évi költségvetést azon év folyamán akkép terjeszsze be, hogy legalább is tárgyalás alá vétethessék. A kormány — — mondom — nem respectálva az alkotmányos országok általános felfogását, a melyekben, ha törvénybe iktatva nincs is, magától értetik, hogy budget nélkül kormányozni nem szabad, mert hiszen ez képezi a törvényhozásnak legsarkalatosabb jogát, a nemzetnek legfőbb erejét, feloszlatta az országgyűlést és elrendelte a választásokat. A választásokról röviden fogok szólni, miután azokkal sokan foglalkoztak a felirati vita alkalmával. Némely dolgot azonban mégis megkell itt jegyeznem. (Halljuk! Halljuk!) Midőn szóba hozattak a házban azok a ! kétségbevonhatatlan visszaélések s ama pressiók, 2*