Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-10

74 10, srsíáeros ttlés Í89Í. márczius 9-én, szerdáit. fejezésí, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon,) a minő kifejezésre jut e felirati javaslatban. Soha sem tudnék beleegyezni abba, hogy az alkotmány helyreállítása, a törvényes állapothoz való visszatérés, mint a fejedelmi kegynek ténye ünnepeltessék ; (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) és soha sem tudnék hozzájárulni azokhoz az általam, már előbb mások által is kifogásolt kifejezésekhez, a melyek a koronázás tényét olykép jellemzik, hogy ő Felsége tette saját fenkölt homlokára a koronát. {Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Csanády Sándor: A mire nem volt jogosítva ! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Mi ezzel a kitétellel szemben igen sajátságos helyzetben vagyunk. Mindenki tiltakozik az ellen, mintha azt a theoriat magáénak vallaná, a mely ezen szavakban kifejezést nyer. Első a t. előadó úr. De azt mondja: hiszen az egész dolog nem bir fontossággal, ez csak udvariassági formula, a melyből semmi praejudicium nem származik. Hát t. ház, ha itt nem tudom miféle társas kort vagy casinot képeznénk, vagy hogyha kedélyes vacsorázás közben egymással beszélgetnénk, akkor ily hibás formulának beszélgetés közben való használata csakugyan nem birna semmi fontossággal és kár volna a felett észrevételt pazarolni. De, t. ház, itt először az jő tekintetbe, hogy ki beszél, másodoszor kihez és harmadszor miről beszél. Beszél az ország képviselőháza a nemzet kéjtviseletében. En pedig azt soha sem fogom megengedni, hogy ez fontosság nélküli dolog, hogy abból praejudicium nem származnék, ha a képviselőház, midőn hivatalosan beszél, oly kitételeket használ, a melyek közjogunkkal ellentétben állanak. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Miről beszélünk ? Beszélünk az alkotmány legfontosabb és legkényesebb momentumairól, a korona alkotmányjogi helyzetéről. Hát, t.ház, ha a nemzet képviselete beszél a korona alkotmányjogi helyzetéről, mondjon igazat és valót, (Élénk helyeslés a bal- és szélső hold álon.) ne mond «• j on olyat, a mit maga sem hisz valónak. És beszélünk kihez ? A királyhoz. Én a király iránti köteles tisztelet legvakmerőbb megsértésének tartanám azt, ha a trón elé ilyen u. n. udvariassági formulát terjesztenénk (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A közönséges életben előfordulhat az, hogy udvariassági formulának tekintjük azt és kedvezni vélünk valaki egyéni hiúságának azzal, hogy nagyobb czímet adunk neki, mint a minőt megérdemel. Ámde én az ilyen udvariasságot a legnagyobb gorombaságnak tekintem. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Ha mi a király elé lépünk olyan kitételekkel, a melyek neki a fejedelmi jogoknak nagyoob teljességét tulajdonítják, mint a minővel o alkotmányunk szerint bir, a királyival szemben követjük el azt a tiszteletlenséget, a melyet a magánéletben minden önérzetes ember visszautasít. (Zajos tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Valóban nem értem, t. ház, a túloldalnak, legalább az eddigi hírek szerint várható eljárását e tekintetben. Azt a theoriat, a mit a kifogásolt szavak kifejeztek, nem akarják megvédeni, hiszen nem is lehet; de nincs is szándékukban, sőt repudiálják;hát akkor elintézhették volna saját családi körükben, pártjuk érte kezletén s a dolog ide sem jött volna a ház tdé. Vsgy talán szaporítani akarták e fényükkel azokat aezímeket, melyeketa szabadelvű párt jelenlegi vezetése az ellenzék hálájára magának már eddig is szerzett? (Derültség bal felől.) Ha ezt akarták, ez önöknek fényesen sikerült, mert ellenzék nem kívánhat magának pártpolitikai szempontból jobbat, mint a kormánytól ilyen fölösleges hibáknak elkövetését, (Élénk tetszés bal felől.) Hiszen, t. ház, voltak erre már praecedensek. Tárgyaltunk egyszer egy határ-kiigazítási szerződést Romániával, volytak abban olyan kifejezések, melyek a magyar közjoggal, Magyarország közjogi helyzetével ellenkeztek. Akkor azt mondták: Kérem, hiszen olyan sok incorrect kifejezés van törvénykönyvünkben, hát legyen egy gyei több. Azután tárgyaltuk a véderőtörvényjavaslatot. Mindenki emlékezik arra, hogy az akkori ministerelnök váltig vitatta, hogy az új törvényjavaslat 14. §-a ugyanazt tartalmazza, a mit a régi törvény, de azért nem akarta a régi szöveget helyreállítani, hanem határozati javaslatban akarta kifejezni, hogy ez a törvény tulajdonképen nem azt jelenti, a mi betűszerinti szövege, hanem más valamit. (Derültség bal felől.) De, t. ház, mindezekben az esetekben volt ennek az eljárásnak némi magyarázata és mentsége. A román határ-kiigazítási szerződés tárI gyalása alkalmával arra lehetett hivatkozni, hogy egy idegen állammal új tárgyalásokat kellene kezdeni a szöveg megváltoztatására. A 14. §. esetében, bár szerintem tévesen, de lehetett arra hivatkozni, hogy ez a szöveg az osztrák kormánynyal egyértelmüleg van megállapítva. De | a válaszfelíratot még csak az országgyűlés másik ! házával sem kell közösen megállapítani; hiszen | ez tisztán a mi házi ügyünk. Valóban érthetetI len előttem az, hogy a mikor mindenki elismeri, I hogy e kifejezés aggodalmakra ad alkalmat, ! hogy az nem eorrect: még sem siettek az első | észrevételnél a maguk körében azt kiigazítani. | Hiszen ha netalán-az én felirati javaslatomat találná elfogadni a t. ház, én csak hálával venném, ha a részletes tárgyallás során a ház bár-