Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-10
7| 10. országos illéf 18»2. szervezetet és egész más hatalmat fognak önök magukkal szemben találni, a melylyel szemben kárba fog veszni a főispáni és hivatalnoki pressio egész hatalma. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Javaslatba hozták tehát a koronának az országgyűlés feloszlatását minden tárgyi indok nélkül, kézzel foghaíólag egyedül pártérdekből. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ezzel a koronának egyik legmagasabb praerogativáját levonták arról a magas alkotmányos piedestálról, melyen állania kell; cselekedtek ezzel az alkotmány szelleme ellen, mert a mint tegnap Eötvös Károly képviselő úr igen helyesen kifejtette — az országgyűlésnek kényszerítő okok nélkül, a költségvetés megszavazása nélkül való feloszlatása a költségvetési jog hatályosságának, ha nem is lényegének, elvi alapjának a megtámadása és az által az alkotmány egyik legfőbb biztosítékának rongálása. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Feloszlatását javasolták az országgyűlésnek és a választásokat a legrövidebb idő alatt elrendelték, a nélkül, hogy politikai szándékaik iránt az országnak bármi tájékozást nyújtottak volna. (Úgy vanl a bal- és szélső baloldalon.) Mert azokat a romokat, a melyek a kormánynak reformtörekvéseiből hátramaradtak és a melyeket önök két — a bizottság felirati javaslata szerint — nagy horderejű, szerintem pedig törvénykönyveinkben a humor elemét belevegyítő szakaszba eondensáltak, — azokat a romokat csak nem lehet kormányzati programmnak nevezni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen magára a közigazgatási reformra nézve ki adott nekünk felvilágosítást arról, vájjon a kormány ugyanazon javaslattal fog megint a ház elé, az új országgyűlés elé lépni, mely a múlt országgyűlésen elbukott? És ha ugyanazon javaslattal lép elő, vájjon akkor a cabinetnek nem épen a belügyi szakmával foglalkozó tagjai részéről ugyanazon lelkes támogatásra fog-e találni, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) vagy pedig más javaslatot nyújt e be? Ugyanaz a belügyminister hívatva érzi-e majd magát, hosy ki az egyik javaslatot beadta az utolsó országgyűlésen, másik javaslatot adjon be a jövő országgyűlésen? (Úgy van! Úgy van! a bal- és seélső baloldalon.) Az országgyűlésnek feloszlatása, a nélkül, hogy előbbi tervükhöz ragaszkodtak, akár ezen tervnek kiegészítéséről, valóságos reform-programmnak a nemzet elé állításáról gondoskodtak volna; az országgyűlés feloszlatása a nélkül, hogy ekként a fősúlyt arra fektették volna, hogy saját positiojuk erkölcsi tényezőit erősítsék meg, hogy a reformátor! képességük iránt okvetlenül mamim %-én, szerdán. megrendült bizalmat akár tények, akár legalább eszmék összeállítása által megszilárdítsák, mondom: az országgyűlés ekként való felos/datása nem egyéb, mint a kormány részéről politikai csődmondás, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) melynél az erőszakot nevezték Id tömeggondnokká. {Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, e tömeggondnok a csődtömeg minden egyéb hitelezőinek igényei felett egyszerűen napirendre tért és csak egy hitelezőnek adott a törvény, az alkotmány és a politikai morál ítélőszéke előtt egyaránt ismeretlen elsőbbséget, sőt kizárólagosságot. És ez az egy hitelező volt a párt, a pártérdek (Úgy van! Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) és nem telt a tömegből még ezen egy hitelező kielégítésére sem. (Úgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert nem abból a czélból oszlatták fel az országgyűlést idő előtt, hogy az ellenzék számban megerősödve, önbizalomban és tettkedvben meggyarapodva jöjjön ide, hanem azzal a hangosan, különösen velünk, a nemzeti párttal szemben kifejtett hivatkozással, hogy e választásoknál az ellenzéket össze fogják morzsolni, hogy annak alig akad néhány hírmondója. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbalon) És az ilyen bukás, mely mindon hitelezőnek a kizárásával csak egyet, a legkevésbbé jogosultat akarja kielégíteni és még ezen egy hitelezi) legszerényebb igényeinek sem képes megfelelni, az ilyen bukás és az ebből fenmaradó negatív vagyon, az ebből fenmaradó adósságszámla képezze-e azt az alapot, melyből kiindulva a t. bizottság felirati javaslata constatálja, hogy bizalomtelten, örömmel és buzgón fogunk a munkában résztvenni? (Élénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Ebből az alkalomból talán czélszerű lesz mindjárt kezdettől fogva az új országgyűlés elején tisztáznunk azt a helyzetet, melyben az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, a kormány reformtörekvéseivel szemben állani fog. (Halljuk! Halljuk!) Mert tudvalevő dolog, hogy a leglényegesebb, a küzdelmeknek központjában álló reformot, a közigazgatási reformot illetőleg a mi programmjaink közt bizonyos találkozási pontok voltak, olyanok, hogy sokáig lehettünk ;ibban a hitben, miszerint a kormány csikugyan azt kívánja keresztülvinni és megvalósítani, a mit mi magunk évek óta e téren czélunknnk kitűztünk. És addig, míg e hitben voltunk — meglehet hibásan, meglehet, tévesen és egész taktikai helyzetünk veszélyeztetésével -— a kormánynak törekvéseit e téren támogattuk. De, t. ház, ez a hit a történtek után többé fenn nem tartható. Á közigazgatási bizottság tárgyalásai alatt — a múlt országgyűlésről beszélek — úgy tetszett, mintha a t. kormány
