Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

9. orttíims ülés 1883. márerfus. 8-an, kedden. SS mi (Helyeslés a szélső baloldalon.) és mert a nemzet igaz óhajtásait és valódi szükségleteit azokban látjuk, a melyeket nagy részben elő­adni szerencsém volt, azért a felirati javaslatot ez értelemben van szerencsém előterjeszteni, kérvén annak felolvasását, kinyoinatását és tár­gyalás alá kitíízését. (Eossmn tartó zajos éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Elnök: A javaslat fel fog olvastatni. Szederkényi Nándor jegyző (olvassa a válasgfelírati javaslatot). Felséges Császár és Apostoli Király! Ha­zafias örömmel és hálával fogadjuk ama biza­lomteljes szavakat, melyekkel Felséged ez ország­gyűlést megnyitni méltóztatott. Felséged bizalma csak fokozza bennünk azt a kötelességérzetet, mely nekünk, a nemzet törvényalkotásra hiva­tott képviselőinek parancsolja, hogy Felséged előtt hasonló bizalommal s egyszersmind teljes őszinteséggel, leplezetlenül tárjuk fel a nemzet igaz óhajtását s valódi szükségleteit. Hálásan ismerjük el, hogy ez országgyűlést a múlt országgyűlés feloszlatása után Felséged oly gyorsan hívta össze, a mint csak ezt alkot­mányunk megengedi. De a múlt. országgyűlés váratlan feloszlatása által keltett aggodalmain­kat még Felséged eme bölcs és kegyes elhatá­rozása se oszlathatta el. A múlt országgyűlés ugyanis az 1892-ik évi állami költségvetést nem tárgyalhatta s a költségvetési törvényt meg nem szavazhatta s bár a törvényhozás felhatalmazást adott arra, hogy a kormány 1892-dik évi májusig költ­ségvetési törvény nélkül kormányozhasson: az új országgyűlésnek egyéb halaszthatlan teen­dői mellett alig lehet elég ideje és módja arra, hogy ezen idő alatt a költségvetési tör­vényt a szükséges gondossággal és alapossággal letárgyalhassa és megszavazhassa. Az országnak költségvetési törvény nélkül hosszabb időn, majd féléven át való kormányzása tehát kikerülhe­tetlen. A nemzet jogait és szabadságait az alkot­mány biztosítja. Az alkotmánynak egyik legfőbb biztosítékát pedig a költségvetési jog képezi. De ha a nemzet törvényhozási képviselete e fontos jognak gondos és szabad gyakorlásában korlá­toztatik: ez által mulhatlanúl meggyengülnek az alkotmány biztosítékai. A költségvetési törvény­nek utólagos tárgyalása és megalkotása az alkot­mányosságnak alakját megmenti ugyan, de lénye­gét súlyosan megsérti. A kellő időben megalko­tott költségvetési törvény azt jelenti, hogy a kormánynak a törvényhozás akarata szerint kell a tényleges kormányzást teljesíteni, mig az utó­lag megalkotott költségvetési törvény azt jelenti, hogy a törvényhozás akaratának kell a már | ténylegesen teljesített kormányzáshoz alkalmaz­kodni. E visszás helyzetet idézte elő az ország­gyűlés váratlan feloszlatása. E visszás helyzet keltette föl aggodalmainkat, melyeket még sú­lyosbított az, hogy részint a választási idő rövid­sége, részint a zordon téli idő s járványos beteg­ségek miatt a választók nagy részének nem volt elég alkalma és módja a fenforgó törvényhozási kérdések természete iránt alapos tájékozódást szerezni. Tudjuk mi, hogy a múltban fordultak s a jövőben is fordulhatnak elő nagy okok és súlyos bonyodalmak, melyek néha az országgyűlés fel­oszlatását szükségessé teszik. De ily okokról, ily bonyodalmakról most nem volt tudomásunk s ilyeneket felhozni és igazolni a kormány se volt képes. Az országgyűlésnek váratlan és indokolat­lan feloszlatása, a választásoknak kedvezőtlen időben erőszakolt gyorsasággal való megejtése s a nagy mértékben és megtorlatlanul gyakorolt választási visszaélések miatt mi ez országgyűlés összes képviselőiben a valódi nemzeti akarat szeplőtelen nyilvánulását nem ismerhetjük fel. Mindezeknek biztos orvoslását, de egyúttal állam­jogi és alkotmányi intézményeink gyökeres meg­javítását is Felséged kegyes hozzájárulásával és megegyezésével el kell érnünk, hogy a törvény­hozás a nemzetnek s a nemzet valódi akaratá­nak hű képviselete lehessen. Felséged az 1867. óta elmúlt negyedszázad alkalmából visszaemlékezvén az 1867-ik évi államjogi és közjogi rendezkedésre, az c ren­dezkedés által teremtett alapot helyesnek és bármiféle rázkódtatásoktól megóvandónak tekinti. Mi azonban mély tisztelettel s a honfikötelesség által parancsolt őszinteséggel kijelentjük, hogy az 1867-iki rendezkedésről s annak helyességé­ről egészen más meggyőződést táplálunk. E rendezkedés oly szoros államjogi viszonyt alkot egyrészről Magyarország és másrészről Felséged osztrák örökös országai és tartomá­nyai közt, mely őseink előtt ismeretlen volt, mely úgy az 1848-iki, mint a régebbi alkotmá­nyos törvényekkel ellenkezik s melyet mi se nemzetünk érdekében, se a trón biztosságára, se Felséged egyéb országainak fejlődésére nézve szükségesnek és czélszertínek nem tekinthetünk. Mi úgy a szomszédsági érintkezésnél, mint a fejedelem személyi azonosságánál fogva mind a kölcsönös védelmi, mint a nemzetgazdasági érdekek terén minden rázkódtatástól megóvandó hű és állandó szövetségben óhajtunk lenni Fel­séged egyéb országaival, de e szövetség nem teszi szükségessé, hogy akár a mi állami füg­getlenségünk, akár Felséged egyéb országainak állami függetlensége megcsorbíttassék s bizonyos közös államjogi intézményekért feláldoztassék. 8*

Next

/
Thumbnails
Contents