Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-18
18. országos Illés 1892. märczins 19-én, szombaton. ggj Madarász József: De hiszen mint a kulánesok ragadnak majd rá! Sághy Gyula: Valóban, t. ház, az a furcsa háború, a melyet a t. túloldal ellenünk folytat, olyam comicumba megy át, hogy ezt a megfelelő világításba csak az én t. képviselőtársam és kedves barátom Meszlény Lajos humora képes helyezni; s mert érzem e téren gyengeségemet, nem akarva ebben vele versenyre kelni, a dolgok humoros oldalát átengedem neki s én visszatérek a dolgok komoly oldalára, (Halljuk! Halljuk .') T. képviselőház! A legtöbb szónok e felirati vitában főleg három szempontra terjeszkedett ki: a közjogi kérdésekre, a belreformok kérdésére és a politikai pártok parlamenti helyzete, illetve egymáshoz való viszonyának a kérdésére. Messzire vezetne, ha mindezen szempontokkal a maguk egészében most foglalkozni akarnék; nem akarok a t. ház türelmével visszaélve túlhosszadalmasságba esni, (Halljuk! Halljuk!) hanem egyes momentumokat, a melyeket most el nem mondhatnék, más alkalomra tartok fenn; de engedje meg a t. ház, hogy mégis mind a három szempontra nézve egyes megjegyzéseket megtehessek, külön tévén meg először megjegyzéseimet a közjogi szempontokra, azután lehetőleg összefoglalom azon megjegyzéseimet, a melyek a belreformok kérdésére és a pártok politikai helyzetére vonatkoznak. Először foglalkozom a közjogi kérdésekkel azért, mert úgy látszik, hogy a felirati vita súlypontja, ha mindjárt nem is acutak ezek a kérdések, épen a közjogi kérdésekre fektettetett; és hogy arra fektettetett, az nem a mi hibánk, az nem erről az oldalról kezdeményeztetett, hanem annak az okozója a t. többség felirati javaslata, (Úgy van! bal felöl.) továbbá azon fejtegetések, melyek a t. túloldalról felénk hangzottak. Mindenekelőtt meg akarom jegyezni, t. ház, azt, hogy a közjogi kérdésekben a t. kormányt és a t. kormánypártot egyrészről bizonyos könynyelmüség, másrészről pedig közjogunk téves felfogása, közjogunk számos kérdésének ferde világításba helyezése jellemzi. Nem akarok, t. ház, itt a kiegyezési törvények természetének azon theoriájára kitérni, a melyeket Tisza Kálmán t. képviselő x\r állított fel; meg is mondom miért: azért, mert nem akarok oly érveket ismételni, melyeket már előttem sokkal fényesebb eloquentiájú szónokuk bőven kifejtettek s a melyek azon theoria tarthatatlanságát nemcsak ezen, hanem azon oldalról is kimutatták, tehát nyitott ajtót törnék be, ha erre most kitérnék. De nem akarok az örök törvény jogi absurditásával sem bővebben foglalkozni, mert habár ez a felfogás kifejezésre jut is a többség felirati javaslatában, úgy mivel a t. túloldal majdnem valamennyi szónoka visszautasította ezt a felfogást és az atyaságot senki sem akarj y közülök elfogadni, remélhető, hogy a változhatatlanság kifejezése a részletes tárgyalás alkalmával oly módosuláson fog keresztülmenni, hogy a változatlanság a jelen időre, nem pedig minden képzelhető örök időre fog vonatkoztathatni. Ezen feltevésben elfogadom azt, hogy de strigiis, quae non sünt, nulla quaestio sit, és ezt annál könnyebben tehetem, t. ház, mert abban teljesen egyetértünk mi, kik e padokon helyet foglalunk, a t. túloldallal, hogy a közjogi alapot, hogy a 67-iki kiegyezést ez idő szerint sem megbolygathatónak, sem megbolygatandónak nem tartjuk; (Élénk helyeslés a baloldalon.) ós ha ennek megváltoztatását keresztülviíietőnek hinnők is, akkor sem járulnánk hozzá azért, mert ezt sem Európa jelenlegi helyzetében, sem hazánk jelenlegi viszonyai mellett hazánkra nézve üdvösnek, hasznosnak, czélszerünek nem tartjuk. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De miután, t. ház, ezt mi úgy pártprogrammunkban, mint közülünk mindazok, kik felszólaltak, ünnepélyesen, minden kétséget kizárólag teljesen világosan annyiszor és annyiszor kijelentettük és hangsúlyoztuk : akkor ezzel szemben mégis sajátságos jelenség, hogy a t. túloldal nekünk mindig a közjogi alap, a 67-iki kiegyezés módosításának czélzatát, megváltoztatásának szándékát tulajdonítja. Mi akar ez, t. ház, a ferdítés nagymesterei részéről egyéb lenni, mint gyanúsitás felfelé? És miért? Azért, hogy a kormányképtelenségnek parlamentaris pártokra általában, azaz oly pártokra, melyek az alkotmány keretén belül mozognak, absurd elméletét a nemzeti pártra is alkalmazhassák. T. ház! (Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) Ha mi közjogunk azon részeit, a melynek tekintetében a kiegyezés kezünket meg nem köti, hazánk önállósága, megerősítése érdekében, nemzeti szellemben kívánjuk az adott közjogi alapon, a kiegyezés alapján tovább fejleszteni: ez nem ezen alapnak a megváltoztatása. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) S én nem rettegek ettől a szótól és nem teszek úgy, mint Tisza Kálmán t. képviselőtársunk, hogy mikor száján kiszalasztja e szót, magát kijavítja és rögtön visszaszívja; hanem én szembenézek az zal és meg akarom magyarázni, hogy mit értünk mi a továbbfejlesztés kifejezése alatt. (Halljuk! Halljuk !) A továbbfejlesztés nem magára a kiegyezési alapra, nem annak alaptételeire, hanem közjogunk oly részeire vonatkozik, a melyek ezen az alapon igenis továbbfejleszthetek, mert még kiépítve teljesen nem lettek; vonatkoznak azon 32*