Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

15. országos ülés 1892. márezins ISán, szerdán. |gg egész kiegyezési alapot. Hát t. képviselőház, micsoda egyezségi alap lehet az, hogy a ki annak terhelő feltételeit teljesítette, épen a miatt, mert már teljesítette, annak kedvező pontjait nem valósíthatja. Micsoda épület az, a mely úgy van szer­kesztve, hogy akkor inog, akkor rázkódik meg, ha annak oszlopfalai mind ki építtetnek? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig ez az alkotás olyan, hogy azon az egyetlen oszlopon, a közös intézmények oszlopán is fennáll, sőt biztosan csakis azon az alapon áll fen, mert a többi oszlop kiépítése veszélye lenne neki : akkor ne nevezze senki ezt az épü­letet a magyar önállóság épületének, hanem egyedül a közös intézményeket fedező védő épületnek. Minap a t. kormányelnök úr idézte s fel­olvasta Deák Ferencznek egy parlamenti beszé­dét, melyben az van mondva, hogy az 1867-iki kiegyezés sok százados viszályt és bonyodalmat szüntetett meg. Hát nem látjuk-e, t. képviselőház, a viták hosszú sorából, hogy maga ez a 67dki kiegye­zés is egy csupa bonyodalom, mely méhében hordja a viszályt, a gordiusi csomó szálait. Madarász József: Ketté kell vágni! (úgy van! a szélsőbalon.) Pogrányi József: De, t. ház, nem mi ezen oldalról, nem mi fogjuk a bonyodalmat előidézni, hanem előidézik azok, a kik a hatvanhetes ki­egyezés által és az azon időben megalkotott megalkuvási rendszernek végrehajtó szerepére vállalkoztak. Azt a gordiusi csomót sem mi, talán önök sem fogják t. túloldal megoldani, hanem szét fogja bontani azt a történeti igazság logieájá nak hajthatatlan kényszere, a mely lassúbb vagy gyorsabb ütemben, de el fogja végezni ébresztő munkáját az 1867-iki kiegyezéssel el­altatott nemzet politikai meggyőződésében. T. képviselőház! Tegnapelőtt a túloldalról azon történelmi oktatás hangzott felónk, hogy a magyar nép híí kegyelettel viseltetett mindig ama történeti alakjai iránt, kik a nemzeti jogokért és aspiratiokért folytatott küzdelemben a túlzás áradatával szembe tudtak szállni. Igaz, van egy történeti alakunk, a ki maga is segítette a nemzetet politikai öntudatára éb­reszteni és midőn a felébredt nemzet tettvágyának tüze, és láza az agyak és szívek vérét talán gyorsabb mííködésbe hozta, mintsem ő maga is óhajtotta volna, akkor — igaz — tudott ez áradatnak ellent­állni, de tudott eszméinek, törekvéseinek egy egész életet is áldozni. De ily alak történetünk­ben csak egy van s ez is a kiegyezéskor mái­halott volt. T. ház! A mondottaknál fogva a t. több­ség javaslatát nem pártolhatom, hanem párto­lom azt a javaslatot, a melyet Eötvös Károly t. képviselőtársam nyújtott be. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra még többen vannak fel­írva; azonban az idő előrehaladván, a válasz­felírati javaslatok tárgyalását a holnap reggel tiz órakor tartandó ülésben folytatjuk. Ezzel az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 1 ára 50 pereskor.)

Next

/
Thumbnails
Contents