Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

15. országos ülés 1892. műrczfus 16-án, szerdán. 183 kedéseket magában foglaló törvényjavaslatot kell a ház elé terjeszteni és ennek határozott kifejezést kell adni a válaszfelíratban is. (Helyeslés bal felől.) Ezekben, t. ház, a felirati javaslat egyes tételeit fejtegetve, röviden bebizonyítottam, hogy a felirat szövege hézagos és határozatlan. Ily szövegű felírat a nemzetben nem kelt bizalmat, már azért sem, mert elmulaszt megemlíteni a trónbeszédben nem érintett számos hiányt; mint a, milyenek, hogy csak közíílök néhányat említsek, a katonai büntető igazságszolgáltatás átalakítása, állami önállóságunknak a külföldi képviseletben is való kifejezésre juttatása, a magyar katonai nevelés szervezése és főleg az önálló nemzeti bank felállítása, (Helyeslés bal felöl.) melynek pótlása pedig égetően szükséges. Mindezeknél fogva nem járulhatok a bizottsági javaslathoz, hanem elfogadom gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam és pártunk által benyújtott felirati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés bál felől.) Molnár Antal jegyző: Jókai Mór! Jókai Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a válaszfelírati bizottság jelen javaslata előttünk fekszik és abban a 25 éves kiegyezés hangsúlyoztatik, ugyanabban a helyzetben levőnek érzem magamat, melyben igen t. képviselőtársam s a házon kivűl — mondhatom — jó barátom, Eötvös Károly úr magát érezte. (Halljuk! Halljuk!) E 25 esztendőnek első 8 esztendejét ő is más véleményen töltötte el, épen ágy, mint én, azzal a különbséggel, hogy ő 8 esztendeig pártolta a kiegyezést és az annak alapján álló kormányt, (Elénk felkiáltások a szélső baloldalon: Megjavult!) én pedig ellenzéki voltam. (Halljuk! Halljuk!) Ellene voltam a kiegyezési alapnak akkor, a mikor a külügyi potitikát egy Beuszt vezette, kinek befelé centralizáló, kifelé pedis: revsins politikáját és ennek velleitását nagyon jó! ismertük ; midőn attól lehetett tartani, hogy Magyarország ezen kiegyezés folytán egy olyan kalandos politikai vállalatba vitetik bele, egy készületlen, rendezetlen és rosszul fegyverzett hadsereggel, a mely akár győztünk, akár vesztettünk volna, mindenképen Magyarországnak és az alkotmányos szabadságnak veszedelmével végződött volna. (Úgy van! jobb felől.) Akkor én elleneztem és t. képviselőtársam pártolta azt a kormányt és jónak találta a kiegyezést. (Ügy van! jobb felöl.) Most külügyi politikánkról mindenki elismeri nemcsak ide benn, hanem a külföldön is, hogy az a legegészségesebb alapokon nyugszik, hogy általa Magyarországnak és a népszabadságnak érdekei vannak megvédelmezve; (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) hogy az nem hogy kalandos politikába akarna bennünket bevinni, de biztosítja a békességet az egész világrész és különösen Magyarország számára; (Igás! Úgy van! jobb felöl.) és hogyha ezt a békességet megzavarná valaki, akkor a mi jól rendezett hadseregünkkel és hozzánk csatlakozott szövetségeseinkkel oly hatalmat tudunk szembeállítani. a mely e kalandnak a mi részünkről való kedvező kimenetelét biztosítja. (Úgy van! jobb felől. Mozgás.) Én most ennek a politikának híve vagyok és elismerem, hogy jó a kiegyezés, képviselőtársam pedig azt rossznak tartja. (Zaj.) Én ellenzéke voltam 8 évig annak a kormánynak, a mely a közös alapon állott, midőn Ausztriában a belügyeket egy centralisaló p'rt vezette, a melynek velleitásai minden léptennyomon érezhetők voltak nálunk. T. képviselőtársamnak akkor ez tetszett. Most pedig, midőn a Lajtántúl a centralisalóknak puskapora már régen nem stíl el; midőn ha valaki centralisálni akarna is, annak van odahaza tennivalója elég; midőn e helyett egy sokkal veszedelmesebb irányzat, a foederalismus irányzata kap lábra, midőn minden józan magyar politikusnak követelni kell a Lajtántúl lévő féltől azt, hogy a kiegyezés a legutolsó »jottá«-ig meg-tartassók, még pedig minden bővítés, minden magyarázgatás, minden fejlesztés nélkül: (Élénk helyeslés és tetszés ajobboldalon.jén híve vagyok a kiegyezésnek, t. képviselőtársam pedig ellenzi azt. (Tetszés jobb felől.) Én ellenzéke voltam annak a kormánynak akkor, midőn az osztrák közlekedési politika annyira ellensége volt Magyarországnak, annyira háttérbe szorította Magyarország kereskedelmi érdekét úgy vasutjaival, mint a hajózás terén a »Lloyd«-dal; midőn az osztrák vasutak valóságos idegenesítő propagandát képeztek Magyarországon. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársamnak akkor ez a politika nagyon tetszett; most pedig, midőn talán csak el fogja ismerni, hogy a közlekedés terén tökéletesen önálló és független a magyar politika, (Élénk tetszés a jobboldalon.) midőn a magyar vasúti hálózatban valóságos vas^á vált magyar állaraeszmét látunk megörökítve, (Élénk helyeslés jobb felől) midőn kereskedelmünk biztosítva van mind tengeri hajózásunk, mind vasutaink által: most én híve vagyok a kormánynak, t. képviselőtársam pedig ellenzéke. Én ellenzéke voltam a kormánynak akkor, midőn ez financiális téren az or-zágot az államtönk szélére vezette, midőn pénzügyministereink nem kaptak másként kölcsönt, mint rövid lejáratú váltóra, lekötve az ország összes vagyonát a midőn a pénzügyminister a hónap elején, hogy hivatalnokait fizethesse, a. lánczhidi aprópénzt szedette össze. És — talán a képviselő úr ismerni fogja druszáját, azt a bizonyos Carolust, a ki akkor dicsérő pamflet tet írt az