Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-14

14. országos Ölés 1892. márezins 14-én, hétfőn. ÍOS építtetie újra és ajánlotta fel. De benne, bár magántulajdona ő Felségének, midőn a magyar országgyűlést fogadja, azt hiszem, hogy ezen alkalomra még magánpalotájára is csak a nemzet lobogóját illenék kitíízni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi joggal, mi jogcímen szerepeltek a magyar országgyűlés megnyitásánál czászári udvari méltóságok, holott a magyar királynak vannak zászlósai, a kik a magyar törvény értelmében ünnepélyes alkalommal az ő szolgálatára rendeljék ? És végre — mert ezt is olvastam a lapokban, magam nem lévén jelen az országgyűlés megnyitásánál — mikép juthatott eszükbe az illetőknek, hogy a magyar országgyűlés megnyitása alkalmával a vár udvarán az osztrák u. n. néphymnust játszassák? Talán azért, mert a magyarnak nincs hymnusa? Azt hiszem, hogy akár Kölcseynek hymnusa teljesen megfelelne a szertartásnak, akár pedig Vörösmartynak szózata, a mely költőnél loyalisabb már nem lehet, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert nála fordul elő, hogy: a legelső magyar ember a király, kiért minden honfi karja készen áll. Miért használták mindazáltal az említett külsőségeket ? Azért, uraim, úgy a fekete-sárga zászlót a kétfejű sassal, mint. az idegen udvari méltóságokat és végre az osztrák néphymnust, hogy a birodalom egységét ez által is feltüntessék, (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) a melyről, bármit mondjanak is, le nem mondtak, és lemondani nem hajlandók. Mellőzöm, t. ház, a szertartás egyéb részleteit, a melyek ellen már máskor is volt alkalmam kifogást tenni, nevezetesen azt, hogy nem a törvényhozás termében, hanem a királyi várlakban nyittatik meg az országgyűlés, holott más alkotmányos államokban, a melyeknek alkotmánya nem a királyi kegynek köszöni eredetét, a fejedelem jön az országgyűlés termébe és nem megfordítva. így történik Angliában, akkor is, ha asszony viseli a koronát; így Olaszországban; így történt Franeziaországban Lajos Fülöp alatt. Csakis oly államokban, a melyeknek uralkodói az isteni jogra alapítják hatalmukat, látjuk azt, hogy a fejedelem magához rendeli a nemzet képviseletét. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Tudom, hogy ez régi szokás, valamint régi szokás az is, hogy mig a törvényhozás tagjai állva, fedetlen fővel hallgatják a trónbeszédet, a király ülve, feltett kalpaggal mondja azt el, ép úgy, mint történhetett akkor, mikor a fejedelem az egész ország és földje urának tartotta magát és csakis jobbágyokat látott maga előtt. Áttérve végre magára a válaszfelíratra: nem szándékozom annak egyes részleteivel foglalkozni, csakis egyre, a legfontosabbra, teszek néhány észrevételt. (Halljuk! Halljuk!) Már beszédem elején volt szerencsém elismerni, hogy a nemzet nagy többsége forrón óhajtotta a hosszú szenvedés után a kibékülést a fejedelemmel, de óhajtotta a 48-iki törvények alapján. Bizonyítják ezt úgy a 61-iki választások, mint az azon évben keletkezett és Deák Ferencz által szerkesztett felírat, valamint bizonyítják a 65-iki választások is, melyek ugyanazon jelszó alatt ejtettek meg. Ha tehát az országgyűlés többsége ennek daczára eltért a 48-a,s alaptól, az nem fejezte ki a nemzet valódi többségének akaratát és mi azt sem akkor, sem azóta soha el nem ismertük. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiába akarta a túloldal két szónoka válaszfeliratunkban felfedezni azt, hogy mi már elismerjük, miszerint a 67-iki kiegyezés létrejötte alkalmával igenis megfelelt az akkori szükségletnek, a nemzet akkori óhajának. Ez a mi válaszfelírati javaslatunkban nem foglaltatik. Előre bocsátván ugyanis a XII. tcz. bírálatát és azt, hogy az által a nemzet jogai mélyen sértettek, az egyik következő helyen csupán ez áll: de ha az 1867. évi XII. tcz. az akkori idők kívánalmainak megfelelt volna is stb. A józan logika törvénye szerint ilyen szerkezet mellett lehetetlen azt következtetni, hogy mi most már elismerjük, hogy a XII. tcz. megalkotásával a nemzet kívánalmai kielégíttettek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Mi a törvény változhatatlanságát, legyen az alap-, vagy közönséges törvény, soha el nem ismertük és nem ismeri el a magyar közjog, mely szerint (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) minden törvény megváltoztatható oly módon, a mint az megalkottatott és azért mi továbbra is ragaszkodva ama kívánságunkhoz, hogy az 1867 : XII. tcz. eltöröltessék és Magyarország teljes önállóságát és függetlenségét visszanyerje, a küzdelemmel, melyet eddig folytattunk, felhagyni nem vagyunk hajlandók. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi készek vagyunk önökkel, kik a túlsó oldalon ülnek, kezet fogni a nemzet jobblétének előmozdítására, valahányszor oly törvényjavaslatok nyújt itnak be, melyek a mi véleményünk szerint a nemzet javára szolgálnak; de másfelől ne reméljék — mert az hazafiúi kötelességünk megszegése lenne — hogy programmank főpontjától, az ország függetlenségének visszakövetelésétől valaha tágítsunk. (Élénk helyeslés baloldalon.) Az meglehet, hogy mi, a kik az életnek delén már jóval túl vagyunk, nem fogunk az ígéret földjére lépni; de hiszen elődeink száza-