Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

12. országos ülés 1892 márezins il-én, pénteken. 129 tapsot, mint a mennyit gr. Apponyi Albert egyegy ülésben kap; gr. Széchenyi egész működésében, egész életében a nemzet szenvedélyével küzdött és ezért népszerűtlen volt; gr. Széchenyi egész működésében a nemzetet a túlzásoktól óvta, ellenben gr. Apponyi épen túlzásokba viszi. (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Széchenyi igaz, hogy összetörött a munka alatt és a népszerűtlenség mindig kísérte, de a mit dolgozott és végzett, az maradandó, állandó, örök. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) E közt igen természetes dolog, hogy választania minden államférfinak tehetségejelleme és hajlama szerint lehet, lehet a nap nap után keletkező babérokat tapsok alakjában aratni, de azok hervadnak, úgy elmúlnak, úgy elfújja azokat az első szellő, mintha soha sem lettek volna; (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) de a ki érzi magában azt a nagy tehetséget, méltóztassék elhinni, minél inkább érzi valaki azt, hogy hatást gyakorolhat, annál nagyobb mérvben kell, hogy a felelőssége legyen, (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon.) mert nagyon jól tudom, hogy a népszerűséghatása valami bámulatra méltó. Hiszen én kicsiny, törpe, igénytelen tagja vagyok a háznak és mégis tudom, hogy ha t. képviselőtársaim közül bárkit taps, lelkesedés kísér, az az ember érzi, hogy szíve erősebben dobog, vére sebesebben lüktet, hogy oly édes borzongás fut végig az emberen, mintha mámorban volna, (Mozgás bal felől. Halijuk! Sálijuk ! jobb felől) ^zeme ragyog, arcza kipirul és ha még szép nők a karzatról kendőket lobogtatnak, elimerem, ez elragadó; de ha oly munkának szól ez, mely a nemzetre nem üdvös, nem hasznos, nem maradandó : akkor az államférfiú ezt magától eltávolítja és dolgozik, (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Élénk mozgás bal felől.) T. ház! Beszédem végén még csak a pártviszonyokról kívánok egy pár rövid szót mondani (Zaj bal felől. Halljuk! Halljuk!) E tekintetben provokálva vagyok gr. Apponyi által, mert engedjen meg, meglehet, tévedek, de azt vettem észre, hogy azon félrevezetés által, melynek tényezőit imént röviden ecsetelni bátor voltam, ő a helyzetet és feladatot eházban — nembeszélek az utczáról és a házon kívül, nem beszélek pártszervezkedésekről és lakomákról, azt méltóztassék saját bölcs belátása szerint intézni — de a házban gyökeresen félreismeri. Mert akár hogy fogják fel ezt a nagy szabadelvű pártot, most már a taktikájuk e tekintetben lényegesen változott. Emlékeznek t. képviselőtársaim, még nem oly rég ideje, mikor köztünk különbséget tettek; voltak köztünk jók, függetlenek, voltak rosszak, mamelukok, és azután következett a másik megkülönböztetés: újak és régiek.Először KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. I. KÖTET. hivatkoztak arra: reméljük, hogy az újak nem fogják követni a régiek, a mamelukok példáját; azután mikor ebben csalódtak és mikor Péchy Tamás t. kőpviselőtársam .... kérem, hát nem éljeneznek? Hiszen mikor a múltkor említették Péchy Tamás nevét, mindannyiszor nagy éljenzésben törtek ki. (Hosszantartó élénk nyugtalanság és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Haliluk! jobb felöl.) Ezt én minden tiszteletem mellett, megint csak azon impressionabilis felfogás ellenében kívántam felhozni, a mely általában a t. ellenzék több árnyalatát jellemzi. (Zajos felkiáltások bal- és szélső baloldalon: Nem kell magyarázni! Hosszantartó zaj és mozgás. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Tehát ott vagyunk e tekintetben, hogy az utóbbi elnökválasztás óta visszautasítanak velünk szemben minden közösséget. Én legalább ezt tapasztaltam a legutóbbi nyilatkozatokból. Tehát maradunk magunk együtt, összetartva megkülönböztetés nélkül. Mosta helyzet egészen világos. Öt évre megválasztva, egy csomó feladat áll előttünk. Méltóztassék megítélni, oá czélszertíbb az ország érdekében — egyébről úgy sem beszélek -— ha itt van egy többség és azzal szemben egy kisebbség ; egyik sem békül ki a másikkal, kérdés : szaporítsuk-e a súrlódásokat, halmozzuk-e a nehézségeket? (Zajos föíkiáltások bal felöl; Ilyen beszédek után! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Azt hiszem, nem ez a feladat. Azt, hogy valaki az ország vezetésére és a kormányra hívatva van, azt sokkal jobban, könnyebben, de egyúttal sokkal alaposabban bebizonyítja akkor, ha munka közben bizonyítja be tehetségét, (Helyeslés jobb felől.) ha bebizonyítja, hogy a komoly munkára nemcsak mint közönséges egyszerű tag, de mint vezér teljesen hívatva van. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én tehát úgy az ország, mint általában a helyzetnek minden irányban való tisztázása érdekében sokkal czélszertíbbnek tartora, hogy minden tozsalkodást kerülve fogjunk a munkához, akár népszerű az, akár sem, (Helyeslés jobb elöl.) mintsem, hogv ^ pártszenvedélyek küzdelmeit ne csak folytassuk, de sőt fokozzuk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nem tudom, fogok-e gr. Apponyi Albert úrral e tekintetben talákozni, de miután ez az én meggyőződésem, elfogadom a felirati bizottság javaslatát. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés jobb felől. Fölkiál'ások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Apponyi! Szólót számosan üdv'özlik.) Lázár Árpád jegyző: Sima Ferencz! 17