Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

| m IS. orücágo& Illés 1882, márestfm 11-én, pénteken. zék előtt mindig a legutolsó választások voltak a legerőszakosabbak. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás és zaj bal felöl.) Gr. Apponyi Albert igen t. képviselő úr a választásokról szólva, a nemzetet iskolás gyermekekhez hasonlította. Azc t irtom, a hasonlat nem volt nagyon szerencsés. Azt mondotta — felolvashatnám beszédéből — (Felkiáltások a baloldalén: Jóless!) hogy itt nem történt egyéb, mint az, hogy a nemzetnek kész pensumot kellett elvégezni és előre meghatározott restiltatumof, előre meghatározott számot kellett kihoznia. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Engedje meg a t. képviselő úr, hogy én is az iskolás gyermekek hasonlatánál maradjak. Már én sokféle iskolás gyermeket láttam, de olyat még nem, a ki mikor megbukott, bukását nem a tanár erőszakosságának, (Élénk helyeslés jobb felöl.) nem a tanár szeszélyének, hanem önmagának, saját hibájának tulajdonította volna. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) így van ez másokkal is. És ha oly jelentőségű férfin, a minő gr. Apponyi Albert, a maga nemében egyedül álló oly aetiot fejtett k

;

, a minőt kifejtett a választások alkalmával és a nemzet rokonszenvében még sem tett nagyobb hódításokat, nem lehet rossz néven venni, hogy ő ennek okát mindenült keresi, mindenütt nyomozza, csak önmagában, saját politikájában, politikai hibáiban és változásaiban nem. (Helyeslés jobb felől.) Meszlény Lajos: Fog még maga avval rokonszenvezni! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Baranyi Ignácz: Megengedem, t. ház, hogy egyes választókerületekben itt is, ott is fordulhatnak elő visszaélések; (Derültség.) csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, a mit nem én mondok, hanem b. Eötvös József mondott, hogy meg lehet mérgezni egyes kutakat, de nem lehet megmérgezni a tengert. Megengedem, hogy esetleg jobbról vagy balról egyes választókerületek ekképen befolyásoltathattak, de tagadom azt, hogy a nemzet akaratnyilvánítását befolyásolni lehetne (Elénk helyeslés jobb felöl. Zaj a bal- és ssélsö baloldalon.) és a ki ezt merné állítani, nem tenne egyebet, mint Szegénységi bizonyítványt szolgáltatna ki saját nemzete részére. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl) Az idők változhatnak egy nemzet életében, jöhetnek különböző körülmények, de arra nincs eset, t. ház, hogy a magyar közvélemény ellenében akármilyen párt és akármilyen kormány állandóan fenn tarthassa magát. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Több képviselő úr, legutóbb Hoitsy Pál t. képviselő úr is, a választásokról szólva, úgy tüntetett fel bennünket, mint a kiket nem magyar ajkú kerületek választottak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) mások külön apostrophálták ah orv átkéd viselőket. Kérdem, micsoda joggal részeltetjük a nem magyar ajkú honpolgárokat a vér- és adó-áldozatban? (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Bartha Miklós: Ez hajtogatás! Darányi Ignácz: Micsoda joggal hívjuk őket a kötelesség teljesítéshez és az állami terhek hordozásához, (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) ha akkor, midőn a jogok gyakorlásáról van szó, őket a második sorba akarják helyezni? (Úgy van! Úgy van! jobb felöl Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Micsoda politika az, mely a nem magyar ajkú kerületek szavazatát kisebb értékűnek akarja feltüntetni s a mely a haza nem magyar ajkú polgárait mostoha gyermekként akarja feltüntetni? (Tetszés jobb felöl. Mozgás és nyugtalanság a ssélsö baloldalon. Elnök csenget.) Mi elvárjuk, többet mondok: megköveteljük, hogy a nem magyar ajkú polgárok különállóknak ne tekintsék m igukat; de akkor nekünk sem szabad őket különállóknak tekintenünk, mert csak így, csak ezzel a politikával lehet a magyar állami eszmét fentartani és megszilárdítani. (Tetszés jobb felől. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Eötvös Károly t. képviselő úr szemrehányást tett a főrendiház tagjainak, hogy törvényhozási jogukat nem úgy gyakorolják, a hogy ő azt óhajtaná. Nem tudom, t. ház, szokásos-e, hogy egyik ház tagjai a másik ház tagjait e szempontból kritizálják, de hogy valaki éppen szabadelvű és éppen demokraticus szempontból azt vesse a főrendiház szemére, hogy a normális törvényhozási működést nem akarja: megakadályozni, hanem csak mint mérséklő és szabályozó elem tartja fenn magát a törvényhozás munkájában, — megvallom, nem értem. (Helyeslés jobb felöl. Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Érteném, ha valaki kerékkötőt sürget és követel, a mikor a kocsi lejtőre vagy meredek elé kerül, de hogy valaki, a haladás embere — azt hiszem ez elnevezést nem veszi rossz néven Eötvös Károly t. képviselő úr — sík földön, egyenes úton, kerékkötőket sürgessen : ezt felfogni nem tudom. Különben már Széchenyi is megmondta, hogy Magyarország közügyeiben nem az a baj, hogy kevés a kerékkötő, hanem hogy nagyon is sok. (Úgy van! Úgy van! Élénk derültség bal- és ssélsö baloldalon) Most, t. ház, áttérek a vita közjogi részére (Halljuk! Halljuk!) és mindjárt előrebocsátom, hogy én a változtathatlansági elvet oly értelemben, hogy jogilag és formailag az 1867. alaptörvény megváltoztatható nem lenne, védelmezhetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés és derültség. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudomásom szerint erről az oldalról nem is állította ezt senki, csak önök imputálták nekünk