Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

| m IS. orücágo& Illés 1882, márestfm 11-én, pénteken. zék előtt mindig a legutolsó választások voltak a legerőszakosabbak. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás és zaj bal felöl.) Gr. Apponyi Albert igen t. képviselő úr a választásokról szólva, a nemzetet iskolás gyer­mekekhez hasonlította. Azc t irtom, a hasonlat nem volt nagyon szerencsés. Azt mondotta — felolvashatnám beszédéből — (Felkiáltások a bal­oldalén: Jóless!) hogy itt nem történt egyéb, mint az, hogy a nemzetnek kész pensumot kel­lett elvégezni és előre meghatározott restiltatumof, előre meghatározott számot kellett kihoznia. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Engedje meg a t. képviselő úr, hogy én is az iskolás gyermekek hasonlatánál maradjak. Már én sokféle iskolás gyermeket láttam, de olyat még nem, a ki mikor megbukott, bukását nem a tanár erőszakosságának, (Élénk helyeslés jobb felöl.) nem a tanár szeszélyének, hanem ön­magának, saját hibájának tulajdonította volna. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) így van ez másokkal is. És ha oly jelentőségű férfin, a minő gr. Apponyi Albert, a maga nemében egyedül álló oly aetiot fejtett k ; , a minőt kifejtett a vá­lasztások alkalmával és a nemzet rokonszenvé­ben még sem tett nagyobb hódításokat, nem lehet rossz néven venni, hogy ő ennek okát mindenült keresi, mindenütt nyomozza, csak ön­magában, saját politikájában, politikai hibáiban és változásaiban nem. (Helyeslés jobb felől.) Meszlény Lajos: Fog még maga avval rokonszenvezni! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Baranyi Ignácz: Megengedem, t. ház, hogy egyes választókerületekben itt is, ott is fordulhatnak elő visszaélések; (Derültség.) csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, a mit nem én mondok, hanem b. Eötvös József mondott, hogy meg lehet mérgezni egyes kutakat, de nem lehet megmérgezni a tengert. Megengedem, hogy eset­leg jobbról vagy balról egyes választókerületek ekképen befolyásoltathattak, de tagadom azt, hogy a nemzet akaratnyilvánítását befolyásolni lehetne (Elénk helyeslés jobb felöl. Zaj a bal- és ssélsö baloldalon.) és a ki ezt merné állítani, nem tenne egyebet, mint Szegénységi bizonyítványt szolgáltatna ki saját nemzete részére. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl) Az idők változhatnak egy nemzet életében, jöhetnek különböző körülmé­nyek, de arra nincs eset, t. ház, hogy a ma­gyar közvélemény ellenében akármilyen párt és akármilyen kormány állandóan fenn tarthassa magát. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Több képviselő úr, legutóbb Hoitsy Pál t. képviselő úr is, a választásokról szólva, úgy tüntetett fel bennünket, mint a kiket nem ma­gyar ajkú kerületek választottak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) mások külön apostrophálták ah orv átkéd viselőket. Kérdem, micsoda joggal részeltetjük a nem magyar ajkú honpolgárokat a vér- és adó-áldozatban? (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Bartha Miklós: Ez hajtogatás! Darányi Ignácz: Micsoda joggal hívjuk őket a kötelesség teljesítéshez és az állami ter­hek hordozásához, (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) ha akkor, midőn a jogok gyakorlásáról van szó, őket a második sorba akarják helyezni? (Úgy van! Úgy van! jobb felöl Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Micsoda politika az, mely a nem magyar ajkú kerületek szavazatát kisebb értékűnek akarja feltüntetni s a mely a haza nem magyar ajkú polgárait mostoha gyer­mekként akarja feltüntetni? (Tetszés jobb felöl. Mozgás és nyugtalanság a ssélsö baloldalon. Elnök csenget.) Mi elvárjuk, többet mondok: megköve­teljük, hogy a nem magyar ajkú polgárok kü­lönállóknak ne tekintsék m igukat; de akkor nekünk sem szabad őket különállóknak tekinte­nünk, mert csak így, csak ezzel a politikával lehet a magyar állami eszmét fentartani és meg­szilárdítani. (Tetszés jobb felől. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Eötvös Károly t. képviselő úr szemre­hányást tett a főrendiház tagjainak, hogy tör­vényhozási jogukat nem úgy gyakorolják, a hogy ő azt óhajtaná. Nem tudom, t. ház, szo­kásos-e, hogy egyik ház tagjai a másik ház tagjait e szempontból kritizálják, de hogy valaki éppen szabadelvű és éppen demokraticus szem­pontból azt vesse a főrendiház szemére, hogy a normális törvényhozási működést nem akarja: megakadályozni, hanem csak mint mérséklő és szabályozó elem tartja fenn magát a törvény­hozás munkájában, — megvallom, nem értem. (Helyeslés jobb felöl. Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Érteném, ha valaki kerékkötőt sür­get és követel, a mikor a kocsi lejtőre vagy meredek elé kerül, de hogy valaki, a haladás embere — azt hiszem ez elnevezést nem veszi rossz néven Eötvös Károly t. képviselő úr — sík földön, egyenes úton, kerékkötőket sürges­sen : ezt felfogni nem tudom. Különben már Széchenyi is megmondta, hogy Magyarország közügyeiben nem az a baj, hogy kevés a kerék­kötő, hanem hogy nagyon is sok. (Úgy van! Úgy van! Élénk derültség bal- és ssélsö baloldalon) Most, t. ház, áttérek a vita közjogi részére (Halljuk! Halljuk!) és mindjárt előrebocsátom, hogy én a változtathatlansági elvet oly értelem­ben, hogy jogilag és formailag az 1867. alap­törvény megváltoztatható nem lenne, védelmez­hetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés és derült­ség. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudomásom szerint erről az oldalról nem is állította ezt senki, csak önök imputálták nekünk

Next

/
Thumbnails
Contents