Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-12

12. orwftgos ülés 1892, márcjnnslt-iHi, pénteken. 113 bizalmi paroxismusba esik és nem említ mégoly kérdéseket, a melyeket, nézetem szerint, az országgyűlés kezdetén kell tisztázni. (Igaz! Ügy van! a hátoldalon.) Az első kérdés, a melyről szólani kívánok, magának a 67-iki kiegyezésnek kérdése. Az előttem szólott t barátom azt mondta, hogy ezt a kérdést nekünk nem kellett volna felvetni. Nem mi vetettük fel, hanem felvetette ez a felirati javaslat (Igás! Úgy van! bal felől.) A t. rainisterelnök úr a tegnapi napon foglalkozott egy beszédemmel, melyet én Kassán tartottam. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Felhozta, hogy a miket én ott mondtam, lényegileg egyeznek Eötvös Károly t. képviselőtársam beszédjének egy passusávaL T. ház! Én a 67-iki kiegyezésnek, Deák Ferencz politikájának őszinte híve voltam, vagyok és leszek. (Egy hang a szélső baloldalon: Ezt az utolsót el lehetne hagyni!) Azt, hogy miért vagyok az, erre nézve méltóztassanak megengedni, hogy lényegében előadjam azt az érvelést, melyíyel az 1867-iki kiegyezést hazánk nagy fia, Kossuth Lajossal szemben védelmeztem. Becsületbeli kötelességemnek tartom e kiegyezést vele szemben éppen úgy védelmezni, a mint védelmezni tartozom önök ellen, a kik e kiegyezést meghamisították és megrontották. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Én Deák Fereneznek azt az érvelését megtámadhatlannak tartom, hogyha a 48—49-iki események válsága közepette a nemzet a korona részéről jóhiszemű!eg ezen kiegyezéssel megkínáltatik, nagyon valószíníí, hogy elfogadta volna azt (Helyeslés a baloldalon.) Azon kivííl abban a hitben élek, hogyha a 67-iki kiegyezés meg nem köttetett volna, úgy 1867 után a nemzet olcsóbban kötötte volna meg, mert fájdalom, azon irányzatok, melyek azóta felszínre vergődtek, erre engedtek következtetni. Azon kivííl, t. ház, nem kell elfelejteni, mily óriási nehézségek voltak azok, a melyekkel Deák Fereneznek meg kellett küzdenie. Először is maga a kiegyezés nóvum volt. Arra nem volt praecedens sem Magyarországon, sem másutt. E kiegyezést maga csinálta Deák Ferencz, holott ily nagy művet egy nemzet collectiv értelmiségének kellene alkotni. E mellett a nemzet nem volt alkotmányos jogainak gyakorlatában, ennélfogva e kiegyezés a priori construalt papirosalkotmány volt, melyet azután az életnek kellett korrigálnia. E mellett a korona és nemzet között ott volt a 48 és 49-ben történteknek keserű emléke, a mely sok tekintetben bizalmatlanságot idézett elő. Én tehát azt hiszem, hogy Deák Ferencz igen érdemes munkát végezett akkor, a mikor e különféle érdekeket és ellentéteket kiegyenlí- I K.ÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. 1. KÖTET. tette, mikor azok számára közös alapot constrnált. Ez igen becses munka, ha a kiegyezést nem is akarjuk változtatni, ha azt csak fejleszteni akarjuk, de még akkor is, ha azt teljesen és gyökeresen át akarjuk változtatni. Mert gondolom, arra nézve (A szélsőbal felé fordulva.) t. képviselőtársaim is egyetértenek velem, hogy ha a 67-iki kiegyezést tökéletesen meg akarják is változtatni, ez közös egyetértéssel kell, hogy történjék, nem pedig erőszakkal, nem forradalom útján. Madarász József: De csakis a magyar királyival egyetértve! Beöthy Ákos: Én azt tartom, hogy midőn e kiegyezést interpretáljuk, különösen szükséges, hogy azt helyes világításba helyezzük. Ennélfogva bizonyos distínctiokat kell tenni, a melyeknek igen nagy gyakorlati jelentőségük van. Az egyik az, hogy a kiegyezésnél distingualni kell a között, a mi essentialis és a között, a mi esetleges. A mi különösen a nemzet jogos aspiratioit illeti, még a hadsereget illetőleg is, ne méltóztassék elfeledni, hogy 1867-ben ezeknek valósúlásával szemben állott úgy a dinastia, mint Ausztria részéről bizonyos bizalmatlanság. E 25 év alatt meg kellett győződnie úgy Ausztriának, mint a dinastiának Magyarország teljes jóhiszeműségéről. Ennélfogva azok a nemzeti aspiratiók ma egészen más elbírálás alá tartoznak, mint akkor. Külömbséget kell tenni a között, a mi a kiegyezésnél lényegei és a között, a mi formális. Lényeges igenis a pragmatica sanctioban elvállalt kötelezettség: a kölcsönös biztosság együttes megvédése. De az, mily formában történik az. esetleg a viszonyok változásának van alávetve. Nem adott ennek senki pregnánsaid) kifejezést, mint egy alkalommal ellenzékj korában az igen t. igazságügyrainister úr. 0 diadalmasan fejtegette azt, hogy ha példának okáért a védelmi szervezetnek megalkotására nézve Magyarország és Ausztria egyet nem értene, akkor a nemzetre visszaszáll azon joga. hogy védelmi szervezetét önállóan alkossa meg, természetesen mindig fenmaradván kötelezettsége is. (Helyeslés bal felöl.) Ezen kivííl különösen óvakodni kell attól, hogy ne állítsunk olyat, a mi kiegyezés természetével ellenkezik. Állítunk pedig olyat, ha azt mondjuk, hogy az egy végleges mű, a mely nem fejleszthető. Ne méltóztassék Deák Fereneznek ily dolgot impiitálni. Deák Ferencz sokkal szerényebb, sokkal igénytelenebb ember volt mintsem, hogy az ő művét ilyennek tekintette volna. (Helyeslés bal felől.) Azon kivtíl ő nagyon jól tudta azt is, hogy minden véglegcességi theon'a egy subversiv theoria, mely eonflictusokra, mely forradalomra vezet; (Igaz! Ügy van! a bal- ésszélső baloldalon ) mert ha egy nemzet jogosult reförm15