Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

84559. országos ülés 1891. október 16-án, pénteken. ügyes képviselő urak voltak többségben, szakítani fognak az önök nemzetgyilkos politikájával; az álmaiból felébredett nép meggyőződött arról, hogy kormánypárti képviselő urak a jelen országgyűlés alatt nem tettek egyebet, mint megszavazták s magasabbra emelték az adók minden nemeit s újabbnál újabb adókat róttak a nemzet roskadozó vállaira, úgy, hogy félni lehet tó'le, hogy a nép türelmét elvesztvén, azt fogja kérdezni bizonyos egyéniségektől: »Quo usque tandem abutere patientia nostra o Catilina! ?« (Derültség a jobboldalon.) En hiszem, t. ház hogy ha magának az uralkodónak tudomása volna azon elégedetlenségről, mely az önök közös ügyes kormányzata következtében a nép kebelében elterjedt, ő Felsége maga tanácsolná a t. mínister uraknak, hogy lépjenek ie, miután a nemzet bizodalmát nem bírják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi már most Wekerle pénzügyminister úrnak előadását illeti, megvallom, megbotránkoztam egy nyilatkozatán, a melyet a költségvetési törvényjavaslat előterjesztése alkalmával tett. Mert a minister úr, szerintem legalább, valótlant állított. Ugyanis azt mondta, hogy helyre van állítva az pénzügyi egyensúly. En ezt határozottan tagadom. Ugyanis akkor lenne az egyensúly helyreállítva, ha nem kényszerült volna a minister úr újabb, több milliónyi adókat róni a nemzet nyakára; akkor lett volna helyre állítva a egyensúly, ha nem ment volna túl a minister úr a jelenlegi budget pénzösszegén. De midőn húsz egynéhány millió forintot akar még a nemzet nyakára tukmálni, akkor nem lehet azt állítani, hogy az egyensúly helyre van állítva. Mert hisz az mindegy körülbelül, akár kölcsön útján fedezte ezt a busz egynéhány millió forintot a nemzet, akár pedig elexequálja a nép egy részének feje fölött a saját lakóházát is. Én tehát, t. ház, kutatva azt, mi lehet oka, forrása annak, hogy az adók folytonosan emeltetnek, azon meggyőződésre jutottam, hogy ennek oka a közösügyes kiegyezkedés és a közösügyes alapon kormányzó ministereknek nemzetgyilkos politikája. Kötelessége tehát minden hazáját szerető honpolgárnak odamííködni, hogy a közösügyek elősegítőitől a nemzet mentül előbb megszabaduljon. Ugyanezért én e törvényjavaslatot, melynek czélja elősegíteni a közösügyes intézményeket, még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem pedig annál inkább, mert a megszavazandó végösszeg oly ministerek kezébe jutna, a kik közül az egyik, mint minister. törvényellenes tettet követett el, a másik nem tett egyebet, mióta minister, mint folytonosan emeli magasabbra az adók minden nemeit, a harmadik közömbösen viseli magát akkor, midőn bizonyos vérengzési esetek fordultak elő. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk!) Azt hiszem, hogy a háznak legalább ezen az oldalán (a baloldalra mutat) nem létezik nézetkülönbség arra nézve, hogy az ilyen felhatalmazás a törvényhozásnak budgetjogán lényeges csorbát üt. Azt kell mondanom, hogy a ház ezen oldalán, mert iigy látszik, hogy a ház másik oldalán ez irányban más nézetek uralkodnak, a mennyiben kevéssel ezelőtt a t. pénzügyminister úr azt méltóztatott mondani, hogy ő nem érti, miként ütne ez csorbát a budgetjogon. Igen egyszerűen bátor leszek ezt megmagyarázni. (Halljuk !) Ez az általános felhatalmazás nem foglalja magában a törvényes appropriatiot, az adók és kiadások nem lettek részletesen megszavazva, egyáltalában nem következik az, hogy mindazokat a bevételeket és kiadásokat, melyeket a törvényhozás 189 l-re megszavazott, megszavazná 1892-re: és miután erre en bloque adatott felhatalmazás, ez képezné épen a képviselőház budg-etjogának a megsértését. (Helyeslés bal felől.) Fájdalom, állandó gyakorlat lett az minálunk, hogy ily felhatalmazások kéretnek; hiszen az a rendes állapot, hogy felhatalmazást kér a kormány és az a kivétel, hogy ha a költségvetés rendes időben elkészül. (Helyeslés bal felől.) Ennek két indoka van. Az egyik, hogy úgy mondjam, a t. kormány constitutionalis fogyatkozása, (Helyeslés bal felöl.) a melynek folytán nem rendezi be kellően a dolgokat, a törvényhozási és kormányzati actiokat nem úgy végzi, mint a hogy kellene. A másik kétségtelenül abban rejlik, hogy a költségvetési évnek január elsején való kezdete a mi viszonyainknak meg nem felel. (Helyeslés bal felől.) Ez másutt is inconveniensnek bizonyult és ezért Európa majdnem minden államában megváltoztatták ezt. Az egyik államban áttették április lére, a másikban Julius 1-ére. Én a költségvetési év kezdetének ilyen megváltoztatását igen üdvös reformnak tartanám és szeretném, hogyha azt a t. pénzügyminister úr inaugurálná. Tény tehát az, hogy a felhatalmazás állandó gyakorlat volt és e gyakorlat megállapította azokat a feltételeket és követelményeket, a melyek mellett az ilyen felhatalmazás kéretik. Ezek a feltételek abban culminálnak, hogy rendesen csak a legutolsó hetekben kérik végszükség esetére és a lehető legrövidebb időre. A mostani felhatalmazás épen ezen két cardinalls pontban tér el az eddigi felhatal-