Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-557

55?. országos Illés 1891. október 7-én, szerdán. 45 gálátokat tett az alkotmány ügyének, a mennyiben a nemzeti szellemet fentartotta. Igen szépen mondta ezt akkor a »Pesti Napló« hasábjain, mely e részben különösen érdemeket szerzett magának, Falk Miksa t. képviselőtársunk, ha tán a szavakra nem is emlékszem, de igen az eszmére: hogy valamint a kőszáli zerge, ha a bérczeket hó fedi, képes magának a hó alatt is táplálékot szerezni, ép úgy Magyarországon a sajtó zordon téli zivatarok és kemény fagy alatt is képes volt a nemzeti szellemet ébreszteni és táplálni. Csatár Zsigmond: Régen volt az! (Derültség.) Beöthy Ákos: Aztán, t. ház, a sajtó a culturának, a felvilágosodásnak eszköze. Ebben tükröződik az egész világ élete. Ez azon orgánum, mely az egész emberiség szellemi mozgalmát az egyes emberbe átülteti; ez teszi lehetővé, hogy minden egyes ember eszméit az egész világgal közölje. És különösen lényegesen culturalis intézmény a sajtó az ország legalsóbb osztályaival szemben, mert hisz ez képezi az ő egyedüli szellemi táplálékukat, ez ismerteti meg őket hazánk mozgalmaival. Ennélfogva, mert ez így van, elő van írva minden szabadelvű kormány számára azon kormányzati politika, melyet a sajtóval szemben követni kell. És ez az, hogy azt lehetőleg istápolni, terjesztését előmozdítani kell. És ezt, t. ház, a magyar törvényhozás is bebizonyította, a meny-' nyiben az alkotmányos aera egyik legelső ténye volt 1867-ben, hogy az ujság-bélyegeket eltörülte. De azon kivíü, hogy a sajtó nagy szellemi tőkét képvisel, képvisel anyagi tőkét is; anyagi érdekeknek és jogosítványoknak substratuma, mely tehát, mint minden tulajdon, a tulajdonjog szentségének palládiuma alatt áll. (Úgy van! bálról.) Ha tehát ez így áll; ha a sajtó nagy anyagi és szellemi tőkét képvisel, ha ennek szabadsága, forgalma a törvény által biztosítva van: akkor világos, hogy minden hírlapnak ezen törvény alapján meg van az a joga, hogy teljes forgalmi szabadságot élvezzen és hogyha a forgalom elárúsítás alakjában történik, és hogyha ezen elárúsítás, mondjuk vasúti állomásokon történik, akkor is mind ennek értelmében megvan ezen joga és ennek következtében mindaddig, míg ezen 1.848-iki törvény hatályban van, egyetlenegy minister sincs és nem lehet feljogosítva arra, hogy rendelet útján a sajtó forgalmát korlátolja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket — ismétlem — azért bocsátva előre, hogy a kérdésnek minden oldalát megvilágosítsam, bátor leszek magára a concret tényre rátérni. (Halljuk! Halljuk!) A főváros napilapjainak egyike, a »Magyar Hirlap«. szerkesztője t. barátom, Horváth Gyula. Mindannyian ismerjük őt; hiszen kevéssel ezelőtt a háznak tagja volt, (Felkiáltások balfélől: alelnöke!) nem egyszer vett részt a képviselőház vitáiban, a túldalon nem egyszer éljenezték őt (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon, mozgás jobb felöl.) és én a parlamentáris viták szempontjából távozását csak sajnálni tudom.(Zaj.) Gr. Károlyi István: Kormánypárti volt! Beöthy Ákos: Én a loyalis ellenfélnek csak örülök és örülni fogok annak is, ha t. barátommal egyszer vitába szállhatok. Gr. Károlyi István: Remélem, nemsokára lesz szerencsém, állok elébe. (Derültség.) Beöthy Ákos: Ennek a hírlapnak hasábjain újabb időben több oly czikk jelent meg, a mely a tisztelt kereskedelmi minister úr osztrák-magyar államvasuti államosítási politikáját nem egészen kedvező világításban tüntette fel. Nem akarok erre kiterjeszkedni; az ide egyáltalán nem tartozik; csak épen informatio gyanánt hozom fel. Már most, ha e czikkek valótlanságot tartalmaztak, a t. minister úrnak meg lettek volna a megezáfolásra a normális eszközök. (Egy hang bal felől: A Nemzet!) Nemcsak a Nemzet, meg vagyok róla győződve, . . . Hock János: Az Egyetértés! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: • • • Nemcsak a minister úr hivatalos lapjai, a Nemzet és Egyetértés, (Élénk derültség) hanem — meg vagyok győződve — maga a Magyar Hírlap is kötelességének ismerte volna a szükséges rectificatiot megtenni. A minister úr azonban nem ezen módhoz folyamodott, hanem egy másikhoz, a melyet semmi esetre sem helyeselhetek. Első sorban még azt kell hozzá tennem, hogy mint értesítve vagyok, az újságok elárftsítását egy társulat közvetíti, gondolom a Paragontársulat, melynek a minister úr monopóliumot adott Annak a vizsgálatába, hogy ez helyes, vagy jogos-e, most bocsátkozni nem akarok, csak constatálni kívánom azt az igen fontos momentumot, hogyha a t. minister úr ezen elárúsítást át is adta annak a társulatnak, az a hírlapoknak és állampolgároknak fennálló alkotmányos jogait semmi körülmények között nem érinthette és nem korlátozhatta. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) T. ház! Egyszer csak a Magyar Hírlap attól a társulattól egy communiqué-t kapott, mely igen röviden azt tartalmazza, hogy nem fogja többé a Magyar Hirlap-ot elárusítani s ennek magyarázat!ként — gondolom — a magyar királyi államvasutak hivatalos lapjában egy rendelet jelent meg a következő tartalommal: »Hírlapelárúsítási engedély visszavonása. Az összes közegeknek. A »Magyar Hírlap«-nak állomásain-