Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-584

• 584. országos illés 1891, d helyeslés és tetszés jobb felöl. Nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Az igazságügyminister ár kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Igen röviden akarok szólni arról az ellenvetésről, a melyet Apponyi Albert előttem szólt t. képviselő úr a legfontosabbnak és gyozhetet- i lennek nyilvánított és azt hiszem egész felszólalásának lényegét képezi az az apodieticus tétel, melyet szerinte nem szabad kétségbe vonni és megdönteni nem lehet. És ez az, hogy miután a kormány a curiai bíráskodásról szóló javaslatot megígérte, be is adta, ennek a kormánynak politikailag nem szabad, politikailag lehetetlen bármi okból feloszlatni az országgyűlést. (Zaj bal felől.) mindaddig, míg ezen javaslat felett a ház nem határozott. No hát én, hogy t. képviselőtársamnak udvarias kifejezéseit viszonozhassam, azt annyira tartalomnélkűlinek (Derültség jobb felöl.) és megvallom, annyira üresnek tartom, (Derültség jobb felől.) hogy a czáfolat ez által válik nehézzé; könnyítve válik azonban az által, mert képviselőtársam két mondattal előbb önnönmagának a legeclatansabban ellentmondott. (Élénk tetszés jobb felől. Ellenmondások és mozgás a bal oldalon.) Miért, t. ház? Először constatálom — és megvallom, elismeréssel és hálával — hogy bevallják, első sorban épen t. képviselőtársam, hogy a nyáron a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalása körül olyanok történtek, a melyek még- az ő meggyőződése szerint is a parlament munkásságának megszüntetését, az országgyűlés rögtöni feloszlatását teljesen indokolttá tették volna. (Ügy van! Úgy van! Élénk tetszés jobb felöl. Mozgás a baloldalon.) Ezt köszönettel veszem és ha szabad hozzátennem, még hálával is. (Derültség jobb felöl.) Hanem hiszen a nyáron is, még azon időpont előtt, be volt nyújtva a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat. Hát akkor ők lehetőnek, helyesnek, indokoltnak, szükségesnek tartották a feloszlatást a nélkül, hogy a javaslat fölött a ház határozott volna. (Élénk tetszés és derültség jobb felől. Nyugtalanság bal felöl.) Most azonban sem nem lehető, sem nem szükséges, sem nem indokolt, sőt roppant nagy politikai kötelességnek a megsértése. (Tetszés jobb felől.) Hát én mindent igen szívesen meghallgatok a t. túloldaltól, hanem hogy azt követelik maguknak, hogy a feloszlatásra alkalmas okokat ők j szabják meg és az

;

időpontot ők határozzák meg, j erre még Beöthy Ákos t. képviselő űr sem tud angol praeeedenst keresni. (Élénk derültség és \ tetszés jobb felöl.) T. ház ! a ministerelnök úr megmondta, hogy a curiai bíráskodásról szóló I törvényjavaslat be lesz nyújtva újra és a ház j határozatát ki fogja kérni a kormány. Hiszen KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. öeBensber 28-án, szerdán. 521 önök minden felszólalásukban azt mondták, hogy milyen helyes lett volna a házat feloszlatni a nyáron: látszik tehát, hogy önök helyesnek, szükségesnek, indokoltnak tartottak egy feloszlatást ezen javaslat feletti határozat nélkül. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Én azt hiszem, nem lesz senki, a ki t. képviselőtársam argumentumait el fogja hinni, a mint méltóztatott a ministerelnök úrra alkalmazói és mert ő ezen argumentumoknak — hogy saját szavait használjam — üressége mellett ellentmondással is segítségemre jött, ezért neki én is elismerésemet kifejezve, egyszerűen azt mondom: egész nyugodtan elviseljük e nagyhangú vádaskodást, a melyet ebből az okból méltóztatott ellenünk emelni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj bal felől.) Elnök: Gr. Apponyi képviselő úr kívánja szavainak helyes értelmét helyreállítani. (Derültség jobb felől. Halljuk! a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk ! bal felől.) Itt a fokozatos kikölcsönzéseknek voltunk tanúi. A t. ministerelnök úr utolsó felszólalásából, ha azt figyelmesen elolvassuk, mindazok, a kik az öt hónapi pénzügyi felhatalmazás tárgyában itt lefolyt vitára emlékezünk, constatálni fogjuk, hogy az semmi egyébből nem áll, mint az igazságügyminister úr akkor elmondott beszédének itt valahol a házban szétszórtan feküdt egyes darabjai idézéséből és felelevenítéséből. (Derültség bal felől.) Az igszságügyminister úrtól vette kölcsön minden egyes kifejezését, A t. igazságügyminister úr ismét így ki lévén fosztva szellemi tulajdo naiból, nem tudott másként magán segíteni, mint úgy, hogy ő ismét én tőlem vett kölcsönt. És minden mondata, melylyel sikerült neki bizonyos derültséget a túloldal részérő! előidézni, azon egyszerű processusnak volt kifolyása melyet retourchaisenek szoktak nevezni, (Helyeslés bal felől.) hogy tudniillik az általam használt mondatokat plagizálta. Alapjában pedig a minister úr, midőn nekem ellenmondásokat akart tulajdonítani, ismét, mint neki szokása, egészen mást adott számba, mint a mit mondtam. 0 azt a felfogást tulajdonította nekem, hogy szerintem a kormánynak a curiai bíráskodásról szóló javaslat letárgyalása előtt semmi körülmények közt sem lett volna szabad a házat feloszlatnia. Ezt a felfogást tulajdonítja nekem. És azután pedig maga a t, képviselő úr a múlt nyáron indokoltnak találta volna a ház feloszlatását, holott akkor sem volt letárgyalva a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat. Hát, t. képviselőház, az igen t. igazságügyminister úrnak ezen dialekticai diadala azon a hasison alapszik, hogy nekem mást tulajdonít, mint a mit én mondottam. Mert én nem azt 66