Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-584
516 *>8*' országos ülés 1891. deczember 23-6n, szériái. van a kormány elé szabva s a kormány ennek át nem lépéséért teljes mértékben felelősséggel tartozik. (Helyeslés jobb felöl.) De méltóztatott azt is mondani, hogy az indemnity-törvéiiviavaslat tárg-yalása alkalmával a kormány kötelező nyilatkozatot tett volna az iránt, hogy az országgyűlést feloszlatni nem szándékozik. (Hulljuk! Halljuk !) T. ház. En igen jól tudom, hogy sem én, sem a kormány részéről más e tekintetben kötelező nyilatkozatot nem tett. (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon és fölkiáltások: Tudták! Zaj. Halljuk! Halljuk !) Bátor vagyok utalni a ház akkori naplójára; az akkor tartott beszédeimből egy szót sem fognak felmutathatni a mellett, hogy a kormánynak az a szándéka lett volna. (Élénk mozgás a bal és szélső baloldalon; fölkiáltások a szélső baloldalon : Rászedtek!) De a koronának ezen jogát bizonyos eshetőségekkel szemben fentartani a kormánynak miuden esetre joga és kötelessége volt és kötelező nyilatkozattételére a kormány előbb nem is lehetett volna felhatalmazva. (Helyeslés jobb felöl.) Felhozatott az is, mennyire inparlamentaris eljárás az, hogy 25 év óta egy párt intézi az ország ügyeit. Hát, t. ház. itt az alkalom, méltóztassék megnyerni a nemzet többségét a maguk számára. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Zajos közbekiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hozzák be a curiai bíráskodást! Á nélkül könnyű beszélni!) Mi, t. ház, teljes megnyugvással várjuk e részben a nemzet nyilatkozatát. (Hosszas élénk helyeslés jobb felől) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Magának a feloszlatásnak kérdésére nézve azok a t. szónokok, kik a háznak ezen oldaláról felszólaltak, oly kimerítőleg nyilatkoztak, hogy a dolognak — ha szabad így mondanom — exponáló részéhez nincs mit hozzáadnom, hanem egyszerűen csatlakozhatom e felszólalások tartalmához. Azonban a t. ininisterelnök úrnak ép most elhangzott beszédére, de azon rövid nyilatkozatára is, melylyel ő a feloszlatásnak elhatározását indokolni megkísértette, mégis szükségesnek tartom a magam részéről is egynéhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A ministereluök úr főindokúl a választási mozgalmaknak országszerte való megindulását hozza fel. (Derültség bal felől.) Hát, t. ház, különböztessünk választási mozgalom és választási mozgalom között. (Úgy van! Ugy van! bal felöl.) Választási mozgalom abban az értelemben, hogy a jelöltek már a választóközönséggel érintkezésbe léptek, programmbeszédeket mondtak volna el, tudtommal ez országban csak itt a bt Ivarosban történt, (Zajos derültség, tetszés és éljenzés a baloldalon.) a hol a szabadelvű pártnak (Halljuk! Halljuk!) általam nagyon tisztelt elnöke a jelöltségnek elfogadására felkéretvén, rögtön megjelent és programmbeszédjét el is mondotta. (Úgy van! a baloldalon.) Kétségtelen tehát, hogy a feloszlatás ezen indokáért a felelősség tulajdonképen a szabadelvű! pártnak t. elnökét és — sajnálatomra — egy távollévő t. barátomat Kautz Gyulát illeti meg, a ki az első képviselőjelölést tette meg és az első programmbeszédet mondatta el ez országban. (Tetszés a baloldalon.) A mozgalom az ellenzék részéről csak abban az irányban indult meg, hogy a párt a szervezkedést megkezdette és azt meg is kellett kezdenünk, mert az kötelességünk volt önönmagunk, az általunk képviselt ejvek és az ország iránt, melynek jövőjét mi legjobb meggyőződésünkkel elveink diadalával összekötötfcnek tartjuk. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hogy mi azzal a hivatalos apparátussal szemben, a mely minden pillanatban egy zsineggel megmozdítható (Zajos tetszés a baloldalon.) és a melynek, a mint azt Ugron Gábor t. barátom alaposan kifejtette, terheit a politikai küzdelmekben való loyalitásnak rovására az egész ország, tehát az ellenzéki polgárok is viselik és fizetik, készületlenül lépjünk a választási harez elé: ezt tőlünk kívánni csakugyan a naivitással határos. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök úrnak azt kellett volna bebizonyítani, hogy a mozgalomnak ez a neme: a pártszervezkedés, károsan hat az országgyűlés tanácskozásaira. Ez pedig semmi egyéb, mint egy a t. ministerelnök úr és a kormány részéről táplált, de a legkisebb tény által sem igazolt feltevés, suppositio. (Úgy van! a baloldalon.) Vájjon oly turbulens volt-e a képviselőház e mozgalmaknak befolyása alatt, hogy azzal kormányozni nem lehetett? mikor az ellenzéknek egyik szónoka, még pedig nem a legszelídebbek közül való, b. Kaas Ivor barátom odáig ment e napokban, hogy még a szólástól is elállott, hogy csak teljesüljön a kormánynak az az óhaja, hogy az ünnepek előtt fejezze be a kereskedelmi szerződések tárgyalását ! (Úgy van! a baloldalon.) A t. ministerelnök úr azonban egy másik szempontot is vesz most elő, mert a ház turbulentiájára hivatkozni csakugyan nehéz volna, s azt mondja, hogy az utolsó napokban kongtak az ürességtől a padok e házban. (Derültség a baloldalon.) Én, t. ház, hivatkozom sok év tapasztalására abban a tekintetben, hogy vájjon közvetlenül a karácsonyi vagy húsvét előtti időben ezen ház ülései valaha voltak-e népesebbek, mint most"? Nem a mi hibánk, hanem a t. kormány vezérlési képességének hiánya tehát az, hogy az
