Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-584

584. országos ülés 1891. deezember 23-án, szerűin. 513 kel és akadályokkal, legyen meggyőződve arról, hogy még irigységgel fog visszaemlékezni azokra a nehézségekre, melyekkel ebben a parlamentben találkozott. (Élénk derültség bal felöl.) Ez az én véleményein a t. ministerelnök úr bejelentéséről. (Helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház ! Nem szólaltam volna fel, mert azon mértékletességi indokok után, melyeket oly nagyon mérsékelt adagokban szabott ki a ministerelnök úr, egy ilyen elhatározás megokolásánál vártam, hogy a nyilvánult véleményekkel szemben viszont ellenvéleményét ő is elő fogja adni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De miután úgy látszik, itt is a vitának bezárását várja, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van!) kénytelen vagyok felszólalni. Á t. ministerelnök űr azon elhatározását, hogy a képviselőház feloszlatását fogja a koronának tanácsolni, két érvre alapította. Az egyik érv az volt, hogy a választási mozgalmak az országban megkezdettek. De meggondolta e, hogy egy ilyen érv felhozatalával a parlamentarismusnak mennyit árt? Hát miért vannak a képviselőválasztások rendelve ? Azért, hogy a választók a képviselőházban szőnyegre kerülendő kérdések felett tájékozva legyenek; minél jobban, minél alaposabban vannak a választók felvilágosítva és tájékozva, annál inkább várható, hogy az ország valóságos közvéleménye fog íryilatkozni a választásoknál. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Kormány, a mely nem akar más alapon a törvényhozásban többséggel rendelkezni, mint tisztán a nemzet bizalmának álapján; kormány, a mely csak a választók meggyőződésének alapján akar a ministeri székekben ülni és bennmaradni: ily kormány nem félhet attól, hogy a választási mozgalmak megindultak. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az alkotmányos életnek élénksége, a választóknak érdeklődése, a törvényhozás működésének figyelemmel kísérése az alkotmányosság fentartásának, az alkotmányosság valósulásának és vedel mezesének egyik legfőbb feltétele (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és íme, midőn hosszas álmodozás, zsibbadtság, csüggedés után kezd az ország közönsége a közügyekkel foglalkozni és a megválasztandó képviselők személye iránt is érdeklődik a közvélemény: akkor a kormány legelső kötelességének tartja — ésnemrestelli bevallani, hogy ez az első és legfőbb érv, — bogy a választási mozgalmakat meg kell akadályozni, a felvilágosításokat meg kell gátolni, (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) T. ház! Mit jelent ez? Ez jelenti a követKÉPVH. ÜÍAPLÓ. 1887—92. XXVH. KÖTET. kezőt: a kormány egyúttal saját pártjának is leggondosabb őre és oltalmazója és pártja érdekeinek érvényesítője; a kormány és pártja a hivatalos szervezetet minden alkotmányos elv ellenére saját pártérdekében használja fel; a kormány állandó kórusszervezettel bír, melynek élére a főispánokat állította, s minden egyes tisztviselő felett ott függ a Damokles-kard, hogy ha a választásoknál nem nyeri meg felebbvalói tetszését, elveszti hivatalát; a kormánynak állandó politikai szervezete van, melyet megmozgatni, a választási harczba vinni nagyon könnyű; egy pár bét, a főispánokkal való néhány titkos, csöndes conferentia ahhoz elég. De az ellenzéknek, mely nem rendelkezik az ország pénzéből fizetett politikai közegekkel, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldala t), bizonyos időre van szüksége, hogy ily politikai szervezetet létesítsen. Nagy anyagi eszközöket venne ez igénybe és sajnálom, hogy Magyarországközönsége nem látja be, hogy meg kell hozni az anyagi áldozatokat, hogy az ellenzéki párt állandóan szervezve legyen az országban, úgy, mint a kormánypárt szervezve van hivatalosan. Mert ha ily szervezettel bírna, a választásoknak ily meglepetésszerű kitűzésével a kormánypárt nem érhetne el jogosulatlan előnyöket. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Jogosulatlan előnyöket, — mondom — mert az előnyt nem abból élvezi, hogy elveikkel toborozzanak híveket, hanem abból, hogy az ország pénzéből, az adópénztárból fizetett emberei állandó szervezet kereteiben tartják az ő politikai pártját. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Pedig egyenlő fegyverekkel kellene a pártoknak mérkőzniök, hogy a létesülendő többség majdan elmondhassa, hogy azon elvek számára, a melyeket hirdet, az országtól kapta a megbízást. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Az a kérdés merült fel, mily okokból szokás parlamentáris; államokban a törvényhozást feloszlatni? Akkor szokott ez rendesen megtörténni, ha a kormány nem képes a parlamenti viszonyok következtében törvényhozási feladatait sikerrel megoldani, kivált ha a kormány és a többség nincs összhangban, ha azok belső élete úgy meg van zavarva, hogy a kormány azon kérdésekben, melyekre munkásságát ki akarja terjeszteni, nem számíthat egészen bizton a több • ség támogatására. De hisz ez az eset nem áll, hisz itt a kormánypárt dicsekedve hangoztatta, hogy minél kisebb törvényjavaslatot terjesztett a kormány a ház elé és minél kevesebb volt benne, annál nagyobb többséget birt annak szerezni. Hisz a kormány és pártja működését mi sem zavarja. Vagy a coulissák mögött van valami, a mi szükségessé teszi, hogy a választások által sok65