Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-583
500 588. awiAgos ülés 1891. deeiember 21-én, kedden. Következik a pótczikk. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Elnök: Ha nincs észrevétel, elfogadtatik. Következik a vámcartell. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Elnök: Ha niues észrevétel, elfogadtatik. Következik a zárjegyzőkönyv. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Elnök: Ha nincs észrevétel, elfogadtatik és az »Igazolvány« is tudomásul is vétetik. Következik a Belgiummal 1891. deczeinber 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beezikkelyezésérő] szóló törvényjavaslatnak részletes tárgyalás;!. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a ceímet, a szöveg bekezdését es az I— XI. csikket,, a me lyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik az A) tarifa (Vámok a Belgiumba való bevitelnél). Ha nincs észrevétel, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Következik a B) tarifa (Vámok az osztrákmagyar monarchiába való bevitelnél). Ha nincs észrevétel, kijelenteni, hogy az elfogadtatik. Következik a zárjegyzőkönyv. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Elnök: Ha nincs észrevétel, kijelentem, hogy a zárjegyzőkönyv elfogadtatik. Következik a Svájczczal 1891. évi deczeuiber hó 10-én kötött kereskedelmi szerződés beezikkelyezésérő! szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a czímet, a bevezetési és as I— XVI. csikket, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik az A) tarifa. Vámok a Svájczczal való bevitelnél. Ha nincs észrevétel, kijelentem, hogy az elfogadtatik. Következik a B) tarifa. Vámok az osztrákmagyar vámterületre való behozatalnál. Ha nincs észrevétel, kijelentem, hogy az elfogadtatik. Következik a pótczikk. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Elnök: A pótczikk elfogadtatik. Következik a zárjegyzőkönyv felolvasása. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Elnök: Észrevétel nem tétetvén, a zárjegyzőkönyv elfogadtatik. E szerint a törvényjavaslat részleteikben is elfogadva lévén, végmegszavazásuk a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közigazgatási bizottság jelentése, »a német birodalommal a szabadalmi, mustraés védjegyoltalom tárgyában 1891. évi deczember hó 6-án kötött egyezmény beczikkelyezésérőb szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, méltóztatik a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinteni és így az általános vitát megnyitom Az első szó a bizottság előadóját ilieti. Szájbeiy Gyula, a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat az imént egyhangúlag elfogadott kereskedelmi szerződések nagy fontosságához és horderejéhez képest vajmi csekély jelentőséget vindicálhat magának, de minthogy ezen egyezmény a kereskedelmi szerződésekben foglalt politikának egyik lánezszeme és kiegészítő része és minthogy az egy igen tekintélyes nemzetközi osztály érdekeit bizonyos tekintetben megvédeni igyekezik: bátor vagyok a t, ház becses figyelmét ezen osztály érdekében rövid időre igénybe venni. (Halljuk! Halljak!) Ha e törvényjavaslat és a benne foglalt egyezmény értékét mérlegelni és megállapítani akarjuk, ezt, nézetem szerint, különösen három szempontból kell bírálat alá venni. Az első szempont az, vájjon minő helyzetet teremt ez az egyezmény a jelenlegi állapottal szemben és vájjon mutat-e fel haladást, avagy hanyatlást? Másodszor azon szempontból, vájjon bir-e azon egyezmény egyáltalában azon fontos kellékekkel, a melyeket fontosabb nemzetközi egyezmények iránt támasztani lehet? És harmadszor — a mi a legfontosabb kérdés, — vájjon megfelel-e azon igényeknek, melyeket az érdekelt iparos és kereskedelmi körök hozzáfűznek és kiterjeszkedik-e az ország speciális viszonyaira? Én tehát bátor leszek a törvényjavaslatot ezen három szempontból igen röviden megvilágítani. Jelenlegi viszonyunkat a német birodalommal a szabadalmi védjegy és mustra oltalomra nézve szabályozó 1881. május 23-án kötött kereskedelmi szerződés 20. czikkelye, a reciprocitás elve proclamálja, a nélkül azonban, hogy erre vonatkozólag részletes intézkedést tartalmazna, kivéve a zárjegyzőkönyv erre vonatkozó pontjában, melyben a bejelentésikötelezettséget állapítja meg.Ezzel szemben a szőnyegen levő egyezmény nemcsak hogy a maga részéről is elfogadja a kölcsönösség, a viszonosság ezen proklamált elvét, hanem kiterjeszti azt iparfejlesztési czélokból másokra is, nemcsak az alattvalókra és azon kivtíl igyekszik azon elv gyakorlati keresztülvitelét biztosítani a jogok és kötelezettségek kölcsönös megállapításával helyes intézkedések foganatosítása által. Ebből világosan kitűnik, hogy ezen törvényjavaslat az előbbi állapottal szemben határozott haladást jeleni. Áttérve a másik kérdésre, vájjon bir-e ezen egyezmény azon kellékekkel, melyeket ilyen nemzetközi szerződésektől kívánni lehet, arra
