Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

582. országos ülés 1891. dfezember 21-én, hétifin. 493 emelni, az, hogy én bízom a szabad fejlődés természetes erejében és abban, hogy egy jobb kor küszöbén állunk és készséggel elismerem, hogy a jelen állapot nem rontás, hanem ellen­kezőleg javítás. A kérdés az, fog-e utána valami követ­kezni? A t. minister úr, azt hiszem, illetékes volt arra, hogy hangoztassa azt a nézetét, hogy ez csak első lépés és utána ugyanebben az irányban fognak következni a többi lépések. Nos ha ez az első lépés és ha ez irányban fogunk haladni, a magyar törvényhozás e javas­latok egyhangú elfogadása által az irány ki­jelölésében bizonyára támogatni fogja a kor­mányt. Mert nálunk, mint a mostani tárgya­lások is bebizonyították, a főkérdésben csak egy vélemény van: az, hogy minél inkább hala­dunk a szabad kereskedés irányában, annál inkább ki vannak elégítve Magyarország érde­kei és minél erősebb harczot ví a magyar kor­mány a védvámos hajlandósággal, annál hatá­rozottabban számíthat a magyar törvényhozás támogatására. (Helyeslés.) Elfogadom végül a javaslatokat abban a meggyőződésben, melyet nem most hangoztatok először: hogy az anyagi érdekek kapcsa leg­biztosabb fogantyúja a politikai szövetségeknek és liogy a gazdasági háború megszűnése, min­denesetre pedig határozott mederbe terelése erős kapcsot létesít- az általunk és az egész ország által annyira támogatott hármas szövetségi politikához, melyet tehát e szempontból is nagy örömmel kell fogadnunk. Én a javaslatot el­fogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ki következik? Dárdai Sándor jegyző: Báró Kaas ivor! (Holnap ! Holnap !) B. Kaas Ivor: Az idő annyira előre haladt, hogy joggal kérhetném a tárgyalás holnapra halasztását. De tekintettel a tárgy fontosságára és sürgősségére és tekintettel arra a kívánságra, melyet a kormány részéről hallottam, miután ily dolgokban a pártok loyalitása kölcsönösen szük­séges, én nem kérem beszédemnek holnapra való halasztását, de szavamtól egyszerűen elállók. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát be­zárom. (Helyeslés.) Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat; minthogy azonban az előadó úr szólási jogával élni nem kíván: következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a német­birodalommal, Olaszországgal, Belgiummal és Svájczczal kötött kereskedelmi szerződések be­czikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokut álta­lánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni: igen vagy nem? (Igen!) E szerint kijelentem, hogy a törvényjavas­latok elfogadtatnak. Következik a részletes tár­gyalás és pedig első sorban a német biroda­lommal kötött; kereskedelmi s vámszerződés. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a szerző­dés czímet, mely észrevétel nélkül elfog&Atatik; olvassa a bevezetést). Irányi Dániel! Irányi DánielI T. ház! A német biroda­lommal kötött szerződéiben ő Felségének, mint a szomszéd osztrák birodalom fejének czíme hibáson van felvéve. Nevezetesen ő Felsége itt ausztriai császárnak czímeztetik, holott a német szövegben »Kaiser von Oesterreieh«, vagyis Ausztria császárjának neveztetik. Hasonlóan czí­meztetik a többi előttünk fekvő szerződésekben is, úgy az olasz, mint a belga és a svájczi szerződésben. Ezelőtt néhány évvel, midőn elő­ször vettem észre a hibás ezímezést, úgy a kormány, mint a t. ház belátván észrevételem helyességét, a czím kiigazítását rendelte el. így igazíttatott az ki több éven keresztül folytonosan. Történt azonban, ha jól emlékszem, tavaly, hogy hasonló hibára figyelmeztetvén a minister urat, illetőleg a t. házat, a minister úr azt felelte, hogy miután törvénykönyvünkben hol az egyik, hol a másik czím fordul elő, nincs ok arra, f hogy a concrét esetben az kiigazít­tassék. Úgy de én azt gondolom, hogy ha a magánéletben, a magántársalgásban még a fejedelmek czímezésénél is használ hatjuk az alternatívákat, lehetetlen, hogy diplomatiai okiratokban, törvénykönyvben mást, mint az illető fejedelmet megillető czímet használhassunk. Hiszen mikor még a mi törvénykönyvünk latin­nyelven szerkesztetett, sohasem történt, hogy a király, mint osztrák esászár »austriacus impe­rátor-nak neveztetett volna, hanem mindig »imperator Austriae« volt a czíme. Mikor I. Ferencz ezen czímet fölvette, egyenesen »Aus­triae imperator«-nak és »Kaiser von Oester­reich«-nak kívánta magát czímeztetni. Más feje­delem szintén nem engedhetné meg, hogy a törvénykönyvben, illetőleg a diplomatiai okira­tokban állandóan használt czím helyett más használtassék. Én tehát kérem a t. házat, hogy méltóz­tassék itt is ő Felségének, mint Ausztria császár­jának helyes czímet iktatni be és jövőre tar­tózkodni attól, hogy a fejedelemnek czímet ok nélkül megváltoztassák. (Helyeslés a szélsőbalon.) Kérem erre vonatkozó módosítványom elfogadá­sát. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. lágy István jegyző (olvassa): Módosít­vány a bevezetéshez. A. törvényjavaslat beveze­tésében ő Felségének czíme így igazíttassék ki: »ő Felsége Ausztria császárja« stb.

Next

/
Thumbnails
Contents