Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-582
488 682. orsíAgoa ttléi 1891, «ecz6M*er 21-én, hétfőn. Továbbá sajnálatomat kell kifejezni arra nézve, hogy a jelen kereskedelmi szerződések tárgyalásának is, mint az már 1878-ban is történt, ismét egy illustris halottja van, nevezetesen a statisztika, a melyre nézve az igen t. minister úr szíves volt ép ezelőtt nyilvánítani, hogy ehhez bizony igen sok szó fér és annak az egész szervezete teljesen renováltatni fog. Általános szempontok a jelen szerződések tárgyalásánál, meggyőződésem szerint, helyesen hozattak fel abban, hogy a jelem szerződések lényegükben véve az összes szerződő államokra és közöttük Magyarországra nézve is, egy lépés jelentőségével bírnak és ezen lépés előnyösnek mondható. Megvallom, hogy ebben a kérdésben látom a fő-, mondhatnám egyedüli indokot arra nézve, nogy a vámpolitika terén eddig elfoglalt álláspontommal szemben a javaslatokat elfogadjam. A t. képviselőház talán kegyes lesz emlékezni arra, hogy az eddigi vámtarifa-szabályzatokkal szemben mindig ellentétes álláspontot foglaltara el nemcsak az 1878., hanem az 1882., sőt még az 1887-iki szerződéssel szemben is; mert azokat igazán nem tekintettem és nem tekinthettem másnak, mint egy stritusquo deterioré-nak szemben a jelen szerződésekkel, épen ebben látom ezeknek főelőnyét, hogy azokat egy statusquo ameliore-nak tartom. Méltóztassék megengedni, hogy igazat adjak Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak, hogy főlényegében itt csak a forma az, a mi változott s a lényeg az, a mi megmaradt. A forma változott meg annyiban, hogy üzen szerződésekben megkötött vámok legnagyobb része semmiféle változáson nem ment kérésziül. 190 tétel az eddigi tételek szerint köttetett meg és csak igen csekély azon tételek száma, a melyek változáson mentek keresztül. Igaz, hogy az eddig folytonosan emelkedő vámtételekkel szemben nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, ha a tételek megköttetnek; de utoljára is lényeg szerint a jelen szerződés egy szerződéses védelmi politika, az eddigi pedig egy autonóm védelmi politika volt. És a védelmi politika irányzatánál csupán a forma változott, a lényeg pedig ugyanaz. Én az ezen szerződésekben kifejezett vámpolitikának vezérelvét tartom Magyarország érdekeire nézve veszedelmesnek és ártalmasnak. Éu, t. ház, az osztrák-magyar monarchia szempontjából is a szabad kereskedés állásponjára állok, de különösen és határozottan a szabad kereskedés alapján állok Magyarország legpraegnansabb érdekei szempontjából és akárhogy méltóztatik a kérdést megoldani, akár a tételek megkötése, akár a tételek leszállítása útján, vagy pedig autonóm úton, ha a védelmi politika keretében forog ezen kérdés, akkor Magyarország érdekei ezen szerződések által megvédve nincsenek. Azon forgalmi viszonyoknál fogva, a melyeket a vámés kereskedelmi szerződések Ausztriával szemben létesítettek, Magyarországnak érdekei még határozottabb és hatványozottabb módon igénylik a feltétlen szabad kereskedelmi rendszerre való átmenetelt, És ha jelen szerződéseknek van valami magasabb létjogosultságuk, az csak azon mea culpa kimondásában rejlik, melyet a vám- és kereskedelmi politikai irányzatban a törvényhozás és az osztrák-magyar monarchia az utolsó évek alatt Magyarország érdekeivel ellentétes irányában folyton követett. Én nem akarok azon kérdésnek historicus elemzésébe belemenni: vájjon mi idézte elő az 1878. változást? Mindnyájunknak élénk emlékezetében van még az angol pótconventio ellen megkezdett hadjárat, a mely az osztrák iparos -körökből indult ki. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) És mindnyájan emlékezünk még arra, a mit különben a jelen törvényjavaslatok indokolása is kiemel és e tekintetben a kormány teljes őszinteséggel járt el, hogy az 1878. tarifa meghozatala előtt a német birodalom részéről a szerződéseknek egy ideire való meghosszabbítása perhorreskáltatott. B. Kaaslvor: Ez igaz! György Endre: De az is tény, hogy az 1878. tarifa meghozatalára a válasz, hogy csak a legközelebbi országokat említsem, 1879-ben a német tarifának fokozása volt és azt i 882-ben az osztrák-magyar új védelmi tarifa követte, a mely ismét az 1885-iki német tarifát szülte, a melyből eredt ama valóban szerencsétlen állapot, mely nálunk is, NémeTörszágban is az 1887-ik tarifában nyert befejezést. (Helyeslés.) Valóben e lejtőn ily szédületes gyorsasággal, oly rövid idő alatt 1878-tól 1887-ig, a közép, európai államok közül egyik sem haladt. A védelmi politikának ily erős előrehaladása mindkét monarchia belső érdekeinek ellenére soha ily gyors módon tért nem foglalt sem nálunk, sem másutt. Az 1878-ban felmondott angol póteonventiotóí az autonóm tarifáig úgy nálunk, mint NémeTörszágban, oly szédületes utat jelent, a melyet csak a prohibiatio systhema sugalhatott (Helyeslés a baloldalon.) s itt azt hiszem, csakis történeti igazságot kell constatálnom, hogy ezen védelmi áramlat minden oldalról annyira magával ragadta az elméket, hogy annak ellenállani sem az egyik, sem a másik kormány nem volt képes s az folyton újabb és újabb áldozatokat kíván, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert hiszen e soha ki nem elégíthető védelmi mámor legtermészetesebb büntetését abban találja, hogy azt sem kielégíteni, sem abból érvekkel a mámorost felserkenteni nem lehet.