Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

582. országos ülés 1891- űeczember 21-én, hétfő

1 n, 435 változott a helyzet, sőt némileg rosszabbodott is, mert a svájczi szerződés némely tételei magasabbak, mint eddig voltak. (Közbeszólások bal felől: Az előadó mondta !) Ezen állításban igen nagy tévedés van. Svájczczal kötött kereskedelmi szerződésünk nemcsak, hogy nem rosszabb az eddiginél, hanem határozottan jobb és pedig több különböző körülménynél fogva. Először azért, mert mint méltóztatnak tudni, ezen kereskedelmi szerződés is 12 évre köttetett, tehát oly stabilitást hoz létre, mely igen kívánatos. De, t. ház, egy pár főbb tételt említek fel, mely igazolja a helyzet javulását. Itt van első sorban maga a borvám, a melyre már előbb utaltam. A borvám, mint helyesen megjegyezték, eddig a svájczi szerződéiben közvetlenül a mi javunkra lekötve nem volt. Most a magyar borok számára megköttetett a taiifa tényleg úgy, hogy bármi történjék a Svájcz és Franezia ország között kötendő szerződésben, az ezen előnyünkön változtatni nem fog; holott az eddigi helyzet szerint ezt az előnyt elvesztettük volna. Már pedig borkivitelünk Svájezba évenkint átlag 6 millió frankot te^z ki. De itt van a gabna, hüvelyes vetemények, liszt, maláta, repcze, tűzifa, épiüetfa stb. Ezeknek vámtételei mind javultak. Itt van az ökörvám. Ökrökben az évi kivitelünk Svájezba 14 millió frankra rug; 15 frankban kötöttük meg e tételt, holott azelőtt az általános svájczi vámtarifában harmincz frank volt az ökörvám. Van még egy kiviteli czikkünk, melyet nem tudok eléggé gazdáink figyelmébe ajánlani. Ez a tojáskivitel. A tojáskivitel Svájezba 37

s millióra rug. Általában szárnyasaink és tojáskivitelünknek évi átlaga 17 millió forint volt. Ezekre nézve a vámok Svájezban egy frankban köttettek meg. Ezeket a példákat csak azért hozom fel, hogy igazoljam azt, hogy a svájczi szerződés a mai helyzetben reánk nézve jobb; jobb valamennyi félre nézve, de jobb reánk ií. Mintán épen a borvámról szóltam, Szalay Imre t. képviselő úrnak egy kérdésére szándé kozom válaszolni, melyet tegnap intézett a kormányhoz és a mely a mesterséges borok ellen teendő törvényhozási intézkedésekre vonatkozik. Ha történt hiba, mulasztás e tekintetben, úgy abban tényleg én vagyok a hibás, annyiban, a mennyiben, tekintet nélkül a termelési árakra, a szakkörök véleménye folytán kísérletet tettünk arra nézve, ha vájjon nem lebetne-e az osztrák kormányt is hasonló törvényhozási intézkedésre birni. A magyar kormány a tárgyalásokat megindította, a melyek azonban még bevégezve nem lévén, nem lehet a kormány abban a helyzetben, hogy e tekiutetben előterjesztést tegyünk; de ; mindenesetre szemmel tartjuk a dolgot úgy / hogy a mit ezen közgazdasági ág érdekében is szükségesnek tartunk, az a kormány részéről meg is tétessék. Már felszólalásom első részében bátor voltam említeni, hogy első sorban az a kormány óhajtása, hogy nyugat felé szabályozzuk kereskedelmi viszonyainkat és hogy ezután ezen szabályozást a megnyert alapon folytassuk a kelet felé is. Ha Magyarország súlyt helyez arra, hogy iparilag fejlődhessék és emelkedjék, mint a hogy a kormány erre súlyt kell hogy helyezzen, lehetetlen, hogy a kelet píaczait figyelmen kivfíl hagyjuk. Már pedig ezek megnyerése őszinte törekvésünk. Hogy mily formában és mi módon történjék ez, az ma nem képezheti tanácskozásunk tárgyát. És itt Keőthy Ákos képviselő urnak csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ő abban az ítéletben is, melyet a keleti relacziók felkeresését illetőleg fölemlített, túlságba ment át, mert iga.z, hogy akár kereskedőink csekély részvétele miatt, akár más szempontból is meglehetős nagy nehézségekkel kell a kormány törekvéseinek megküzdeni, de tény, hogy e nehézségek a kormány törekvéseit semmi tekintetben sem lankaszíják és hogy a kormány következetesen azon politikai irányt követi, a mely szerint ipari érdekekből is szükségesnek tartja a közelebbi összeköttetést a kelet álla maival és e tekiníben a kormány szívesen nyújt alkalmat, de a nyújtott alkalmat is szívesen használja föí. (Élénk helyeslés.) En azt hiszem, hogy Beöthy Ákos t. képviselő* árnak az öntudatos politika hiányára vonatkozó vádja is túlzás, mert maguk e szerződések is tanúskodnak arról, hogy a kormánynak igenis van czéltudatos közgazdasági politikája. (Helyeslés jobb felöl.) Ezek a kereskedelmi szerződések nyújthatják az alapot, melyen állva, a kormány tovább fejlesztheti e téren tevékenységét és én biztosíthatom a t. házat az iránt, hogy ez az öntudatos közgazdasági és közforgalmi politika minden irányban érvényesülni fog és nem a forma, hanem a lényeg szerint törekszik a kormány arra, hogy Magyarország közgazdasági életét kidomborítva, fejleszsze és fukozza, mert azon határozott meggyőződésben van, hogy csak így lehet Magyarország és a magyar nemzet jövő jólétét, fenmaradását és supprematiáját biztosítani és nem szenved kétséget, hogy ez a politika, a melynek tanújelét a kormány most szolgáltatja, a legalkalmasabb arra, hogy a czélokat biztosítsa. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ma a kezdetén vagyunk; ma 130 millió főnél nagyobb fogyasztási teriilet egyesült barátságos kereskedelmi szerződés megkötésére. Ast hiszem, az ellen a veszedelmes iránvzat ellen ez ff «•