Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

464 581, "i^ 80 ^ 8 Bíé » 1881. d .nében alkalmaztunk, kényszerítettük Romániát is minden szerződés nélkül, hogy Oroszország ellenében ha tárzárt vonjon 8 állategészségügyét szintén javítsa. Ezen eredmények után teli át nincs most semmi ok attól tartani, hogy állat­egészségügyi téren velünk szemben bármely ország részéről akadályok gördíttetnének. Áttérek most már az autonóm politika köz­gazdasági ol4alára. E tekintetben természetesen két irányban kell a viszonyokat szemügyre vennem, egyrészt agrárszempontból, aztán az iparvédelem szempontjából. Agrár szempontból első sorban a némeTörszági viszonyokat kell tekinteni. NémeTörszág volt az, a mely az agrár irányt legtovább vitte és leginkább agrár szem­pontból rendezte utolsó tarifa-reformját is. Agrár szempontból NémeTörszágnak ezélja először is az volt, hogy a mennyire lehetséges, a bel­földi fogyasztást belföldi tertnényékkel elégítse ki, vagy ha ez nem lehetséges, biztosíttassák a belföldi terményeknek meghatározott előny, meg­határozott ár. Ezen agrár-politika sem az egyik, sem a másik irányban nem ért czélt. Nem érte el a czélt az elzárkózás tekintetében, mert épen annyi, vagy mondhatni talán bizonyos években több gabonát vittek be NémeTörszágba, mint az előtt. főkép, ha azt veszszük tekintetbe, hogy a bevitel és kivitel közti különbség döntő tulajdonképen a belföldi forgalomban. De nem ért czélt az árak szabályozása tekintetében sem; mert ugyan­azon években, a melyekben a vám a legnagyobb volt, az árak a legkisebbek voltak. Egyáltalában nem is lehet egy világpiaezi czikkre nézve egyszerű, illetőleg egységes vámokkal meghatározott árakat tixirozni. Meghatározott árakat vámpolitika útján csak ágy lehet biztosítani bármely czikkre, de főkép világkereskedelmi czikkre nézve, ha ugyanazon arányban, a melyben az árak emel­kednek, vagy csökkeniek, egyúttal ugyanazon pillanatban a vámtarifa is változik. A mostani forgalmi viszonyok mellett lehetetlenség ilyen skálaszerű vámtarifát felállítani s ennélfogva az agrárvámok az olyan államban, melyek kül­földi terményekre szorulnak, sohasem fognak czélt érni. De elérte czélját az agrárvám iparvédelmi irányban, illetőleg azon czikkeknél, melyek iparczikkek. A védvámoknak ezélja és hatása a belföldi termelést fokozni. És hogy a védvámok ezen czélukat tényleg elérik, azt nemcsak a német birodalomra, hanem az osztrák••magyarmionarchiára és talán Magyarországra nézve is ki lehet mutatni, a hol a jelenlegi védvámok alapján bizonyos emel­kedést tüntet fel az ipari termelés. Hogy mást ne említsek, a jutagyárak, melyek Magyarorszá­zember 19-és, szombaton. gon keletkeztek, ha nem lett volna védvám, talán egyáltalában nem keletkeztek volna. A védvám-írány különösen NémeTörszágban is kedvező hatással volt. Ezt mutatják a tapasz­talatok, mert nemcsak a technika, nemcsak a forgalom előnyei, melyek sokkal nagyobbak jelenleg, mint voltak húsz évvel ezelőtt, hatot­tak az ipartermelés fokozására, hanem hatottak a védvámok is, hatottak annyira, hogy az elő­állított iparczikkek nem találván elhelyezést a belföldön, a külföldre szorultak s minthogy a vámpolitika természete az, hogy az egyik állam a másik ellen barriér-eket állít, ezen barriér-eken túl nem tudták értékesíteni az iparczikkeket, a minek következtében az árak hanyatlása s ille­tőleg bizonyos iparágaknak lehet mondani bukási állott elő. Ez a közgazdasági előny és hátrány, mely az'autonóm vámtarifának és az autonóm vám­politikának a következése. Most egy fordulat előtt állunk. Hat áll sm szövetségre lép, lemond az autonóm vámtarifák­ról. Ha e szerződéseket részleteikben megvizs­gáljuk, mindenekelőtt constatálni kell azt, vájjon elvi tekinteteken kivűl nagyobb anyagi előnyö­ket nyujtanak-e ezen szerződések, melyek előt­tünk fekszenek, mint a minők voltak eddig'. Ha ezeket vizsgálom, ke'ídem a legkisebb és bennünket legkevésbbé érdeklő államnál, Belgium­nál. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) B Igiuinmal eddig nem volt tarifa-szerző­désünk. A részletekből azt látjuk, hogy ezen­túl lesz több czikkre és pedig olyanokra, me­lyek Magyarországot közvetlenül érdeklik. Föl­említem a juhokat, a melyeknek vámja 2y 2 frank­ról leszállíttatott 2 frankra és az aszalt szilvát, a melynek vámja 25 frankról 15 frankra szál­líttatott le. Beöthy Ákos: Boszniában terem! (Helyes­lés hal felől.) Matlekovics Sándor: Svájezczal való viszonyunkat eddig szintén tarifa-szerződés sza­bályozta. Azon czikkek vámja, a melyek Magyar­országot leginkább érdeklik, ilyenek: a gabona, liszt, bor, fa, Ökör stb. vámja ugyanazon álla­potban marad, mint volt eddig, tehát a helyzet nem lesz rosszabb az előbbinél. (Helyeslés jobb felöl.) Vannak azonban bizonyos alárendeltebb tételek, a melyeknél az eddigi vámok valamivel magasabbak, első pillanatra tehát azt lehet mondani, hogy anyagilag viszonyunk Svájezczal rosszabbodott; de tekintetbe véve Svájez hely­zetét, a mely jelenleg egészen más, mint 1888-ban volt, midőn a szerződés megköttetett; ha tekintetbe veszszük, hogy 1888-ban Svájez, az őt leginkább érdeklő állammal, Franczia­országgal nagy tarifa-szerződésben volt; ha tekintetbe veszszük, hogy nem lehet Svájez

Next

/
Thumbnails
Contents