Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-581
4Q2 681, országos fllés 1891. deczember 19-én, szombaton. politika fejlődésén, azt látjuk, hogy egészen 1876-ig a szabad kereskedelmi irány volt biztosítva azon szerződések által, a melyek annak idején III. Napóleon kezdeményezésére csaknem az összes európai államokkal köttettek, úgy, hogy a kereskedelmi szabadságnak elve, leket mondani, valamennyi európai államban szerződések által volt biztosítva 1876-ig. Azonban a védvámos áramlat, daczára ezen kereskedelmi szerződéseknek, már a 70 es években mutatkozott, de ez nem az osztrák-magyar monarchia részéről indult ki, hanem lehet mondani, világáramlat volt. Hogy ez csakugyan világáramlat volt és unként keletkezett, ennek története röviden a következő. (Halljuk! Halljuk !) A védvámos politika első nyomaira ezen szabadkereskedelmi időszak alatt Olaszországban akadunk. Olaszország, midőn egységes állammá lett, pénzügyi viszonyainak rendezése czéljából a vámokat is fel akarta használni pénzügyi jövedelmeinek szaporítására. Meg lévén azonban a kereskedelmi szerződések által kötve, más útonmódon törekedett jövedelmeit szaporítani. Ezért 1863-ban behozta az őrlési adót és ennek révén 1871-ben a gabonavámot. 1870-ben kezdeményezte azt a nagy mozgalmat különösen az osztrák-magyar szeszkivitel ellen, mely 1871-ben a szesz vámok tényleges felemelésére vezetett. Ugyanakkor honosította meg a dazio di statisticát, mely ellen ugyan valamennyi állam óvást emelt, de a melyet, miután az óvás nem használt, későbben valamennyi áriam meghonosított. A védvámos politika azon első csirája, mely a pénzügyekben jelentkezett, esakhamar áttereitetett a közvélemény terére, még pedig oly eredménynyel, hogy 1876-ban már követelte az olasz közvélemény, hogy a ministetium vizsgáltassa meg az ország közgazdasági állapotát, vájjon Olaszország közgazdagági állapota olyan-e, hogy a szabad kereskedelmi rendszert elbírja? Az enquetet Sciajola, később pedig Luzzatti, a jelenlegi pénzügyminister vezette végig és az eredménye az lett, hogy 1874-ben egy tarifajavaslat készült, mely határozottan védvámos irányban «volt megállapítva és a mely az 1875-ben felmondott szerződés tárgyalása alkalmával már az osztrák-ma»yar monarchiával szemben, mint tárgyalási alap terjesztetett elő, melynek alapján azután a tárgyalások keresztuTItettek. Épen ágy, mint Olaszországban, történt Francziaországban is, hogy 7 a pénzügyi viszonyok követelték a vámok módosítását. Ismerete-, hogy az 1870-iki franczia-német háború, mily óriási költségekkel járt, Mudrony t. képviselőtársam említette, hogy Thiers akkor egy nagyszerű politikát kezdeményezett, a melynek alapján a vámpolitikát tette a pénzügyi rendezés alapjául, de ez tulajdonképen nem így volt. Tbiers ezt nemcsak pénzügyi szempontból kívánta, ismeretes az ő véleménye, mint védvámosnak már az előbbi kormányok alatt. 0, mint védvámos, szerette volna a véd vámokat Francziaországban meghonosítani,de épen csak az 1876-ban lejáró szerződések akadályozván őt ebben, egy egészen új nemét a vámpolitikának inaugurálta, t. i. meghonosította a taxes sur les matiéres brutes rendszerét. Minden kereskedési szerződésben, pl. az előttünk fekvőben is minden államnak megvan az a joga, hogy a mennyiben belső fogyasztási adót állapít meg valamely czikkre, ugyanabban az országban felemelheti a megkötött vámot. Thiers tehát, azt lehet mondani, minden produetiora belső fogyasztási adót honosított meg s ennek révén azután a külföldi czikkeket vámokkal sújtotta. Példaképen felhozom, hogy a szappangyártásra adót vetvén a belföldön, mindazon czikkeket, melyek a szappangyártáshoz szükségesek, megtelelő vám alá vetették. Ezt a rendszert azonban nem találták megfelelőnek s a későbbi franezia kormány azt módosította is. De ez volt Francziaországban az első lépés a védvámos irányú mozgalomra, mely azután kezdeményeztetett s daczára annak, hogy a későbbi kormányok, azt lehet mondani, mindig a szabad kereskedelmi irány hívei voltak, a közvélemény belekényszerítette őket a védvámos irányba, még mielőtt más államok egyáltalán védvámokat hoztak volna be. Még egy országot akarok felemlíteni, mely a védvámos, a prohibitiv iránynak kezdeményezője a ez a szabadelvű Nagy-Brittannia. NagyBrittannia az európai protectio rendszerében nagy szerepet játszik. Nagy-Brittannia volt az, mely a hetvenes években meghonosította az állatbeviteli korlátozásokat, melynek révén NémeTörszág és Francziaország is az állategészségügyi forgalmat megnehezítette, illetőleg tökéletesen megszüntette. így álltak a dolgok körülbelül a 70-es évek elején, midőn az a nagy közgazdasági válság állott be, mely az 1873-iki krach neve alatt ismeretes. Az 1873-iki kraeh után mutatkoztak első ny T omai annak a mozgalomnak, mely az osztrákokat védelmi irányba terelte a kereskedelem terén. Az 1873-iki közgazdasági válságokait Ausztriában a védvámos párt első sorban a szabad kereskedelmi irány hibájául rótta fel. Ugyanakkor 1875. vége felé megindultak a tárgyalások a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása czéljából, a melyeknek eredménye az 1878. évi vámtarifa, a melyet annak idején is, ma is protectio-tariíának jeleztek és azt hiszem, hogy ha azt mai szemekkel nézzük, talán nem két kézzel, hanem sok kézzel nyúlnánk
