Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-581
4g0 5 ^* országos "lés. 1S91. deczember 19-én, siombaton, pamutárúk, selyemárúk, női köpenyek és felöltők, prémárúk, zsebórákra való stb. üvegek, fedél-pala, vasárúk, fémáruk, varrógépek, színházi látcsövek, ezeruza és könyvek kötésénél. Pedig, t. ház, az ország megkövetelte volna, hogy ezen alkalommal visszamenjünk legalább is az 1882-iki tarifára, mert hiszen az 1887-iki tarifa, mint harczi tarifa állíttatott fel, hogy azzal kényszerítsük a külállamokat \a velünk való szerződésre. És íme most, mikor, az alka loui itt volt, Ausztria részéről nem engedtetett meg több, mint ezen csekélység, melyet felolvastam. Ez is érdekes tanulság. Ebből megtanulhatjuk azt, hogy a midőn mi Ausztriával alkudozunk, azt, a mi kezünkben van, mindaddig ne adjuk ki kezünkből, míg biztosítékokat nem nyerünk Ausztriától, hogy annak ellenértékét meg fogja fizetni; mert ha ezt nem teszszük Ausztriával szemben, akkor azon ellenértéket tőle jószerivel soha meg nem kapjuk. Nem folytatom, t. ház, a tanulságok felsorolását. Még esíik egy rövid pillantást akarok vetni a jövőbe, hogy lássuk: minő kilátásaink vannak nekünk e szerződések következtében. Az tagadhatatlan, t. ház, hogy miután a végzetes iránytól visszafordultunk, ez már magában véve is nagy dolog. De ha a jövő fejleményeket nézzük, egy sötét pont tűnik elénk a látó határon, t. i. Amerikának harczi szervezkedése Európa ellen. Ennek hatása már most is mutatkozik, pl.: a sertésbeviteli tilalom megszüntetésében, melyről a közgazdasági bizottság jelentése részletesen szól. Meg is érdemli a dolog, hogy figyelembe vegyük. Mi történt ? NémeTörszág kényszerítve érezte magát és mi is kényszerítve éreztük magunkat a tilalom megszüntetésére, mert Amerikának oly eszközei vannak, hogy az összes európai államokat kényszerítheti, hogy azt tegyék, a mit nekik parancsol. Ezen amerikai szervezkedéssel szembe i a jelen vámszerződések mindenesetre óriás vívmányt jelentenek. De, t. ház, ez csak a kez detnek a kezdete. Ez csak alap, melyen tovább kell építeni. Mindaddig czélt nem érünk, míg hasonló szervezkedést nem hozunk létre, mint Amerika velünk szemben. Hivatkozás történt a ministeri indokolásban, de másutt is a Mac Kinley bilire, mint a mely főoka volt a jelen szerződések létrejöttének. Ha ez volt a főindoka, akkor nekünk az amerikai állásponttal szemben mégis csak valami vívmányt kellett volna elérnünk. Láttuk azonban, hogy nem értünk el semmit, mert hiszen az xlmerikából való behozatallal szemben semmiképen sem vagyunk a külföldi piaezokon megvédve. Azok a vámleszállítások nekünk előnyünkre vannak ugyan, de előnyére vannak Amerikának is, tehát ránk nézve precariusak. Miért nem értünk el tehát ez irányban semmit? Ha ezt. kérdezzük, akkor megint az a bűnbak áll elő, melyet már annyiszor voltam kénytelen említeni, t. i. Ausztria. Nagyon termé • szetes, hogy NémeTörszág nem zárhatja be kapuit Amerika előtt, a míg nálunk egyenértékű kárpótlást nem nyer. Miután pedig az osztrákok épen a német iparczikkekkcl szemben a vámok leszállítását csökönyösen ellenzik: NémeTörszág természetesen nem helyezkedhetik oly álláspontra, mely őt Amerika boszújának tenné ki, a nélkül, hogy itt kárpótlást nyerne. Ha ezen viszonyokat alaposan megfontoljuk, mindenesetre igen komolynak fog mutatkozni a veszély, mely bennünket fenyeget. De én, azt hiszem, azért nem kell kétségbe esnünk. Magyarországnak', hála Isten, van egy fegyvere, a melylyel igenis kényszerítheti Ausztriát, hogy ő is alkalmazkodjék azon igényekhez, melyeknek kielégítésétől nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Európa jövője függ, hogy Amerika szervezkedésével szemben mi is hasonló módon szervezkedjünk. Mi ez a fegyver? Az önálló vámterület. Én az önálló vámterűlet híve levén, természetes, hogy a t. ház valami nagy súlyt nem fog arra fektetni, ha ennek előnyeit illustrálom. De nem a magam szempontjából beszélek, hanem egészen elfogulatlan, pártszínezet nélküli szempontból állítom fel a kérdést. Hát nem épen az önálló vámterület e az az egyetlen fegyver, melylyel Ausztriát arra kényszeríthet] ük, hogy oly kereskedelmi politikát folytasson, a mely azután lehetővé fogja tenni azon európai szervezkedést, a melyhez ma az első lépést megtettük ? Nemsokára itt lesz az idő, midőn Ausztriának a kereskedelmi szerződést felmondhatjuk és ha akkor azt felmondjuk, úgy alkudozzunk, mintha idegen felek volnánk s ellenértékeket állíthatunk szembe ellenértékekkel; akkor meg fogjuk látni, hogy mi lesz az, a mihez Ausztriának egyáltalában joga lehet és az nemcsak, hogy a jelenlegi állapotot nem fogja elérni, hanem messze el fog maradni még attól is, a mivel 1878 előtt birt. Mindezek után, t. ház, a miket párttekintet nélkül- voltam bátor előadni, méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval a saját pártálláspontomat is jelezzem. (Halljuk! Halljuk!) Már kifejtettem azt, hogy azon czélokat, melyeket a kormány mostani előterjesztésében vall, én Magyarország szempontjából helyeslem s hogy azokat nem helyeselni tulajdonképen nem is lehet. Továbbá Id van mutatva minden irányban az, hogy a szerződéseknek gyakorlatilag jelentékeny hasznuk lesz úgy a magyar
