Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-581
458 581. országos ülés 181)1. decaemlter 19-én, Síoml>»toAe következtében Magyarország szenvedett, kinek, illetőleg minek tulajdonítsuk. Erre nézve a felelet nagyon könnyű, meri hisz hogy Magyarország saját érdeke ellené ben oly politikára adta magát, mely nyers terményeit a külföldről kizárta és ennek következtében azok árát óriási mértékben lenyomta, másfelől pedig lia ezen igen nagy áldozatokat még azzal tetézte, hogy az osztrák ipar javára fennálló vámokat felemelték és ez által még nagyol;!) mértékben károsíttatott Magyarország; ha ily politikára, adta magát Magyarország, ezt bizonyára nem másért tette, mint Ausztriára való tekintetbői, Magyarország be! izonyította, hogy Ausztria iránt való tekintetből, vagy helyeseimen mondva a monarchia kedvéért az áldozatkészség legutolsó, legszélsőbb határáig ment el; ellenben Ausztria mit bizonyított be? Azt, hogy a testvérállam érdeke iránt absolute semmiféle érzékkel nem bír, bebizonyította, hogy azt legutolsó fillérig kizsákmányolni kész, sőt hogy a jó barátság fejéhen megköveteli azt, hogy Magyarország magát érte állandóan feláldozza. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát ez így van — és most nem pártszemponthói, nem is Magyarország szempontjából beszélek, hanem az összmouarehia szempontjából — kérdem, hogy a monarchia léte és biztonsága melyik félen nyugszik biztosabban? Azon-e, mely a másik felet tönkretenni kész, vagy azon-e, mely a másik félért, illetőleg az összmonarchia kedvéért az áldozatkészség legutolsó határáig elment? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez így van és a monarchia létének és biztonságának alapja csakugyan Magyarország, a mit ezek után kétségbevonni többé uem lehet, akkor azt kérdem,vajjonszabad-eMagyarországot a monarchia biztonságának biztos alapját kizsákmányoló vámpolitika által meggyengíteni és tönkretenni. Én azt hiszem, hogy nemcsak Magyarország, de a monarchia szempontjából is a felelet csak az lehet, hogy nem szabad; ezt a közgazdasági irányt tehát tovább folytatni nem szabad. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igazságot r követelünk! Justitia reguorum fundamentum. Én a magam részéről elismerem azt, hogy Ausztria és Magyarország közt bizonyos solidaritás létezik, a mennyiben a mit az egyik állam termel, azt a másik fogyasztja. Ha tehát az egyik fél prosperál, biztosabb és jobb vevője a másik félnek. De azt sem tagadhatja senki, hogy ép e viszonynál fogva, — hogy tudniillik az egyik fogyasztó, a másik termelő, — érdekeink sok tekintetben homlokegyenest ellentétben állanak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nekem nincs kifogásom az ellen, hogy az ellentétes érdekek, ha lehet, egymás iránti engedékenység útján egyenlíttessenek ki. De csak az igazság alapján. A mi kedvezményt mi adunk, annak megfelelő engedményt kell kapnunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a megoldásnak azt a módját, mely eddig divatos volt, hogy tudniillik Ausztria mindig megköveteli, hogy Magyarország térdet és fejet hajtson az ő érdekei előtt, ezt nemcsak Magyarország, hanem a monarchia szempontjából sem tartom elfogadhatónak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, a legelső és legfontosabb tanulság, melyet az előadott tényekből levonni lehet. De ezzel kapcsolatban áll még egy másik tanulság is. Köztudomású és a ministeri indokolásban ép úgy, mint az előadó úr előterjesztésében hangsúlyozva volt, hogy a védvámos irányzat felburjánzásának egyik fontos indoka, vagyis ürügye az volt, hogy a többi európai államok is védvámos elzárkózási politikát követnek. Nevezetesen a kormány előterjesztésében világos hivatkozás történik Thiers politikájára, mint olyanra, a mely indokul szolgált azon védvámos mozgalomnak is, mely Ausztriában keletkezett. Ezenkivííl KémeTörszág elzárkózási, vagyis védelmi politikájára történik minduntalan hivatkozás. Az 1887-iki tarifa, vámfelemeléseivel együtt, épen ezen úgynevezett német védelmi politikára való hivatkozással hozatott be. Ha valaki azt a politikát, a melyet Ausztria követett, össze meri hasonlítani azzal, melyet annak idejében Thiers inaugurált, vagy Bismarck követett, akkor az én nézetem szerint ez vagy a legborzasztóbb rövidlátóság, vagy a legvakmerőbb szemfényvesztés. Mert, t. képviselőház, az a politika, melyet a hetvenes években Thiers inaugurált, a Ieggenialisabb politika volt, a melyet a jelen század ismer. Ezen politikával Thiers elérte azt, hogy az 5 milliárd hadisarezot dús vámjövedelmekkel behozta és igen rövid idő alatt visszafizettette és elérte ezt a nélkül, hogy Fiancziaország iparának ártott volna, sőt ellenkezőleg használt és elérte azt, hogy a franczia iparczikkek a német piaezra dobatván, ez által azok a milliárdok rövid idő alatt visszaszivárogtak Francziaországba. Ez, t. ház, valóban geniaiis dolog volt és épen ezen politikának a sikere volt az, mely rábírta Bismarckot, hogy vén nap jaira nemzetgazdának álljon be és utánozza Fraucziaországot. E tárgyra vonatkozólag már bátor voltam egy ízben itt e házban nyilatkozni és akkor kifejtettem azt, hogy NémeTörszág politikájának tulajdonképeni czélja nem az elzárkózás volt, hanem az, hogy miután a birodalom egységesen megalkottatott, de ennek saját jövedelmi forrásai nem voltak s ennek