Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

448 ^1* '""szápos ölés 1891. deczeniber 19-én, szombaton. Varasdy Károly jegyző (olvassa a jegyző­könyvi kivonatot). Elnök.* Ha nincs észrevétel, a jegyző­könyvnek ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a közgazdasági bizottságnak jelentése: »a német birodalommal, Olaszország­gal, Belgiummal és a Svájezezal kötött kereske­delmi szerződések beczikkelyezésóről« szóló 837., 838., 839. és 840. számú törvényjavaslatok tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasott­nak méltóztatik tekinteni és így az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság elő­adóját illeti. Perlaky Elek előadó: T. ház! Midőn közgazdasági életünk minden részét mélyen érdeklő jelen törvényjavaslatot a ház közgazda­sági bizottsága megbízásából bevezetni szeren­csém van, mindenekelőtt legyen szabad azon nagyfontosságú tényre, melyet a szerződések létrejötte, a részletektől eltekintve, már magában képez, reáutalnom, mint oly tényre, mely a nemzetgazdászat történelmében egy új korszak hajnalát jelzi, messzeható áldásos sugaraival. (Halljuk /'Halljuk.') Évek óta óhajtva vártuk ezen szerződése­ket; feszült figyelemmel kísértük az ismét és ismét felvett tárgyalásokat és aggódva tekin­tettünk azon nehézségekre, melyek azok ellen részint állami financiális szempontokból, de több­nyire csak helyi és osztályérclekből támasztattak. És a sok sikertelenség után már-már félnünk lehetett attól, hogy az lSS92-ik év, a melyben Francziaország szerződései letelnek és ott az általános vámtarifákat módosítani, vagyis a véd­vámosság irányában emelni szándékoznak, ben­nünket szövetségeseinkkel, talán épen viszály­ban, vagy legalább készületlenül fog találni. Es íme, mielőtt még az új év beköszöntött volna, a ház asztalán feküsznek és tárgyalás alá jutot­tak a német birodalommal, Olaszországgal, Svájezezal és Belgiummal kötött kereskedelmi szerződések, melyeknek nagy és örvendetes fon­tosságát és nagy hatását jelentékenyen emeli az a nagy terület, melyekre azok kiterjesztetnek. Összesen 133 millió lélek által lakott öt ország egyesül kereskedelmi viszonylataik rendezésére, és lép egymással szorosabb viszonyba. Az így létrejött szerződések, hazánk lakosainak számát levonva, 115 millió által lakott óriási területen hiztosítnak terményeinknek piaezot és miután azokban a legkövetkezetesebb viszonossága a leginéltányosabb kölcsönös tekintet egymás érde­keire, különösen egymás speciális termékeire a legteljesebb mértékben érvényesül: ezen körül­mény a szerződéseknek kétségtelenül hosszabb időre talán még az azokban kikötött időn túl is szilárd alapot biztosít. Különösen NémeTörszág­gal szemben bírnak e szerződések kiváló jelen­tőséggel, azért is, mert azon irányban voltak viszonyaink a, legziláltabbak. Mióta 1878-ban az 1868-iki szabadirányú vámszerződésünk letelt, azóta kereskedelmi összeköttetéseink úgyszólván csak évről-évre tengődtek, folytonosan a leg­nagyobb bizonytalanság kártékony nyomása alatt, a mely megbénította a kereskedelmi és vállal­kozási szellemet és bizonytalanná tette még a gazdaság vezetésében is minden előre törekvő lépésünket. E helyett ezen szerződések hosszabb időre biztos alapot nyújtanak és így méltán mondhatja a közgazdasági bizottság, hogy már magában e tény rendkívüli és jótékony jelentő­séggel bír. (Helyeslés a jobboldalon.) De egy­úttal nem csekély fontosságú e szerződések léter jöttének folyományában még azon előny is, hogy azok alapján jövőre a keletre irányuló kereskedelmi politikánkat, nyugot felé biztos lévén, sokkal biztosabb alapra leszünk képesek fektetni. (Helyeslés jobb felől.) Azonban, t. ház, ezen gyakorlati előnyök mellett nem kisebb, sőt ha lehet, még nagyobb jelentőséggel bír ezen szerződéseknek ethikai hatása és pedig két irányban. Egyik felől abban, hogy azok azon merev védvámos politikára, mely Amerikában, Franezíaországban és NémeTörszágban is utóbbi időben oly nagy túlsúlyra emelkedett, hatalmas csapást mérnek és reményt adnak arra, hogy azon szabadelvű irány, a mely ezekben, habár kisebb mértékben, de mégis érvényre emelkedett, mind szélesebb és szélesebb kört fog meghódítani és elementáris erővel fog előre törni; mert csak AZ lehet jól felfogott közgazdasági politika, a mely a közérdeken és egyúttal a hiimanismus követel­ményein alapúi. (Helyeslés jobb felől.) A második ethikai eredmény ezen szerződé­sekből az, hogy politikai viszonylataink szö­vetségeseinkkel ez által erősebbekké s kedve­sebbé lesznek, mert kétségtelenül és tényleg nagyon zavarta azt azon visszás helyzet, hogy közgazdasági összeköttetéseinkben az egyetértés hiányzott és ezekben gyakran oly viszályok merültek fel, melyek e politikai összeköttetés értékét is nagy mérvben csökkentették. Midőn tehát ezt a jelen szerződések bensőbbé teszik, ez által egyúttal az európai békének az eddiginél is biztosabb garantiát nyújtanak. Mindezek, t. ház, általános értékű vívmányok a szerződő felek mindegyikére kihatok és ezekből mi is kivehetjük a minket megillető részt, ha egyrészt viszonyainkat kellőleg ítéljük meg, közgazda­sági jelentőségünket az európai piaezon túl nem becsüljük és másrészt kereskedőink és gazdáink képesek lesznek az itt nyújtott előnyöket ki­használni. A mi az egyes szerződéseket illeti, ránk

Next

/
Thumbnails
Contents