Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-557
38 SS!, omfigos ttlés 1891. október 1-éa t szerdán. delmi források befolyására bizton számítunk és a melynek befolyására azon nagy jelentőségnél fogva, melylyel az államvasutak nemcsak közgazdasági életünkre, hanem mint az államvagyonnak legnagyobb és legjelentékenyebb tényezőjére, financiánkra bírnak, bizton számítani is kell. (Élénk helyeslés és tetszés u jobbóldalon,) Ugyancsak nettóban változatlanul irányoztuk elő több más üzem és gazdasági ág és jövedék tiszta jöveelmét is. így változatlanul vettük fel a bányászatból, pénzverésből, vasmtívekből és az állami lótenyésztő intézetekből eredő jövedelmeket, a pénzügyi tárcza kezelése alatt levő állami birtokok jövedelmét pedig, az eladásokra való tekintette], 165.000 írttal lejebb szállítottuk. Ellenben a várható jövedelmet, a növekedő irányzat és az eddigelé elért eredményekre alapított biztos számítások alapján, magasabbra irányoztam elő egyes más üzemnél. így 35.000 írttal a diósgyőri gyár jövedelmét, 30.000 írttal az államvasutak gépgyárának jövedelmét, 119 000 írttal az állami erdészet jövedelmét, 86.000 írttal pedig a postatakarékpénztárnak csak átfutó jelleggel biró jövedelmét, a mely intézet — s ezt örvendetesen kell eonstatálnom — már 1892-ben abba a helyzetbe jön, hogy a postaforgalmi pénzekből annak idején rendelkezésére bocsátott összegek visszatérítését megkezdhesse. (Tetszés a jobboldalon.) A pénzügyi tárcza körébe tartozó adók és jövedékek közül — nettóban beszélek — 593.000 forinttal kisebb összeggel irányoztam elő az egyenes adók jövedelmét, mert a mint ezt már többször említettem, az osztrák államvasút államosítása folytán a nyilvános számadásokra kötelezett vállalatok adójánál és az általánns jövedelmi pótadónál kisebb bevételre számítunk. Ha másrészt azonban figyelembe veszszük azt az állandóan növekedő irányt, mely a házadónál és a kereseti adónál mutatkozik és mely nemcsak több évi eredmények által, hanem az újabb előírási tételek által is igazolva van: az egyenes adók fejében előirányzott összes állami bevételeinknek legjelentékenyebb tényezőit képező összegek pontos befolyására annyival inkább merek minden körülmények közt számolni, mert itt nyert kifejezést azon többlet, mely a horváTörszági földtehermentesítési pótlékból fogja ezentúl megilletni a közös államkincstárt. A fogyasztási adókból eredő jövedelmet 1,100.000 írttal emeltem, daczára annak, hogy a phylloxeravész pusztításai következtében a boradó jövedelmét 400.000 írttal voltam kénytelen apasztani. Jelentékenyen emelhettem azonban egyrészt a húsadót, (Mozgás a szélső baloldalon.) másrészt a czukoradót és a szeszfogyasztási adót, miután ezen adónemek jövedelmei emelkedést mutatnak s miután az 1891-ik évre előirányzott öszszegnél már a folyó évben is, nagyobb összeget értünk el. (Helyeslés jobb felől) Ugyancsak a pénzügyi tárezánál, növekedő irányánál és az eddigi eredménynél fogva, a minden valószínűség szerint várható jövedelemre való tekintettel 660.000 írttal emelhettem a bélyeg és illeték jövedelmét, valamint 220.000 írttal, vagyis nettóban 154.000 írttal a sójöve(lékből várható bevételt. A többi tárczák közül csak azt említem fel, hogy 79.000 írttal emelkednek a vallás- és közoktatásügyi ministerium bevételei, 22.000 írttal a honvédelmi tárcza és 9.000 írttal a belügyi tárcza saját bevételei. Az igazságügyi tárczának saját bevételei azonban 214.000 frtnyi apadást mutatnak. Ezen apadás azonban kizárólag annak tulajdonítható, hogy az 1890 : XLIII. tcz. határozmányainak megfelelőkig a büntetéspénzek ezentúl már nem ennél, hanem az együttes könnyebb kezelés érdekében a pénzügyi tárezánál fognak elszámoltatni. Átmeneti bevételeink 306.000 frtnyi emelkedést mutatnak. Ezekre nézve le/yen elég megjegyeznem annyit, hogy ezeknek legjelentékenyebb tényezője, az államjavak eladásából eredő jövedelem, ismét 500.000 írttal kisebb összegben, vagyis 2,500.000 írttal irányoztatott elő. Ebből a két és fél milliónyi előirányzatból egy millió forintot meghaladó owz&g már nem újabb eladásokra, hanem, miután — a mint ezt már voltam bátor a t. képviselőháznak elmondani — felhagytunk azzal a rendszerrel, hogy az államjavak eladásából resultáló követeléseket pénzintézeteknél számoljuk le, hanem a kincstár saját számlájára kezeli a hátralékokat, a régibb eladásokból esedékessé váló részletekre és kamatokra esik. Minthogy ezt a rendszert jövőre is követni szándékozom, remélem, hogy ha nem is teljes összegében, de legnagyobb részben ez a 2,500.000 forint az államjavak eladásának folytatása után, ha nem is örök időkre, de legalább hosszú időre állandó jövedelmet képez, a melyre a legközelebbi években biztosan számíthatunk ; mert — a mint mondám — ez nem új eladásokból, hanem a régiebbeknek ezentúl esedékes részleteiből származó, tehát a pénzügyi politika szempontjából is a legkifogástalanabb forrásból ered. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha az előadottak után összevonom a főbb eredményeket, az 1892-ik évi költségvetés mérlege a következőleg alakúi. (Halljuk! Halljuk!) A rendes kiadások — kerek összegekben leszek bátor szólni — 368,100.000 forintot, a rendes bevételek 389,528.000 forintot mutatnak, úgy, hogy a rendes kezelésben a felesleg 21,428.000 forintot tesz. (Éljenzés jobboldalon.) Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, t. ház, minden exposém alkalmával megmondtam, hogy
