Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-580
438 580. országos ülés 1891. doczemfcer 18-án, pénteken. dolgon segíteni, a mely szerint a szülők felmentésével az iskolafentartók teljesítsék ezen hozzájárulási kötelességet. Az iskolafentartók fizessék ez összeget és azoktól szedjék be. Természetesen, ez a módosítványom csak a legutolsó esetben teendő fel szavazásra. De meggyőződésem szer.nt én ezt jobbnak tartom, mint a törvény szövegét. Miért? Azért, mert az iskolafentartók, a kik fizetni fogják 100 gyermek után a 15 forintot e czélra, vagyis a tanítók nyugdíj-alapjára, ezen iskola fentartók nemcsak azon apákból állanak, a kik gyermekeiket iskoláim küldik, hanem e teherben különbség nélkül tartozik minden ember osztozni. Már pedig, ha a községi testűletek tartoznak az utezavilágítás terheit maguk viselni, miért ne tartoznának a szellemi világossság terjesztésére épen oly közösen áldozni, mint más egyéb ezé lókra? (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) De van még egy másik előnye is e módosításnak. A szegény gyermekek szülőit teljesen felmenti ezen teher fizetése alól sén, azt hiszem, legalább is igazságos, hogy a közterhekben birtokaránya szerint osztozzék minden ember. Ajánlom tehát módosítványom elfogadását arra az esetre, ha mindkét módosítvány, melyet én ennél jobbnak tartok, elvettetnék, (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa): Módosítványt beadja Hock János. A 10. szakasz 2. bekezdése kihagyandó és helyette teendő: a hozzájárulási díjat kizárólag az iskolafentartók fizetik és azoktól szedendő be. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szó illeti még a minister urat, ha kíván szólani, továbbá az előadó urat és Kiss Albert képviselő urat. Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Tisztelt ház! Ha arról volna szó, hogy a tandíjat egyáltalában meg lehetne szüntetni; hogy az általános tankötelezettséggel szemben teljesen ingyenes iskoláztatást lehetne életbeléptetni: akkor feltétlenül én is a mellett szavaznék; (Helyeslés.) mert egyáltalában nagy anomáliának tartom, hogy mikor általános tankötelezettség van az elemi iskolákra vonatkozólag, másrészt ezen kötelezettséggel szemben az elemi iskolákban tandíjak is szerepelnek. Ámde nem úgy áll a helyzet; méltóztassanak akárhová tekinteni, igen kevés elemiiskolát fognak találni, a hol tandíj nem létezik. (Helyeslés.) Ezen tandíj pedig tudvalevő dolog, változik 50 krajczártól egész 2 forintig. Tehát arról van most szó, hogy ezen tandíj, a mely amúgy h megvan, még 15 krajczárral pótoltassák az illetők által azért, hogy a tanítók megfelelő nyugdíjban részesíttessenek. En megvallom — hiszen tegnap megmondtam— hogy igen nehezen határoztam el magamat ezen intézkedésnek a törvényjavaslatba való fölvételére, de elhatároztam arra magamat azért, mert más forrásra szert nem tehettem és mivel megvagyok győződve, hogy azok, a kik amúgy is 50 krajezártól 2 forintig terjedő tandíjat fizet nek, ezt a 15 krajezárt könnyen megfizetik. (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalról.) De azután van magában a törvényjavaslatban enyhítő intézkedés. Tudniillik elsősorban e 15 krajezárt a szülők tartoznak fizetni, de ha a szülők szegények, akkor az iskolafentartó tartozik azt fizetni; továbbá benne van az is, hogy az iskolafentartók a bírságpénzekből pótolhatják azt. Ennek következése az lesz, hogy az iskolamulasztásokat jobban fogják ellenőrizni, mint eddi"' történt és ennek folytán az iskolalátogatotíság fog előmozdíttatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Felhozatott továbbá az is, hogy hiszen az óvodákban alkalmazott óvók és óvónők ellátásáról is lesz szó, hogy ezek is nagy mértékben fogják a nyugdíjalapot terhelni, ha e megterheltetéshez az állam a maga részéről hozzá nem járul. Ha méltóztattak e kérdést a vitába behozni, akkor annál méltányosabb, hogy a szülők a nyugdíjalaphoz még valami pénzteherrel hozzájáruljanak. Mert az óvodába járó gyermek után nem fogják fizetni a 15 krajezárt és midőn ugyanazon szülők gyermekei később az elemi iskolába járnak, akkor fogják a szülők leróni azt a kötelességüket, a mely kétségkívül őket is terheli az óvodai gondozás szempontjából. Azt is hallottam, hogy megszégyenítő intézkedés a tanítókra nézve, hogy az ő nyugdíj ok biztosításához a szülők, vagy az iskolafentartók is hozzájáruljanak. Ha ez áll, akkor a jelenlegi egész állapot legalább igen nagy részében megszégyenítő. Hiszen méltóztatott az én hozzájárulásommal is elfogadni Irányi Dániel képviselő úr azon javaslatát, hogy ott, a hol a tanítói fize tés egyrésze a tandíjból kerül ki, illetőleg a hol a tanító arra van utalva, hogy a tandíjakból éljen meg, ez összeg is felvétessék a fizetés azon részébe, a mely beszámíttatik. Ha tehát ezt elfogadtuk, miért ne lehetne a nyugdíjalapot ily czímen a 15 kros befizetésekkel is növelni? Polónyi t. képviselő úr egyenesen kérdést intézett hozzám az iránt, miért nem birom magam elhatározni arra, hogy a szükséges összeget felvegyem az állami költségvetésbe és erre kérjem a t. ház hozzájárulását. Azt hiszem, eddigi működésem bizonyítja, hogy közoktatási szükségletek fedezése szempontjából tudtam határozottan eljárni ott, a hol annak szükségét láttam. Méltóztassék visszagondolni az utolsó három év költségvetésére; e három év alatt a
