Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-580

4g4 &"(>• országos ülés 1891. űecíember 18-án, pénteken. ország népeinek szívében, a mely időben ő szolgálta ;i haza közügyét, kérem, cselekedjék, ne töiődjék semmi néven nevezendő ellentétes nyilatkozatokkal, semmiféle vallási kellemetlenségekkel, hanem adjon be egy törvényjnvasla'ot, mondja ki, hogy Magyarország elemi népnevelése állami feladat (Helyeslések hal felöl.) a vegyen fel a budgetjébe 8—9 millió forintot, a mibe kerülni fog ez az állami feladat. Szűnjék meg a szűkkeblűség a vallásfelekezetek között, mert mint az imént mondtam, először is az ember magyar embernek születik, azután keresztelik el valaminek és miután az állam a magyar állami eszme érdekében fogná a nemzedéket nevelésben részesíteni és ezáltal nagy Magyarország helyzetét biztosítaná, azt hiszem, hogy nem lenne magas Kárpátoktól Adriáig olyan ember az országban, ki ezen intézkedését a t. minister úrnak rossz néven venné. Mert, t. ház, szükséges volna, hogy" az utókor úgy beszeljen, hogy gróf Csáky Albin minister^ége alatt jött fel az a nap, mely megérlelte a magyar állami eszmét, mert: Magas Kárpátokon, Adriának partján Magyar szó hangzana Minden ember ajkán. Hogy így legyen, ennek érdekében ismét kérem a minister urat, hogy a 15 kros secatnra mellőzésével egészségesebb dolgot találjon ki. Szükség esetén addig is elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Távol áll tőlem a szándék, hogy a t. előttem szólott által felvetett nagy kérdésekhez,mint az oktatás államivá tételéhez, avagy a tanulmányi alap jogi természetéhez akarnék ezúttal szólani; csupán annyit jegyzek meg, hogy ha ideális szempontból az állami oktatásnak vagyok híve, mégis Magyarországon, hol még nem vagyunk oly előhaladott stádiumban, a közoktatás terén a felekezetek részéről felajánlott succursust az állam részéről megtagadna tónak nem tartom. Nem is szándékozom hosszasabban a kérdéssel foglalkozni; csak egy tiszteletteljes kérelem az, a mit a minister úrhoz akarok intézni és mely arra vezet, hogy röviden felszólaljak. Magam részéről soha sem mulasztottam el a kedvező alkalmat arra, hogy Magyarországnéptanítói karának érdekében, a mennyire csak lehetséges, a törvényhozás segélyét igénybe vegyem. Tudom, hogy az ékesszólás fegyverét nem szükséges M gyarországon csatába vinni akkor, ha épen ezen osztály sanyará helyzetéről van szó s azt akarjuk igazolni, hogy a tanítók helyzetén segíteni kell. Nem is szándékozom tehát ezzel bővebben foglalkozni, ez is eléggé ventillálva volt; hanem a miért röviden felszólalok, ez: a democraticus haladásnak alaptörvénye — nem mi találtuk fel, de alkalmaznunk kell — az, hogv a közoktatást mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, de azt, hogy általános kötelező oktatás legyen, semmiféle törvénynyel depopularisábni nem szabad. Előttünk áll a kérdés: helyes-e az, hogy a törvényhozás akkor, midőn a nemzet a közadó természetű kiadásoktól, új adók behozatalától, vagy az adók fokozásától a legnagyobb mértékben irtózik: épen a közoktatás^; 1 kapcsolatosan új adót hozzunk be? Én, midőn azt az álláspontot foglalom el, hogy ennek csakis a költségvetésben vari helye és essakis az állam vehet részt a nyugdíjnak ily módon való rendezésében, kérdem — mert nem tudom felfogni — mi lehet az indító ok, midőn itt azok, a kik különben más alkalommal a legnagyobb susceptibílitással teszszük meg a nehézségeket az iránt, hogy új adókat nem szavazunk meg, a költségvetési tételeket ne emeljék, kik azonban a közoktatás terén a legnagyobb készséggel hoztuk meg a nemzet számára az áldozatokat; midőn mi kifogásokat nem teszünk; mikor magunk kívánjuk, hogy a kormány maga vegye be a tételt: mi lehet oka annak, hogy a kormány ettől mégis vonakodik ? Erre vonatkozólag kérek a minister úrtól felvilágosítást. A mi a költségvetésbe való felvételt illeti, mellőzve minden egyéb kérdést, meggyőződésem szerint az az adózó polgár, a kinek gyermeke nincs, az természetesen az állam terheiben kisebb mértékben vesz részt és nem találom méltánytalannak, hogy az, a ki vagy egyáltalán nem alapított családot, vagy a kinek gyermekei nincsenek, a közoktatási ezélokhoz hozzájáruljon és ez által igyekezzék az állam terhein könnyíteni. A magam részéről ezt oly fontosnak tartom, hogy leszámolok még azzal is, hogy bármiféle szemrehányás illessen bennünket, mi kötelességünknek ismerjük névszerint azon t. képviselő urakkal számolni, kik a közoktatásügynek ily módon való megterhelése által azt kívánják elérni, hogy népszerűtlenné tétessék a szülők előtt is a tankötelezettség szüksége. S azért nem tekintek arra, hogy a kormánynak opportunnsnak látszik-e, hogy ebből egy porával később legyen törvény, mi kötelességünknek ismerjük névszerinti szavazással ä kérdés eldöntését kérni. Óhajtanám, hogy e tekintetben a controversia felvilágosíttatnék; különösen óhajtanám ismerni a t. minister úr álláspontját, mi lehet indoka annak, hogy midőn mi egyhangúlag óhajtjuk, hogy az állam vállalja magára e terhet, midőn hajlandók yagyunk azt készségesen megszavazni: a ministerium az, mely vonakodik a költségvetésbe felvenni ezt a tételt,