Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-580

428 680. országos ülés 1891. deezemner 18-án, pénteken. ezen javaslat elfogadásából több kár, vagy haszon származik-e? Ezen 15 krajezárnak évenkinti beszedése először is igen sok ódiumot fog hozni a tanítótestület azon tagjaira, kik ezen összeget a növendékektől beszedik. Felfoghatjuk mi ezt itt más szempontból, de künn az életben, gyakorlati téren azt fogjuk tapasztalni, hogy ha a szülők meg fogják tudni, hogy ezen összeg a tanítók nyugdíjigényeinek kielégítésére szedetik, ennek ódiuma első sorban a tanítók ellen fog fordulni, a kiknek pedig most is igen sok kellemetlenséggel kell pályájukon megküzdeniük és a kik bizonyára nem érdemlik meg, hogy újabb és újabb kellemetlenségeknek tétessenek ki. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondhatnák erre, hogy ettől megkímélhetik a tanítókat az iskolafentartó hatóságok, mert a 10. §-ban az az intézkedés is ben foglal tátik, hogy ez a hozzájárulási díj másod sorban az iskolafentartóktól szedendő be. Azok az iskolafentartók már idáig is túl vannak terhelve-, az állam a népoktatás kiadásait oly nagy mértékben terhelte már át az iskola-fentartókra, hogy meggyőződésem szerint azon terheknek minden csekély összeggel leendő növelése magának a tanügy fejlődésének szolgál hátrányára. (Helyeslés a szélsH baloldalon.) Ha meg méltóztatnék nézni az elemi iskolák legtöbbjét, legyenek azok bár községiek vagy felekezetiek, azok alapját a községekben egy úrbéri féltelek utáni földbirtok képezi. Azon 16 — 20 holdnyi föld évi jövedelméből kell az iskolákat legtöbb egyháznak és községnek fentartani. Ha az iskolafentartók legalább azon csekély kedvezményben részesülnének, a melyet tudtommal minden államban élvez az oly alap, melynek jövedelme iskolafentartásra fordíttatik, t. i. hogy adózás terén némi előnyben részesíttetnének: akkor nem szólanék 5 ámde nálunk még annak a kevés földnek évi jövedelme is kétszeresen van megadóztatva. Sújtják a rendes állami adóval, mint bármely más czélra szolgáló föld jövedelmét, de sújtják azon kívül még egyenérték] adóval is. E csekély földbirtok jövedelme ily módon még kevesebbé tétetvén, a községi és egyházi tagok áldozatkészsége már a legnagyobb mértékig igénybe vétetett. Ne méltóztassanak elfeledni azt se, hogy nem rég alkották meg a kisdedóvodákról szóló törvényjavaslatot s ama kisdedóvodák felállítását első sorban az illető községekre és felekezetekre hárították. Ha e téren is újabb terheket rónak rajok, tartok tőle, hogy ez az újabb teher, bár az nem nagy, mégis a tanügynek nem fejlődését, hanem inkább fennakadását fogja eredményezni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Le vau továbbá fektetve e szakaszban még egy harmadik oly intézkedés is, mely a szakasz elfogadását előttem nehézzé teszi. Azt mondja nevezetesen, hogy az esetben, ha a 15 krajezárt sem a szülőktől beszedni nem lehet, sem az egyház, sem a község, szóval az iskolafentartó testület nem akarja azt a sajátjából fizetni, abban az esetben az iskolafentartóknak szabadságában áll ezen díjak fedezésére az iskolamulasztásokért beszedett bírságpénzeket igénybe venni. Én azt hiszem, hogy ez a harmadik módszer a három között talán a legrosszabb. Emberbaráti czélok teljesítésébe ütközik az végeredményében. Hiszen az iskola-mulasztásokért beszedett bírságokból befolyt összeget legtöbb helyen az iskolaszékek eddig a vagyontalan, szegény árvák tankönyvekkel és ruházattal való ellátására fordították, vagy e czímen nem szedtek be semmit, minthogy a közigazgatási hatóságok részérő! az iskolaszékek kellő támogatásban sok helyen nem részesültek. Elismerem, hogy az állam háztartásának mérlegét a t. közoktatásügyi ministernek szem előtt kell tartania. Tisztelettel méltánylom azon kijelentését is, melyet e házban tenni méltóztatott, mely szerint »a legnagyobb sajnálattal kell kijelentenie, hogy semmiféle olyan módosítváuyt nem tehet magáévá, mely a pénzügyi mérleget alterálná és annak eredményét megváltoztatná« és hogy: »hosszú ideig maga is rendkívül nagy töprengésben volt a felett, hogy újabb jövedelmi forrást nyitni képtelen lévén, az iskolába járó tanulók után 15 krajezár szedessék be a tanítói nyugdíjalap javára.« De ezen kijelentés daczára nem tudom megegyeztetni sem a méltányossággal, sem az igazsággal, hogy az állani ezen czímen újabb teher viselésével ne járuljon ez ügyhöz. Miről van itt szó, t. ház? Eddig csakis a tanítók nyugdíjáról s a tanítók özvegyeinek s árváinak gyámpénzzel ellátásáról volt intézkedve. Erre a czélra adott t az állam éveakint 150 ezer forint járulékot. Es most a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi minister azt mondja, h&gy az állam nem áldozott-e akkor, midőn ezen 150 ezer forintnyi évi járulékot, mely csak tiz évre adatott volt, most állandóvá teszi? Bocsánatot kérek, ezen törvény által egy egészen új testületnek — s adja isten, hogy mentől nagyobb számú tagjai—vonatnak be ezen uyugés gyámintézet keretébe. Ezek a kisdedóvodai tanítók és tanítónők, a kiknek létszáma leliet, hogy ezrekre fog szaporodni. Mit adna az állam ezen kisdedóvodai tanítók és tanítónők részére, hogy a czél eléressék? Hisz a 150 ezer forint évi járadék az vJemi iskolai, tanítókat és azoknak özvegyeit és árváit illeti. Hát midőn az állam kisdedóvodákat akar felállítani; mikor mindnyájan óhajtjuk,hogy ezen kisdedóvodák nemcsak tanügyi, hanem emberbaráti czélból is mentül nagyobb