Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-579

416 SÍ9. országos ülés 1891. áecísember l?.én, csütörtök 5 n. abban térünk el egymástól, hogy a tanítók életpályájához kötött nehézségeket és fáradozásokat fel szobi Sásainkban, felfogásunk szerint különféleképen jellemezzük. De bármennyire eltérjenek is e jellemzésben a felfogások, abban megegyeznek, hogy most is alkalmazhatók a tanítókra Erasmus szavai: »Vajli ki adná fejét a tanítás nehéz mesterségére, ha más életpályát találhat és kenyerét más úton megszerezheti *?!« Mert, t. ház, a míg a hivatalos jelentésekben azt olvashatjuk, hogy Magyarországon a tanítói osztály fele, számra nézve mintegy 5.200, a törvény által biztosított minimalis összeget, t. i. a 300 forint congruát sem élvezheti: addig Magyarországon a tanítói pálya fejlesztéséről s az ezzel szorosan összefüggő tanügyi igények fokozásáról szó sem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig már nemcsak ministeri ígéret, hanem egy életben lévő törvény tette kötelességévé az államnak, hogy a tanítók fizetését legalább 300 forint minimális congruában állapítsa meg. S daczára annak, hogy a törvény ezt már több, mint húsz évvel ezelőtt kimondotta: Magyarországon ez azon alkotott törvények közé tartozik, melyek végrehajtására a kormány soha gondot, vagy fáradságot nem fordított. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, nem a törvények hozatala az, a mi a tekintélyt az államhatalomnak megadja, hanem a törvények szigorú végrehajtása. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minek állítunk fel ideális rendelkezéseket a törvényekben, ha az államnak sem akarata, sem kellő erélve nincs arra, hoffv ama törvenyéket végre is hajtsa és hajtassa. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Avagy, t. ház, nevezhető-e másnak, mint egyszerűen a kormány részéről felállított kortespolitikának az, (Ellenmondások a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a midőn a tanítóknak már 2(1—22 évvel ezelőtt kilátásba helyezte a 300 forint, fizetési congruát, de azt végre nem hajtotta. Jó reményekkel táplálta a tanítókat, daczára annak, hogy azok kenyérért sürgették a kormányt s a helyett, hogy ezen 300 forintnyi congruát életbeléptette volna, mintegy 5.200 tanítót tett ki a nyomornak, hogy 300 forinton jóval alul maradó fizetéssel tengessék életüket. (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Sőt ba a hivatalos jelentésből a végleteket vesztük, egynéhányának évi fizetése a természetbeli járandósággal együtt — vagyis természetbeli járulékát átszámítva készpénzre —• 50 forintot nem halad meg. No, t. ház, mikor a leo-utolsó szolgalegény, vagy napszámos többet kereshet a esaládja részére egy vagy két hó alatt, mint a tanító egész év alatt: (Igaz ! Igás ! bal felöl) akkor lehet-e képzelni, hogy müveit, intelligens ember, vagy legalább oly ember, kitől az intelligentia bizonyos fokát megvárjuk, vállalkozzék és képes legyen az új nemzedék értelmi kiképzésére ; hogy kiszolgáltassa magát és családját az ínségnek ily nyomorult csekély fizetés mellett. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hiába beszél nekem bárki az iskolák fejlesztéséről, magának az iskolának sem külső, sem belső fejlesztése nem fog a tanügynek annyit használni, mintha a tanítói pályát fisirozzuk és a tanítóknak az existeneiáját lehetőleg biztosítjuk. (Helyeslés bal felöl.) Mert a jó iskola nem függ mástól, mint a jó tanítótól. De vájjon ki követelheti a mai világban, midőn az anyagi érdek és a kenyérkereset szokta az embert az életpályák megválasztásában vezetni, hogy egy ember kitegye magát és családját a nélkülözésnek és oly életpályát válaszszon, a hol nemcsak kellő anyagi eredményeket nem fog a maga részére biztosítani, hanem e mellett még az erkölcsi tekintély hiányának érzetében is kell kötelességét teljesítenie. Mert sajnos, hogy a társadalom legnagyobb része a tanítói pályát még most sem sorolja a qualifikált pályák közé, a mint ezt egy törvényben maga a t. ház és a t. kormány is kimondotta. De bizonyítja ezt az is, hogy ha a tanítók érdekében kell valamit előhozni, akkor ezt csak Kégl György t. képviselőtársam mentegető szavaival teszszük: »kellemetlen kötelességet kell teljesítenem, de mivel a választások közelednek és fel vagyok kérve, nem tehetek egyebet, mint hogy pártállásom tiszta, ártatlanságának és szeplőtlenségének fentartásával hozzájárulok a 35 éves javaslathoz«. (Élénk derültség és tetszés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon) Azt mondja a t. minister úr a többek közt, hogy Komlóssy t. képviselőtársamnak az a megjegyzése, hogy a kormány évekkel ezelőtt más álláspontot foglalt volna el a közoktatásügyi bizottságban mint ma. nem helyes, mert nem a kormány, hanem Kovács Albert volt ki a közoktatási bizottságban, azt a nyilatkozatot tette, hogy igenis a tanítók nyugdíjalapja már annyira felszaporodott, hogy az minden további hozzájárulás nélkül elegendő alapot nyújt a nyugdíjigények kielégítésére. Nos hát én teljesen igazat adok a minister úrnak, hogy a néptanítók lapjában megjelent közlemény nem a kormány nézetének tolmácsolása, hanem Kovács Albert t. képviselőtársam nézetének reproductioja volt. De itt engedje, meg a t. minister úr, hogy egy megjegyzést tegyek tegnapi felszólalásának.