Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-578

S7S. erissígos ülés 1891, deoisember ÍS-án, »ierdá» 897 a tanítók helyzetének javítása terén. (Helyeslés I ioftfe /eZőZ.) Madarász József jegyző: Szederkényi • Nándor! Szederkényi Jíándor: T. ház! Igen röviden fogok végezni. Ha a közoktatási mintatér ár, Kaas Ivor b. t. kéyviselőtársam és az előttem szólott igen t. képviselő úrnak egy speciális kérdésére felvilágosító nyilatkozatot tett volna, most nem venném igénybe a t. ház becses figyelmét és türelmét; azonban ily körülmények közt észrevételemet meg kell tennem. De bátor vagyok észrevételt tenni a t. minister úrnak azon nézetére is, melyet Apponyi t. képviselőtársam indítványa fölött kifejezett, hogy t. i., ha ő azt a határozati javaslatot aláírná, szegénységi bizonyítványt állítana ki a maga részéről. Ez körülbelül annyit tesz, hogy a kik azt a határozati javaslatot pártolják, szegénységi bizonyítványt kívánnak a t. minister úr részére kiállítani. Már t. minister úr, ezt elfogadni nem lehet. A t. minister urat, úgy látszik, az a határozati javaslat, vagy talán Apponyi képviselőtársam felszólalása kissé idegessé tette és ennek tulajdonítható az az elodázó nyilatkozat, melylyel Apponyi t. képviselőtárS'im indítványára válaszolt. Ha a t. minister úr törvényjavaslata nem foglalna magában annyi hátrányt, sőt merem mondani, annyi sérelmet némelyekkel szemben, akkor a t. minister úr bátran beszélhetne úgy, a mint beszélt, hogy t. i. egy sürgető határozati javaslat, mely arra czéloz, hogy ezen hiányok, ezen sérelmek, ezen hátrányok rövid idő alatt igazíttassanak ki, szegénységi bizonyítvány a t. minister úr számára. De a midőn a, felszólalásokból is látszik, a midőn előttem szóló t. képviselőtársam épen most a kormánypárt részéről eonstatálta, hogy ő is csak azért járul hozzá, mert ez jobb a réginél, de nem tagadja, hogy lehetne jobbat is létrehozni és akarna is jobbat létrehozni, csakhogy a jelen körülmények közt ő is, ép úgy, mint mi, vagy Apponyi t. képviselőtársam megelégszik avval, a mi előttünk van, nehogy ezt is koczkáztassuk, miután nagyobb mévű munkálatokra most, az év utolsó napjaiban már csakugyan nincs idő és nehogy e miatt az életbeléptetés hátramaradást szenvedjen : már engedjen meg a t. minister úr, hogy ily körülmények közt, a midőn mi a ház által arra kívánjuk őt utasíttatni, hogy e hiányok, e sérelmek pótoltassanak, helyesen kiigazíttassanak, ez a határozati javaslat, a melyhez én is szívesen hozzájárulok, szegénységi bizonyítvány kiállítása volna, arról szó sem lehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha a t. minister úr azon nézetben van, j hogy ő most csakugyan nem képes ezt kiigazí• tani, kijavítani és csak tiz év múlva lenne képes arra, már akkor engedelmet kérek, ha azt mondom, hogy ez igenis szegénységi bizonyítvány kiállítása ezen országgyűlés részére. (Igáz! Ugy van! a szélsőbalon ) T. ház! Előttem szólott Kaas Ivor b. és Dániel Márton t. képviselőtársaim felemlítették a polgári iskolai tanárok ügyét s ezt érintve, rámutattak arra, hogy ebben az esetben még az államnak megterheltetése sem fogna előállani, ha a törvényhozás az ő kérvényük szerint intézné el az ő nyugdíjaztatásuk ügyét. A t. minister úr igazán — egy t. képviselőtársam használta e kifejezést — nagyon uniformisai* álláspontot foglal el e tekintetben és óvakodik a különbségektől, a melyek ez által a nyugdíjtörvényben talán létrejönnének. Ha a t. ház nem fogadná el az általunk netalán majd beadandó s a néptanítók szolgálati idejének leszállítását czélző indítványunkat, nagyon természetesen a magam részéről külön fogom indítványozni azt, hogy szállíttassák le a szolgálati idő azokra nézve, kikre nézve még az állami teher sem áll útjában annak, hogy nyugdíjképességük a 30-ik évvel kezdődjék, t. i. a polgári iskolai tanárok részére. A t. minister úr az uniforrairozás miatt természetesen fázik ez indítványtól. Már előttem szólt t. képviselőtársam kiemelte azt, hogy c különbségnek nem éppen a törvényjavaslat az oka, hanem létrejön a különbség magának a közoktatási törvénynek következtében is. Hiszen a közoktatási törvény élesen megkülönbözteti a polgári iskolai tanárokat a népiskolai tanítóktól. En nem fogok a különbségeknek fejtegetésébe bocsátkozni és ezeket magyarázni, hogy indokoljam azt, hogy ha mi a polgári iskolai tanárokra nézve különbséget teszünk, ezzel talán a nyugdíj-törvény egyformaságán ejtünk sérelmet; nem fogok ebbe belebocsátkozni azért, mert azt már maga a törvény rég megoldotta és azok úgy sem fontosak. Hanem én a minister úrnak ajánlok egyet, (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy a magyar törvénykönyvből a városoknak és községeknek a polgári iskolákra nézve fennálló kötelezettségét törülje ki; mert ha a minister úr a polgári iskoláknak a népiskoláktól való különállásától annyira fázik, hogy még a nyugdíj-törvényben sem engedi meg azok tanárai részére a megkülönböztetést, akkor ennek nagyon természetes következménye az, hogy fölösleges a törvényt az összes községek és városokra nézve akként szövegezni és fentartani, a mint az van, mert az mintegy tévútra vezetés. Miután a polgári iskolák tanárai az ő kárelmükben világosan kifejezték azt és az ő