Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-556

866. OTsiáges ülés 1891. oitőTber 8-án, kedden. S9 azt az ideális gondolatot veszszük tudomásul, hogy figyelemre méltó túlkiadások nincsenek? Csak azt az észrevételt vagyok bátor tenni, hogy mind a zárszámadási bizottságban, mind a házban való tárgyalás e tekintetben felfogásom szerint teljesen felesleges. De ha ez már így van, ám legyen, de ho^y az még a főrendiházhoz is átküldessék, az igazán semmi értelemmel sem bír. Én tehát azt óhajtanám, hogy ha a ház megkapja ugryan időről időre ezt a jelentést, változtassa meg eddigi eljárását oly kérdésben, a melynek a határozat hozatalára valóságos sub stratuma, nincs. (Helyeslés a baloldalon.) Csanády Sándor: T. ház! Én nem fogadhatom el az előttem szólt t. képviselőtársam nézetét azon oknál fogva, mert ha már egyszer tudomásul veszünk valamely dolgot, nekünk feladatunk és kötelességünk azt a főrendiházzal is közölni, hogy a főrendiház is megmondja reá a maga nézetét. Elnök : T. ház ! Én a tanácskozás rendjére vagyok bátor megjegyzést tenni. Mióta a háznak ezen intézkedése életbelépett, az volt a gyakorlat, hogy a zárszámadási bizottságnak adattak ki mindenkor ezen jelentések s a bizottság azután megtette ezekre a maga észrevételeit és indítványát. Már most, ha az indítvány úgy szólt, mint pl. most is szól, hogy a jelentés tudomásul vétessék és a főrendiházzal közöltessék: nagyon természetes dolog, hogy azt ignorálni nem lehet. Az áll, hogy ily jelentésekkel bizonyos idő telik el, úgyszólván fölöslegesen, a mennyiben tulajdonképen a bizottságokhoz kellene a jelentéseknek menni és a bizottságnak alkalma nyílik azután jelentésében kiemelni, ha van valami kiemelni való és midőn a bizottsági jelentés a ház elé kerül, minden képviselőnek módja van arra észrevételét megtenni a nélkül, hogy talán aránylag csekély kérdésekből hosszas viták és előadások támadjanak. Ez volt az eddigi gyakorlat és én nem követhettem más eljárást. (Helyeslés.) Wekerle Sándor pénzügyinmister: T. ház! Méltóztatnak emlékezni arra, hogy még alig múlt néhány esztendeje, midőn az egész államháztartás menetében zavarokra szolgáltató túlkiadásokkal találkoztunk és ezek akkor jutottak a törvényhozás egyes tényezőinek és így ezen t. háznak is tudomására, midőn megfelelő intézkedéseket tennie a tekintetben máinem lehetett, hogy ily túlkiadások elő ne forduljanak. A t. ház határozatán s illetőleg — mivel ehhez a főrendiház is hozzájárult — országos határozaton alapúi az, hogy a számvevőszék évnegyedenkint tegyen jelentést az előfordult túlkiadásokról s a pénzügyminister évenkint terjeszsze elő a túlkiadásokra nézve a kezelési kimutatásokat, hogy a ház azoknak előre tudomására jusson és a netalán szükséges intézkedéseket megtehesse. Azt hiszem, magát ezt az intézkedést, mely országos határozaton alapul, Horánszky Nándor t. képviselőtársam sem kívánja megváltoztatni. Ezt az intézkedést lényegében íentartandónak vélem; mert igaz ugyan, hogy, legalább tudomásom szerint, ma nem fordulnak elő oly túlkiadások, melyek szigorú ellenőrzést tennének szükségessé, de elvégre is állami intézményeket nem egyszer vagy másszor előforduló ideiglenes alkalmakra szoktunk berendezni, hanem azért, hogy az államháztartás rendes menete minden körülmények közt biztosítva legyen. (Úgy van! jobb felől.) Az országos határozat nem intézkedik az iránt, hogy miként tárgyaltassék az állami számvevőszéknek évnegyedenkint, és illetőleg a pénzügyministernek évenkint beterjesztett jelentése. Az eddigi eljárás az volt, hogy ezek a jelentések a zárszámadási bizottsághoz utasíttat tak, a zárszámadási bizottság ezeket vizsgálódása tárgyává tette s azután jelentést tett a képviselőháznak, azt mondván, hogy : a tárgyalás folyamán nem merült fel olyan incidens, a melynél fogva külön határozatot kellene provokálni, kérlek tehát, t. képviselőház, vedd tudomásul ezt a határozatot és közöld azt a főrendiházzal is. Miután ez volt mindig az eljárás, azt hiszem, hogy a középen van a helyes út. Nem tudnám elfogadni azt, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam mondott, hogy az ily jelentés, úgy, mint a kezelési kimutatás egyszerűen csak kiosztatnék a képviselők között, a nélkül, hogy bizottsághoz utasíttatnék. Nézetem szerint leghelyesebb lenne, ha a t. ház azt az eljárást követné jövőre, hogy szintén zárszámadási bizottsághoz utasíttatnék ugyan a jelentés s a bizottság azt tárgyalás alá venné, de csak akkor tenne a t. házak előterjesztést, ha valamely intézkedés szükségét látná fenforogni. Ezzel elesnék a kérdésnek az a része is, hogy a jelentést a főrendiházzal kellene közölni. A jelen esetben azonban kérem, méltóztassék a határozatot úgy meghozni, a mint azt a zárszámadási bizottság ajánlja és a mint a t. elnök úr a dolog természetének megfelelőleg a kérdést feltenni óhajtotta. Jövőre, midőn ily jelentés beterjesztetik, lenne esetleg helyén — a mennyiben a t. ház ezt elrendelni méltóztatik — a zárszámadási bizottságot oly értelemben utasítani, a mint azt jelezni bátor voltam. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: T. ház ! Én sem Horánszky Nándor t. képiselőtársamnak, sem pedig a t. pénzügyminister úrnak indítványához nem járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky t. képviselőtársam azt kívánja