Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-574

Síé, orstágos ttlés 1891. deescemtoer f«én, mrdán. 3Í6 erkölcsi hasznot, a mely szerintök egy világ­kiállítással járna? Ez az első előzetes kérdés. A második kérdés, a melyre kel], hogy választ kérjünk az, hogy minden körülmények között akarnak-e t. képviselőtársaink ilyen nagy­szabású kiállítást rendezni, vagy pedig csak a gr. Zichy Jenő képviselő úr által felemlített combinatioban, azaz egy kiállítási részvény­társasággal? Az első esetben tudniillik, ha minden körülmények között világkiállítást akar­nak rendezni, az ő feladatuk az, hogy szemben a kormány előterjesztésével, mutassanak be a maguk részéről oly törvényjavaslatot, melynek értelmében a kormány útasíttatik, hogy világ- : kiállítást rendezzen és hogy ezen világkiállítás­nak költségeit az állami budgetbe beállítsa. Ezt a törvényjavaslatot mi majd odautasítjuk a pénzügyministerhez és a pénzügyi bizottsághoz és feszült figyelemmel várjuk az eseményeknek további folyását. Ha pedig t. képviselőtársaink ily lépésre még sem határozhatnák el magukat, akkor lehetetlen, hogy észre ne vegyék azt az egyenesen comicus ellentétet, mely az általuk használt Szólamok és azoknak indokolása között észlelhető. (Mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk!) Azt mondják példái! igen hangosan: be kell mutatni a millennium alkal­mából az egész világnak — a mi pedig csak világkiállítás útján mutatható be — hogy itt egy civilisált és előrehaladott nemzet lakik; aztán kissé halkabban hozzáteszik: hiszen nem jár semmiféle pénzbeli risicoval. Már pedig kérdem: ha pénzbeli risicoval járna is, talán akkor nem kellene bemutatni a világnak, hogy itt egy civi­lisált és előrehaladott nemzet lakik? (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondják továbbá: ide kell hívni az európai tőkét, hogy lássa, hogy itt nagyszerű alkotásokra nyílik még tér és bő alkalom; aztán hozzáteszik szintén valamivel halkabban: hiszen lesz rá kiállítási részvény­társaságunk. Már pedig kérdem: ha kiállítási részvénytársaságunk nincs, hát akkor nem érde­mes a vállalkozó európai tőkét Magyarországra figyelmeztetni? Vannak aztán — és ezeknek phan­tasiája a legmerészebb — a kik azt mondják: az európai békének egyik biztosítéka lesz ez a világkiállítás... Beöthy Ákos: Senki sem mondta! Neményi Ambrus: Gr. Zichy Jenő mondta I (Halljuk! Halljuk !) De ezek is aztán hozzáteszik: mindez pedig másoknak a eontójára történik. Ámde kérdem: hogy ha ez mind a mi saját eontónkra történnék, nem volna-e érdemes akkor is, hogy a világbékét egy új biztosítékkal el­lássuk ? Szükséges tehát tudnunk, hogy t. ellen­feleink milyen kiállítást akarnak és ha világ­kiállítást terveznek és ha egy világkiállítás csak­ugyan annyit ér, a mennyit ők mondanak: váj­jon magukra veszik-e annak az indítványnak a felelősségét, hogy egy világkiállítás költségeit ezen ország adófizetői elviseljék? (Helyeslés jobb felöl. Egy hang a baloldalon: Hogyne!) Erre a kérdésre tessék válaszolni igennel vagy nemmel; e körül forog első sorban az ügy eldöntése. Mert hiszen a gr. Zichy képviselő úr com­binatiojáról, mint a parlament elhatározásának alapjául szolgáló tényről nem lehet beszélni. Azt a bizonyos részvénytársaságot nem ismer­jük, feltételeit idáig nem vizsgálta meg senki és azt még sem lehet kimondani, hogy a kor­mány előre is köteleztetik, látatlanba kötelez­tetik, hogy ennek a még nem létező társaság­nak a még nem létező feltételeit elfogadja. Ha pedig evvel a eonsortiummal a tárgyalások ered­ményre nem vezetnének, akkor ki akarják-e mon­dani az urak, hogy a kormány menjen és ke­ressen új consortiumot és mindaddig sem világ­kiállítást, sem más kiállítást Budapesten ne rendezzen, a míg csak ilyen consortiumra nem akad ? (Tetszés jobbról.) Mindezekre a kérdésekre válaszolni keli, még- pedig nem általános szólamokkal, nem eli­chékkel, nem örök igazságokkal, (Tetszés jobb felöl.) hanem concrét javaslatokkal és számok­kal. És én az ügy érdekében sürgősen kérem t. képviselőtársainkat, hogy ezen tervekkel és számbeli adatokkal — a mennyiben azok. egy­általában léteznek — a mai diseussio alkalmá­ból kilépni szíveskedjenek. (Helyeslés jobb felöl.) Most pedig lehetőleg röviden indokolni kívánom azon felfogásomat, hogy ha már kiállí­tást rendezünk, ez csakis országos kiállítás lehet. (Halljuk! Halljuk !) Az ügy körűi eddig felmerült motívumok három csoportra oszthatók. Vannak politikai motívumok, vannak gazdasági motívumok é r vannak végre a főváros életéből merített motí­vumok. Az én igénytelen néztem szerint e há­rom csoportbeli motívumok — mindegyik külön­külön és valamennyi együttvéve — csakis az or­szágos kiállítás mellett szólanak és ezt akarom a t. ház engedelmével tőlem telhetőleg bebizo­nyítani, (Halljuk! Halljuk!) Potitikai motivumok működtek közre az újabb időben rendezett valamennyi nemzetközi kiállításnál. Még csak nem is a nemzetközi po­litika érdeke; még csak nem is egy egész nem­zet politikai érdekei, hanem némelykor talán egy bizonyos kormánynak politikai érdekei. Nem tartanám magam feljogosítva, hogy e helyen más nemzetek belpolitikai viszonyait tárgyaljam; azonban úgy hiszem, nem lépem túl a diseretio határait, midőn ráutalok, hogy például az 1889-iki párisi kiállítás egyéb jók között a boulangismus tönkretételét eredményezte. Más országban pél-

Next

/
Thumbnails
Contents