Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-556

§2 m. országos ülés 1891. nktóber «>An, kedden. kar kiegészítésére, e tisztikar és ezen nemzeti intézmény iránti előszeretetből a törvényjavastot elfogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Csanády Sándor: T. ház! Nekünk oda kell törekednünk, hogy e nemzet minél előbb önálló hadügygyei, pénzügygyei, kereskedelemmel és külképviselettel bírjon. Ez feladata, sőt kötelessége minden magyar hazafinak. És minthogy a jelen törvényjavaslat egyik eszköze annak, hogy a honvédség képes legyen minden körülmények között megfelelni hazafias kötelességének, én azt elfogadom. Elfogadom oly figyelmeztetéssel, hogy a minister úr, ha a közös hadseregből tesz át tiszteket a honvédséghez, azok ne csak névben, hanem érzületre nézve is magyarok legyenek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. B. Pejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Bár a t. ellenzék is elfogadta törvényjavaslatomat és bár Nagy István képviselő úr egyes állításait már Thaly képviselő űr igyekezett megczáfolni: hátor vagyok még néhány szóval válaszolni beszédjének némely kijelentésére. Azt mondj'a Nagy István és Thaly képviselő úr is, lioíry ez csak ideiglenes intézkedés. Ez tévedés. E két törvényjavaslat, mely egymással szoros kapcsolatban van, állandó intézkedés annyiban, hogy először a honvédség alsóbb tiszti rendfokozatában mutatkozó hiányokon segítve legyen, másodszor annyiban, hogy igen sok ifjúnak azon óhaja, hogy a honvédségben szolgálhasson, teljesíthető legyen. Mert igen sok egyéves önkéntesből lett közös hadseregbeli tartalékos tiszt megfordult nálam azon kéréssel, hogy a honvédség tettleges állományába áthelyeztessék, eddigelé azonban ez lehetséges nem volt, miután törvénybe ütközött, ezentúl pedig lehetséges lesz és azt hiszem, hogy ez által nemcsak a honvédség tisztikarának legalsóbb rendfokozatában mutatkozó hiányon lesz segítve, de egyúttal azon fiatal emberek óhaja is teljesíthető lesz, kik a honvédségnél tettlegesen szolgálni óhajtanak. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a Ludovica-akadémiában kevés a hely. Én megengedem, hogy a helyek száma nem túlságos, azonban ne méltóztassék elfelejteni, hogy a törvényhozás tavaly előterjesztésemre a létszámot jelentékenyen emelte, még pedig évfolyamonkiut 60-ról 90-re. Most pedig csak első éve annak, hogy 90 fiu vétetett fel és azt hiszem, hogy mielőtt c részben komolyan vr.lami változtatást iniciálnánk, mégis csak be kell várnunk az említett intézkedés hatását. Én azt hiszem, hogy a jövőben mutatkozó fogyaték pótlására teljesen elegendő lesz egyelőre a Ludovica-akadémiában elhelyezett növendékek száma Az én számításaim szerint a fogyaték a honvédségi tisztikarban, a lovasságot és a gyalogságot egybe véve, körülbelül nem egészen 100-ra fog rúgni évenkint. Ezen fogyaték pótlásáról gondoskodni! k kell és gondoskodva lesz oly módon, hogy először a Ludovica-akadémiából kilépett növendékek, másodszor a honvédség és a közös hadsereg tartalékából lesznek beoszthatok a tisztek a honvédség tettleges állományába és azonkívül még a közös hadseregből áthelyezendő és védkötelezettségöknek eleget tett hadapródokkal és tisztiekkel is kiegészíthető lesz a honvédségi tisztikar. Ezen az úton számításom szerint bőven fogjuk fedezhetni az évi fogyatékot. Hogyha a törvényhozás ezen javaslatomat elfogadni kegyeskedik, akkor legalább emberi előrelátás szerint segítve lesz a jelenlegi bajon, a mely már most mutatkozik. Olyan elem, a mely a tényleges állományba tisztté lett volna kinevezhető, elegendő számban nincs, a közös hadseregből pedig a mostani törvény szerint senki át nem helyezhető, míg a 10 évet le nem szolgálta, akkor pedig, ha nem kapitányi, legalább is főhadnagyi rangban van, nekünk pedig főleg hadnagyokban lévén hiányunk, azon kell lennünk, hogy ezen állásokat betöltsük és meg vagyok győződve, hogy ezen az úton ezéluukat elérjük. (Helyeslés.) Azt méltóztatik mondani, hogy alig lehetséges a szülőknek fiaikat, ha esetleg a katonai pályát választották, a Ludovika akadémiában elhelyezni. Ez, t. ház, tévedés. A helyeknek három kategóriája van. Vannak először is kincstári helyek, bár igaz, hogy aránylag csekély számban, de a pénzügyi viszonyok eddig nem engedték, hogy ezeket a helyeket szaporítsuk. Vannak azon kivíü alapítványi helyek, a hol a szülők amúgy sem fizetnek semmit. Van azon kivíü a törvényhozás által rendszeresített 23 fél és 23 egész fizetéses hely. A félfizetéses helyekre évenkint esik 300 frt. Ezt az összeget, azt hiszem, a szülők sokallni nem fogják. (Ellenmondások bal felől.) Ha sokallják, arra csak azt mondhatom, hogy a gyermekek nevelése egyáltalában bizony pénzbe kerül. A mint említettem, egész - fizetéses hely mindössze csak 23 van, a hol 600 frtot fizetnek. Pedig legyen meggyőződve a t. ház, ha nem 600, hanem 800, vagy 1000 frt volna az ellátási díj, még akkor is elegendő számmal találkoznának szülők, kik gyermekeiket ezeken az árakon is elhelyezni óhajtanák, mert ebben eddig sem volt sohasem hiány. A míg pedig elegendő számmal jelentkeznek, addig, iüegvallom — a mint ezt már bátor voltam a t. házban kijelenteni — nem tartanám indokoltnak a Ludovica-akadémiában az ellátási,