Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-573
678. orsaágos ftlésf Í8É1. deezember 7-én, hétíSu. 2Q9 gyilkosságok fordulnak elő a közös hadseregben és azt kívánja, hogy a minister terjeszszen elő adatokat. Hogy az öngyilkosságok a közös hadsereg körében mily nagyszámnak, arról egy külföldi író: Longe, ki katonai orvos, nemre? megjelent munkájában feltűnő adatokat találunk, E szerint Ausztria-Magyarországban a közös hadseregben minden 100.000 emberre esik 149 öngyilkosság, ellenben NémeTörszágban 67, tehát83-mal kevesebb, mint nálunk; Olaszországban 40, Franeziaországban 29, Belgiumban 24, Angliában 23, Oroszországban csak 20, vagyis minálunk több, mint hétszer annyi öngyilkosság fordul elő a hadsereg körében, mint a muszka hadseregben, a hol a kanesuka dívik. Mit jelent ez, t. ház? Ez egész Európa előtt bevádol minket, hogy nálunk a hadseregben olyanok a viszonyok, hogy hétszer annyi embert kergetnek a halálba, mini Európa bármely más államában és mint ott, a hol a legnagyobb az öngyilkosságok száma. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Mit mutat ez? (Halljuk! Halljuk!) A törvényhozásnak kötelessége kinyomozni, hogy e vádak igazak-e, vagy sem és ha igazak — P e( iig azok, mert hivatalos statisztika alapján vannak összeállítva — akkor a rendszerben, a fegyelem kezelésében, a bánásmódban kell, hoiry végtelen embertelenség legyen folyamatban, {Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melyet a törvényhozásnak tűrnie nem lehet. (Úgy van! a széhőbahn.) Hiszen azoknak az öngyilkosoknak, a kiknek a katonai igazságszolgáltatás, hiányainál fogva elöljáróikkal szemben soha sem szolgáltat igazat, sőt ha panaszkodni mennek ellenük, még üldöztetést szenvednek és elnyomják őket, azoknak a vére nemcsak elöljáróikat fecskendezi be, hanem a mi homlokunkra és arczunkra is visszahull, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) mert a nemzet ránk bízta őket, hogy megvédelmezzük és ha már kiszolgáltattuk a közös hadseregnek, tudjunk legalább Őrködni a felett, hogy ne kergessék őket a halálba. (Élénk helyeslés bal felől. Mozgás jobbról.) Ha az ember a gyakorlótérre megy ki, különösen mikor az újonczokat szokták kiképezni és kivévén az óráját, megszámlálja: nincs a legsz bb augusztusi estén annyi hulló csillag, mint a mennyi ütést, rúgást és pofont, kiosztani szoktak a gyakorlótéren. (Élénk derültség. Igaz! Úgy oan! bal felől.) Mindez nyilvánosan történik, daczára annak, hogy rendeletek vannak arra, hogy a legénységg-el tisztességesen kell bánni, hogy őket insultáíni nem szabad. Miért vannak a rendeletek? Miért hirdeti az egész társadalom a humanismust, hogyha ilyesmivel találkozunk; ha az emberi méltóság itt lépten-nyomon eltiportatik; ha a durvaság a legénységet kétségbeesésig üldözi és a halálba kergeti. (Élénk helyeslés bal felől. Nagy zaj és mozgás jobbról.) De a törvényhozás nemcsak ebben a tekintetben mulasztott. Mulasztott abban is, hogy nem élt azun jogokkal, a melyeket a törvények neki ma is nyújtanak. Ilyen az 1867 : XVIII. törvényczikk 12. §-a, a mely kimondja, hogy a hadsereg élelmezését a törvényhozás és a kormányzat önmagának tartja fenn. Azt kérdem tehát én a t. háztól, mi jogon mer a delegatio a hadsereg élelmezése fölött tanácskozni és határozni, mikor az nem képez közösügyet, a delejíatio pedig csakis közösügyek fölött való határozásra van hívatva; hUz a hadsereg élelmezése 1848. és 1867. előtt és után is a képviselőháznak tartatott fenn. Ez azt teszi, hogy a képviselőházban kell a fölött határozni s a magyar kormány, a honvédelmi minister által kell azt intéztetni. (Élénk helyeslés bal felöl) A hadsereg élelmezése nem csekély fontosságú kérdés mert anna'c révén az annyira kiszipolyozott magyar földmívelés hozzájuthatna ama tőkék egy részéhez, melyeket kénytelen áldozatul hozni. A nemzetnek a hadsereg élelmezése tehát egy lényeges jogot biztosít a hadsereg fölött és e jogáról, különösen midőn törvény biztosítja, lemondani nem szabad, Imnem inkább arra kell törekedni, hogy mindazon jogokkal és igy a hadsereg- élelmezésének jogával is, melyről az 1867 : XII. törvényczikk rendelkezik, minél hamarabb ő is rendelkezhessék és hogy azok a majryar kormányzat körébe vonassanak át. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar újonezok, midőn a közös hadseregbe soroztainak, oly esküt tesznek le, a mely nem felel meg Magyarország államiságának, nem felel meg az alkotmányos állam fiai által leteendő eskü fogalmának. Egy alkotmányos, egy önálló államnak fiai csak azon állam uralkodójának, tehát a magyar újonezok csak Magyarország királyának, Magyarország alkotmányának és törvényeinek fogadhatnak engedelmességet; a magyar honfiak Ausztria császárának, Ausztria alkotmányának és* törvényeinek hűséget nem fogadhatnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az, hogy a hadsereget a magyar törvényhozás látja el újonezokkal, hogy a magyar törvényhozás adja alkotmányos úton meg a szükséges anyagi eszközüket annak fentartására, a hadsereget arra kell, hogy intse és arra kell, hogy törekedjünk, hogy az újonezok az alkotmány szellemének és igényeinek megfelelő' esküt tegyenek le. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Legközelebb a delegatioban is szóba jött ezen kérdés. Valóban undor fogott el, midőn
