Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-569

889. orsíégos ülés ÍSfti. noTembar 7-én, sfcömbaton. fgj[ úr, hogy a legfőbb kegyúr e tényeért és elhatározásaért a kormány elvállalja a felelősséget. A magyar kegyúri jog az, hogy függetlenül és saját elhatározásából tölti be az egyházi főméltóságokat és adományozza a beneficiumokat, csak az egyházi jurisdictio-ra, az egyházi felhatalmazásokra szükséges Róma beleegyezése. A magyar király ezen kegyúri joga egyedül áll egész Európában; a magyar király ezen kegyúri jogát meg kell védelmezni és az általános európai szokás szerint való betöltési móddal egyenlősíteni és összhangba hozni nem lehet; a magyar király ezen speeificus joga közjogi vívmány, azt fentartani érdekében áll az egész országnak. És t. ház, a t. minister úr azt mondja, hogy az összes történtekért a felelősséget elvállalja, mert úgy sem történt egyéb, mint a kormánynak, mint ilyennek, jelöltjének kinevezése előtt egy másik combinatio. Hát méltóztassék a saját combinatioikat egymás között jól előre elintézni és ha a combina ti ora nézve az egész kormány egyetértésre jutott, akkor tessék a benefieiumra nézve Rómában a szükséges lépéseket megtenni, mert a nemzet közjogi kiváltságát és a külön fejlődött beneficitim-betöltési jogot, a magyar király kegyúri jogát nem lehet ilyen könnyelmű eljárással, mindenféle eombinatiok felállításával, azok érdekében tett lépésekkel compromittálni, mert lassankint arról fogunk meggyőződni, hogy ezek a eombinatiok nagy tévedések voltak és odavezethetnek, mintha Magyarország közjoga és az annak megfelelő jog, hogy a beneficramot a magyar király, mint kegyúr teljesen szabadon tölti be. nem bírna érvénynyel és csorbulást szenvedett volna. Ép azért, mert újabb időben Rómában egy általános irány az állam jogát, az állam hatalmát az állam befolyását folyton megtámadja: a magyar király ezen közjogát, melyet az állam nevében gyakorol és mindig az állam nevében gyakoroltak fejedelmeink és kormányzóink, nem volt szabad kitenni oly compromissionak, a mely compromissio következtében később a nemzet ezen féltékeny kincse, a legfőbb kegyúri jog sérelmes következéseknek lehet kitéve. Azt mondja a t. minister úr, hogy a kormánynak sem volt jelöltje. Mikor én itt interpellatiomat megtettem, a magyar kormány nem volt képviselet nélkül; ignz, hogy sajnálatunkra a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr beteg volt, de midőn én azt hangoztattam, hogy az egri érsek a magyar kormány jelöltje, ez nem találkozott ellenmondással egyik oldalról sem; a kormányelnök úr is jelen volt és ha én tévedtem és hibás nézetet nyilvánítottam, akkor a ministerelnök urnak fel kellett volna állnia és ki kellett volna jelentenie, hogy a kormánynak KÉPVH. NAPLÓ 1887-92. XXV11. KÖTET. máig nincs jelöltje, különben a többire nézve a választ meg fogja adni a vallás- és közoktatásügyi minister úr. Azt is mondja a minister úr, hogy a felelősséget a kormány elvállalja és hogy semmi olyas nem történt, a miért a felelősséget el ne vállalhatná. Hát én a dolog személyi részével nem foglalkozom, mert nekem az újonnan kinevezett prímás személye ellen kifogásom nincs és egyik érdememnek tulajdonítom, hogy a kérdésben először tett interpellatiómmal elejét vágtam annak, hogy Magyarország primási székére olyanok ülhessenek, a kik arra talán nem elég méltók. (Derültség jobh felől.) De a minister úr azt mondja : semmi sem történt, a miért a felelősséget el ne vállalhatná. Hát igenis történt. Az 1867 : XII. tcz. 22. §-a határozottan megmondja, hogy közös ministerek csak közös ügyekben járhatnak el. E §. így szól: »Egy közös ministeriumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se ő Felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E ministerium a közös ügyek mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat.« A primási kinevezésnél a magyar kormány előterjesztésére az ő Felségétől jövő kinevezés Rómával, daczára annak, hogy a magyar király legfőbb kegyúri jogának gyakorlása nem közösügy, hanem Magyarország belügye és e kegyúri jog nem is hasonló az osztrák legfőbb kegyúri joghoz, a közös külügyministerium útján közöltetett. Kérdem, miként volt ez lehetséges, mikor a törvény szerint a közös ministerium sem az egyik, sem a másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti? Itt a törvény határozottan tiltólag lép fel. Ez ügyben tehát az 1867: XII. törvény és Magyarország önállósága nem tartatott szemmel s a közös ministerium által intéztetett el oly ügy, melyben az még hírvivő szerepet sem vihet, hanem a melyben a magyar kormánynak, mint ilyeneknek kellett volna Rómával érintkeznie és ez ügyet lebonyolítania. Én ép ezért a választ tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Meg voltam győződve, hogy a t. képviselő úr nem fogja tudomásul venni válaszomat. Sajnálom, nem tehetek róla, nem is iparkodom Őt e szándékától eltéríteni. De kötelességemmé válik egy pár megjegyzést tenni, melyek talán hozzájárulhatnak a helyzet tisztázásához. Tehát nem az ő capacitatioja, hanem a helyzet tisztázása kedvéért még néhány percznyi türelmet kérek. (Halljuk!) A képviselő úr kifogásolja hogy én a nem 36